A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2001-2002 (Hódmezővásárhely, 2003)
TANULMÁNYOK - Földvári László: Karancsi Dániel „botrányos” közéleti szereplései
A szavazás első fordulójában senki sem ért el abszolút többséget, második fordulóra került sor. Ekkorra már jelentősen átrendeződtek az erőviszonyok. Szabó Mihály összefogott Garzó Imréékkel, így a lehetséges 160 szavazatból megszereztek 117-et Szeremlei Sámuel javára. A választás és az azt megelőző herce-hurca elbizonytalanította Szeremleit, aki egy év elteltével foglalta csak hivatalát, amikor értesítést kapott más pártok részéről, hogy az elégedetlenkedők megnyugodtak, s támogatásukról biztosítják. 1871. november 8-án meghalt Szél Sámuel, s helyére második lel- készi állásra az Újtemplomba Karancsi Dánielt választották meg, aki Pécsváradon 1872. április 27-én kelt levelében megválasztása feletti örömét fejezte ki, és köszönetét mondott a presbitériumnak. Hivatal elfoglalása után az iskolaügyek felügyeletét bízták rá. Nagy lendülettel fogott munkához. Igyekezett meggyőzni mindenkit arról, hogy „tanulni nem szégyen, hanem szégyen tudatlannak maradni”. „Oh, bár reményem meg nem szégyenülne, — írta — az elvetett, itt-ott már ki is kelt parányi mustármagból növekednék a jövő télre egy oly terebélyes fa, melynek árnyékában városunk és egyházunk minden olvasás és írás tudatlana igyekeznék föltalálni azt, amire szükség van, amely nélkül sem valódi egyháztag, sem buzgó polgár, sem hasznos és áldozatkész hazafi nem tehet. ” Mindezt sajátos módszerével igyekezett elérni, melyről Garzó Imre így ír: „...a lelkész, kinek tisztéhez tartozott az elemi iskolák felügyelete, inkább világfi, mint pap a tanítók fölött basáskodik, mindenféle szolgáltatásokat, különösen hódoló megalázkodást kíván tőlük, s kik ezt nem tűrték, azokat sajátos módon tudta üldözni a tanítás nagy hátrányára”. Garzó Imre meglátását erősítette meg a Pedagógiai Szemle 1890. február 20-i számában közölt, jogtanácsos által írott válasz a tanítók levelére, amely abból az alkalomból íródott, hogy Karancsi Dániel a hódmezővásárhelyi református tanítók (szept. 3.) tantárgyak és tankönyvek tárgyában tartott gyűlésén megjelent, s kifejezésre juttata, hogy neki, mint az iskolaszék elnökének joga, sőt kötelessége ott lenni, és elvárja, hogy a tanítók mindennemű értekezlet megtartásáról időben értesítsék. Ezen a gyűlésen kifejtette véleményét arról, hogy a rendtartási naplókra semmi szükség, csak felesleges kiadásokat jelent az egyháznak. „A törvény nem macskakáté, hanem 61
