A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2006 (Hódmezővásárhely, 2007)
TANULMÁNYOK - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: „Nem érdemes termelni, mert úgyis elvöszik”. Beszolgáltatás 1945 és 1956 között
el. Mellettük még az Országos Közellátási Hivatal nyílt rendeletével kb. 500 ellenőr „cirkált”. A feketén csépelt gabonát teljes egészében elkobozták, a feljelentő megkapta az elkobzott mennyiség 10%-ának megfelelő szabadpiaci ár értékét. Mindezek ellenére igen magas volt a cséplési visszaélések száma. Sok helyen elhordták egyik helyről a kereszteket a másik helyre. Még a nyilvántartásba vétel előtt elrejtették a gabonát. A központi készletek biztosítása, illetve a beszolgáltatási kötelezettségek maradéktalan teljesítése érdekében lépésről-lépésre szabályozták a naprakész ellenőrzés céljából a termékek átvételének a menetét. Búzát, rozsot, árpát, zabot, kukoricát, napraforgót, burgonyát, rizst csak állami terménybegyüjtő helyek vehettek át. A központi intézkedések hatására igen rövid idő alatt több százezer vagon gabona szállításáról és raktározásáról kellett gondoskodni. Az átvevő vállalat nem rendelkezett elegendő raktárral. Sokszor a siettetés miatt a gabona nedvesen került a raktárakba. Az 1952-es év gyenge termése - országos átlagban 30-50%-al maradt el az előző évihez képest - nyilvánvalóvá tette, hogy lehetetlen teljesíteni a beadási tervet. Júniusban a téeszek terheit könnyítették. Sok esetben a kötelezően előírt beadási mennyiség teljesítése után a család éves kenyérszükséglete sem maradt meg. Érthető ellenállás alakult ki szerte az országban. Az erőszakos begyűjtéskor az összecsődülő csoportok és a begyűjtők között elmaradhatatlan szócsatákra, kiabálásokra került sor. 1953 Sztálin márciusi halála után enyhülés következett be. A frontáttörés június közepén történt, a pártvezetés moszkvai útja után, amikor elítélték az ország túlzott iparosítását, az életszínvonal lesüllyesztését, a kollektivizálás során alkalmazott kényszerítő módszereket, a mező- gazdaság elhanyagolását, a beszolgáltatási rendszer jelenlegi formáját, a fegyveres erők túlfej lesztését, a lelki terrort és a diktatórikus módszereket (két és fél év alatt a rendőrség 850 ezer esetben szabott ki büntetést „kihágási” ügyekben, a bíróság 650 ezer ügyet tárgyalt). 189
