A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)

Emlékezés - Talmácsi György: Vásárhely jeles sportolói V.

1986. március 7-én jutottak újra fel az NB I-be. Ebben az évben anyagilag függetlenedtek a HVSE-töl, és hét ipari szövetkezet támogatásával H. Spartacus VSE néven, új egyesületet alakítottak. A rendeződött anyagi viszonyoknak is betudható, hogy már három fordulóval a rájátszás befejezése előtt újra élvonalbeli csapatot köszöntött a vásárhelyi közönség. Az utolsó mérkőzésén: H. Spartacus - Nagykőrösi Konzervgyár 76:67 (39:38). A szezon pontszerzői: dr. Pataricza (372), dr. Kecskés (482), Czuprák (608), Nagy (215), Valaczkay (601), Vincze (333), Gazdagh (69) Borbáth (234), Boros (209), Szilágyi L. (127), Vékony (67), Szép (35), Bíró (34).

Faragó István szerint a sikert a bajnokság elején alapozták meg, amikor a rendkívül gyenge NB Il-es mezőnyben olyan fizikai felkészítést vezényelhetett, ami kiváló erőnlétet biztosított az éles mérkőzéseken. Meghatározta jó szereplésüket az edző által preferált igen aktív, letámadásos játékuk, amit azért tudtak megvalósítani, mert játékosállományuk messze kiemelkedett az NB П-es mezőnyből. A csapat legjobbjai dr. Pataricza, dr. Kecskés, Valaczkay és Czuprák voltak, amiben külön öröm, hogy közülük hárman tősgyökeres vásárhelyiek.

Az 1986-1987. évi NB I-es bajnokság - a szó szoros értelmében - újra balsikerrel ért véget: a rájátszás során az addig mérsékelt játékot mutató, utolsó helyezett Kaposvári katonacsapat 5 másodperccel a lefújás előtt dobott kosárral ejtette ki őket. Mindenkinek nagyon fájt az újabb kudarc, hiszen ezrek szorítottak értük. Rá kellett döbbenniük, hogy az élvonalban amatőr körülmények között nem lehet boldogulni. Anyagi lehetőség híján nem tudtak hatékony érdekeltségi rendszert alkalmazni, így amikor kellett volna - fegyelmezni sem.

A sors azonban tud igazságot is szolgáltatni: az NB П-es bajnokság rájátszásának utolsó fordulójában, 1988. június 11-én, Valaczkay Győző utolsó percben dobott öt pontjának köszönhetően, kosáraránnyal lettek harmadikok, de ez még feljutó pozíció volt. Öt éven belül harmadszor kerültek az NB I-be, de most úgy vágtak neki a legfelsőbb osztálynak, hogy nem eshetnek ki. Faragó István edző szerint: „A kiesés rémétől való állandó rettegés, meg az attól való félelem, hogy a feljutáskor elcsúszunk egy banánhéjon, egyrészt felőrli az idegeket, másrészt gátját szabja a következetes szakmai munkának. Nekünk ebből a szempontból tulajdonképpen szerencsénk volt, mert a csapat eddig egyetlen egyszer sem hullott atomjaira a kiesés után, és a fiúkat körül vevő vezetői gárda és a közönség sem hagyott minket magunkra. A hol fent, hol lent játékba azonban előbb-utóbb mindenki belefárad. Mi, úgy gondolom, az utolsó fázisban vagyunk ... ”7

Vásárhelynek fel kellett vennie a kesztyűt, meg kellett felelnie a kihívásoknak, ha az élvonalban akart maradni. Ebben az időszakban nagy méreteket öltött a magyar kosárlabdázásba beáramló és ott meghatározó szerepet játszó külföldi játékosok száma. Szegeden már szerepeltek idegenlégiósok, nem tilthatták meg a vásárhelyieknek sem, hogy külföldiek után nézzenek. Újabb lépcsőfokot jelentett tehát felfelé, amikor - az ekkor világelsők között levő jugoszláv kosárlabdázásból 7 Csongrád Megyei Hírlap, 1988. aug. 12.

287