A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2004 (Hódmezővásárhely, 2005)
TANULMÁNYOK - KRISTÓ MÁRIA: Színházi élet a vásárhelyi Nyári Színkörben
tikusok az igazgató, Makó Lajos nem megfelelő szereposztásában és műsorpolitikájában látták. A Folt, amely tisztít című drámáról a következő véleményt fogalmazták meg az újságban „A dráma magva kitűnő, szerkezete biztos, hatása páratlan. Nem a szívekre hat, de az idegeket rázza meg, nem könnyezik a néző, de reszket, fél a szenvedélyek vulkanikus kitörésétől. Ily darab bemutatása aztán természetesen hatalmas erőket is igényel. Készséggel megengedjük, hogy színtársulatunk kiváló drámai erőkkel rendelkezik, kik e darabot pompásan mutathatták volna be - helyes szereposztással. ...az igazgató változtasson inkább műsort, de a kísérletezéssel ne traktálja azt a közönséget, mely annyi jó akarattal kezd színházba járni... ”25 Hasonlóan elítélő véleményt írtak Charlotte Bronté drámájáról, A lovoodi árváról is: „...Ezekből a rémes, istenfélő drámákból - tisztelettel - de nem kérünk újabb adaggal. Egyszer is elég volt/”26. Verő György színmüvét, az 1848 Hadak útja című művet hazafiatlannak, unalmasnak találta a kritikus.27 28 29 A Vásárhelyi Napló Színészetünk jövője című cikkében hiányolta a drámákat: „...egy hét alatt ugyanis kétszer került előadásra népszínmű, egyszer szalon vígjáték (erősen kifogásolható minőségben), és dráma egyetlen alkalommal sem... ”2S A cikkek és panaszok hatására Makó Lajos változtatott eddigi mü- sorpolitikáján, s próbált néhány komoly drámát, ízléses, de könnyedebb műfajú müveket is műsorra tűzni: így került előadásra Feydeau bohózata, A női szabó című mű (1898. augusztus 29.), Jókai Mór regényének drámaváltozata, Az. arany ember (1898. augusztus 30.), Offenbach Hoffmann meséi című operája (1898. szeptember 1.), Katona József Bánk bán című szomorújátéka (1898. szeptember 2.) és Dumas A kaméliás hölgy című drámája (1898. szeptember 6.). A Bánk bán előadásáról a következőket írták: „A karzat rogyásig van, a páholyok, a támlás és körszékek zsúfolásig telve, az igazgató Napóleon arcán boldog mosoly derűje imbolyog. A színpadon exczellál Bánk- Pethes és enyeleg Ottó-Faragó... ” 25 FEHÉRNÉ ZSOLDOS Erzsébet: i. in. 17. 26 Uo. 27 Uo. 18. 28 Színészetünk jövője = Vásárhelyi Napló, 1898. aug. 25. 29 FEHÉRNÉ ZSOLDOS Erzsébet: i. m. 20. 26
