A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1997 (Hódmezővásárhely, 1998)
VÁSÁRHELYI ÍRÓTALÁLKOZÓ, 1995. AUGUSZTUS 23-26. - Péter László: Galyasi Miklós, a költő
PÉTER LÁSZLÓ GALYASI MIKLÓS, A KÖLTŐ Kőszegfalvi Ferenc hiányolta Galyasi Mikóst (1903-1974) az. Új magyar irodalmi lexikon-ból. Pedig éppen én írtam róla, a lexikon arányaihoz mért szikár, de hitem szerint minden lényegest tartalmazó szócikket, s idéztem nem csak - még akkor csak hírből ismert - posztumusz verseskötetét ( Akéla búcsúdala, 1993), hanem László Józsefnek a Csongrád Megyei Hírlap 1987. július 11-i számában megjelent kitűnő arcképvázlatát is. Ez a szép Galyasi-portré föl is ment itt az alól, hogy Galyasi pályáját, munkásságát ismertessem. Ebből csak annyit írnék ide, amennyit én láttam belőle. Talán nem hat hivalkodásnak, ha a jelentős korkülönbség ellenére barátai közé számíthattam magamat. Kollégának mindenesetre, hiszen néhány évig, 1950 és ?54 közt mint karcagi, majd makai múzeumigazgató, kartársa voltam. Együtt jártunk igazgatói értekezletekre, amelyeknek többségéről ezzel a megvető szóval búcsúzott: Kutyafüstölés. Éppoly haszontalan és fölösleges, mint megfésülni egy bprzas pulit. Abban már nem igazán volt igaza, amikor kedvenc példázata szerint a néprajz nem abból áll, hogy azt kutassuk, hol hány ráncba szedik a gatyát, hanem a népiéleknek a népművészetben tükröződő arcát kell fölmutatni... Zsörtölődött, hogy Gunda Béla az egérfogó keleteurópai típusairól értekezett... Tárkány Szűcs Ernő vitt el hozzá valamikor 1946-ban, amikor a Puszták Népe körül én is nyüzsögtem. 1957 után is találkoztunk, de már Ernő sem élt Sárhelyen, ő sem volt már múzeum igazgató, így alig volt alkalmunk összejönni. De én is azt csodáltam benne, amit Németh László, amikor az Égető Eszter Gyenesének alakjában Vásárhely asszimilációs erejének csodálatos példájaként ábrázolta. A zsidó iparosfi a legmélyebben átélte a magyar paraszti sorsot. 1956-ban is ezt vállalta. Szabó Iván kopjafáján, Galyasi sírján, találó a fölirat: Nyugszik már a nyughatatlan. Joggal vallotta magáénak ezt a földet, akár Vásárhelyre, akár az országra gondolt:
