A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)
Emlékezés - Talmácsi György: Vásárhely jeles sportolói V.
tattak abból, hogyan lehet küzdeni szinte minden támogatás nélkül egy egyesületért, egy településért. HKK (1992). Hátsó sor: Faragó István edző, Valaczkay Győző edző, Zogovics, Lestár, Kocsergin, Vincze, Veress, Szép László. Első sor: Czuprák, Parády, dr. Borbáth, Gémes Ernő intéző, Végit, Jáhni, Polányi A csapat a következő évadban az alapszakasz kilencedik helye után a rájátszás tizenötödik helyét szerezte meg és bent maradt az NB I A csoportjában. Az edző úgy gondolta: szakmailag nem lehet tovább lépni, elérte a maximumot, amit kihozhatott a csapatból és a bajnokság végén felállt a kispadról. Ezzel egy újabb jelentős korszak zárult le a vásárhelyi férfi kosárlabdázás történetében: míg a Balogh Imre nevével jelzett időszak megteremtette a sportágat és stabil alapokat rakott le amatőr viszonyok között, addig Faragó István vezetésével megtörtént az átmenet a profizmusba, és csapatunkat Magyarország élcsapatai között tartották számon. Az egyesület nem akarta elveszteni a szakembert, ezért szakmai igazgatóként alkalmazta a továbbiakban. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy ő ellenőrizte az edzők munkáját. Nem volt könnyű dolga, az egyesület vezetésében egymást váltották a helyi potentátok, de pénz továbbra sem állt a házhoz. Szép Lászlót - aki a vezetés részéről talán a legtöbbel járult hozzá a csapat sikereihez - sorozatosan feljelentették, ezzel felőrölték erejét, ami nagyban hozzájárult korai váratlan halálához. Faragó István sem szívesen emlékszik vissza erre az időszakra. A szakmai munka helyett a napi pénzügyi gondok elhárítása vált a fő feladattá. Nem tudtak fizetni a játékosoknak, szerződéseik betarthatatlanokká váltak, merő hazugság lett az életük... 289
