A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1998 (Hódmezővásárhely, 1999)
AZ 1848-1849-ES FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC - Kovács István: Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc résztvevői, akikről utcákat neveztek el Hódmezővásárhelyen
ban és Párizsban képviselte a magyar kormányt. A szabadságharc bukása után Svájcba távozott. 1861-ben Pest város országgyűlési követe. Széchenyi tér [Zsdánov] Széchenyi utca Széchenyi István, gróf (1791-1860) a reformkor elindítója, a Magyar Tudományos Akadémia alapítója és tiszteletbeli tagja, másodelnöke. Az 1830-ban megjelent Hitel című munkájában elemezte a polgári átalakuláshoz vezető utat. A Stádium című könyvében tizenkét törvényjavaslatban foglalta össze követeléseit a magyar nép felemelkedés érdekében. Létrehozta a dunai gőzhajózást, a pesti hengermalmot. Részt vesz a Kereskedelmi Bank, az Óbudai Hajógyár alapításában. Királyi biztosa az Al-Duna szabályozásának. A Pestet és Budát összekötő első állandó híd felépítése is az ő nevéhez fűződik. 1840 után Kossuth Lajos politikai ellenfele, aki a „legnagyobb magyar”-nak nevezte. 1848-ban néhány hónapig tagja a Batthányi-kormánynak. Szeptembertől a Döblingi ideggyógyintézetbe került és ott is halt meg. Táncsics utca [Új Világ, Bethlen István] Táncsics Mihály (1799-1884) író, politikus. Az 1830-as években Széchenyi programját népszerűsítette. A Pesti Hírlap megjelenésekor Kossuth mellé állt. Felvetette a feudalizmus forradalom útján történő felszámolásának a lehetőségét is. 1847-be sajtóvétség miatt börtönbe vetették. 1848. március 15-én a pesti nép szabadította ki. 1849 áprilisában indította meg a Munkások Újságja c. hetilapot, de radikális hangvétele miatt betiltották. A szabadságharc leverése után többször is börtönbüntetésre ítélték, 1867-ben szabadult. Haláláig szemben állt a dualizmus rendszerével. Teleki utca [Csúcs, Vorosilov] Teleki László, gróf (1811-1861) író. 1843-tól a főrendi ellenzék vezetője, 1844-ben a Védegylet alelnöke. 1848-ban az Ellenzéki Kör elnöke. 1848 szeptemberétől az első felelő magyar minisztérium párizsi követe. A szabadságharc bukása után távollétében jelképesen halálra ítélték. 1859-ben, az emigrációban egyik alapító tagja a Magyar 38
