A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
ADATTÁR - KŐSZEGFALVI FERENC: A „pusztai komondor” - Részletek Tornyai János levelezéséből
Első kérésem az, legyen oly jó, Tek. Polgármester Úr, küldjön nekem - ha csak lehet azonnal - 100 forintot, hogy elsejére megkaphassam. A MÁSODIK PEDIG - ha ez is lehetséges -, eszközölje ki Tek. Polgármester Úr, hogy még ez évre járó 200 forintnyi ösztöndíjamat még ezen hónapban megkaphassam. S jövő évi 400-at pedig az egészet egyszerre január 1-én. Ha ezt a kérésemet megtagadná tőlem Tek. Polgármester Úr és a Városi Tanács, nincs rá eset, hogy Párizsban maradhassak, pedig - mivel az egész jövőm az itt töltendő 2, esetleg 3^4 évtől függ — igazán szívesebben megválnék az életemtől, mint Párizstól. Engedje meg, Tek. Polgármester Úr, hogy kérésem indoklására ide írjam, mennyibe kerül kb. Párizsban az élet. Lakás 40 frank Ehhez jön még ezután: csak fél napra egyhavi tandíj 25 garconnak elengedhetetlen borravaló 5 frank Vászon, festék havonként 25 mosás, világítás kb. 10 frank Beiratkozásnál egyszer s mindenkorra állványpénz, fixírpénz stb. 25 Szalonba belépti díjak 8 frank S ezeken kívül előre nem számított s minden lépten- nyomon való kiadások koszt (legkevesebb) 60 frank Összesen: 123 frank 75 Szóval az egész havi kiadás, a legszükségesebbre szorítva átlag 160-200 frank havonkint, azaz 80—100 forint. Második kérésein indoklásául az elsőén kívül még azt legyen szabad megemlítenem, hogy az állami külföldre szóló ösztöndíjat kiadják az egészet előre, soha nem látott embereknek is. S így azt hiszem, a Tek. Tanács is meg fogja ezt tenni nekem tartózkodás nélkül, aki eddigi magamviseletével nem adtam rá okot, hogy annyira szemtelennek és bolondnak gondoljanak, hogy az a pénzt itt komoly tanulás nélkül elfecséreljem. Ezen elmúlt 3 hónapot itt eddig úgy töltöttem, ahogy előre terveztem és a leghelyesebbnek gondoltam, s hogy azzal a Tek. Tanács is meg lehet elégedve. Tanulmányoztam a louvre-i s luxemburg-i múzeumokat, a Városháza gyönyörű képeit, a versailles-i s a Panthéonban levő képtárat. A két Szalonba, míg nyitva volt, eljártam hetenkint kétszer. A francia nyelvet könyvből és gyakorlatból annyira elsajátítottam, hogy itt volna az ideje, hogy szept. 1-én a Julian Akadémiába beiratkozzam, megértem a mestereim magyarázatát. Hogy milyen lelki gyönyörűséggel bámulom itt a művészetek remekeit, azt leírni nem tudom, de elgondolhatja Tekintetes Polgármester Úr abból, hogy minden „kujtorgá- som” s néha-néha koplalásom mellett is nagyon boldognak érzem magamat Párizsban, és soha nem tudom Hódmezővásárhelynek eléggé megköszönni, hogy ezt nekem lehetővé tette! Jól tudom, hogy jelen kérésemmel visszaélek Tekintetes Polgármester Úr s a Városi Tanács jóindulatával, s azt is tudom, hogy úgy határoztatott, hogy ösztöndíjam ezutáni részleteit csak azután kapom ki, ha írással igazoltam, hogy tanulok. Jól is volt ez így határozva, bele is nyugodtam örömmel — otthon. De itt az élettel nem lehet alkudni (illetőleg a körülményekkel!). Vagy pénz - vagy szökni! Vagy éhen halni. 346
