A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)
Tanulmányok - Béres Dezső: Paradox - Galyasi Miklós és a II. világháború
biztosítására. A szegedi V. gépkocsizó vonatosztály a háború alatt 8-10 oszlopot, 7- 8 sebesültszállító oszlopot állított fel. Hadműveleti területen alárendeltségük a szervezeti felépítés megtartása mellett gyakran változott. 10 * A trianoni határt szeptember 5-én Nyíregyháza-Mátészalka-Szatmámémeti vonalában lépték át. A Székelyföldre előreküldött gyorshadtest 10-én haladt át Marosvásárhelyen (a városnév mellé csak az évszámot írta fel), a honvédség ünnepélyes fogadására később, az idelátogató Horthy tiszteletére tartott díszmenettel került sor. Egyébiránt a magyar seregek összes „támadó hadművelete” szinte mindenhol katonai parádé volt. Feljegyzése szerint Besztercén szeptember 30-án, október 21-én Szászrégenben volt alakulatával. Abból, hogy ide az él már 8-án, 9-én megérkezett, kitűnik, hogy nem ütközet-, hanem a zömmel haladó hadtáp-, vagy málhavonatban teljesített szolgálatot. A hadipropaganda arról nem tájékoztatott, hogy a vidék többségében román és német ajkú településein horogkeresztes zászlók takarták a magyart, a besztercei németek elöljárója fekete egyenruhában, horogkeresztes karszalaggal járt, karlendítéssel köszönt. November 26-tól a katonai közigazgatást felváltotta a polgári közigazgatás, csapatkivonásokra került sor, különösebb harci cselekmény nélkül tért vissza az anyaországhoz Észak-Erdély és Székelyföld." Jövő áprilisig mintha zavartalanul teltek volna a hétköznapok. A zsidótörvények árnyékában a katolikus Wéber Józsától nem mindennapi sors- és közösségvállalás, hogy megelőzve a házasságjoghoz kapcsolt fajvédelmi 1941. augusztus 8-án kihirdetett XV. törvényt, melynek 9. §-a mondja ki, hogy zsidó nem zsidóval nem házasodhat, november végén menyasszonya, december 30-án felesége lett a szabadságolt katonának.12 A sorra megjelenő zsidótörvények és rendelkezések a zsidóság számára az elszegényedésen túl nagyszámú vegyes házasság miatti kitérést és kivándorlást eredményeztek. Galyasinak ez utóbbiról alkotott, a hitközségi elöljárók álláspontjával ütköző nézetét a hitközség ifjúsági kultúrcsoportjának egyik bizottsági ülésén fogalmazta meg markánsan. A csoport még 1927. december 9-én alakult, „örömmel teljesítve a magyar, a zsidó és egyetemes kultúrát ápolni óhajtó ifjúság kívánságát.” Egyik alapítója, egyben elnöke a Galyasi életében meghatározó szerepet betöltő dr. Radó József fogorvos, „a zsidókultúra örök értékeinek, a megújhodó biblikus zsidószellem és gondolat hirdetésének fáradhatatlan munkása.”13 Galyasi felolvasta beszédének gépírással 10 DUNAINÉ-KANYÓ 1996. 14-15. p.; MAKÓ Imre: Vásárhelyi katonák a második világháborúban és a város embervesztesége = A hódmezővásárhelyi Szerem lei Társaság évkönyve 2008. Szerk. HERCZEG Mihály et al. Hmvhely, 2009. (Továbbiakban: MAKÓ 2009.) 126. p. " MAKÓ 2009. 125-148. p.; ABLONCZY Balázs: A visszatért Erdély 1940-1944. Budapest, 2011.56. p.; Ellenzék, 1940. szeptember 17. 3. p. 12 Galyasi 1957; Népújság (NÚ), 1940. nov. 23., dec. 24. (NÚ); VÚH 1941. január 03.; Hmvhely házassági anyakönyv 1940. 371/1940. sz. 13 SILBERSTEIN Adolf: Hódmezővásárhelyi zsidók. Hódmezővásárhelyi Izr. Hitközség, Hmvhely, 1943. 139-144. p.); MAKÓ Imre-SZIGETI János: Vihar és vész közepette. A holokauszt hódmezővásárhelyi áldozatai. MNL CSML, Hmvhely, 2014. 33-115. és 77-78. p. 176
