A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1997 (Hódmezővásárhely, 1998)

VÁSÁRHELYI ÍRÓTALÁLKOZÓ, 1995. AUGUSZTUS 23-26. - Sarusi Mihály: Szél-Szállás, 1995

Jött a bontás

I960 után száz tanyából kettő maradt. Vetőmag, minden fölszerelés.- Kocsit, szerszámot.- Szultán, Norsztar, Pejkó, Furiozó, három furiozó fajta csikó.- Hatot vittek el.

Hogy aztán a kolhoz vigye őket kiállításra.- 1959-ben megvártuk, hogy a csikók megszülessenek, aztán beléptünk.- Idejártak! Mindönnapos terhes vótam a két gyerökkel és itt ültek éjfélig! - tör ki az asszony.- Azt akarták, hogy elnök lögyek.

Állattenyésztő lett.- Éjjel-nappal ott köllött lönni, taknyos kölkök parancsolgattak.- Ahol ekkora vót az osztályharc, mit löhetött tönni?- Láttad? Lókiállításra hívnak.

Már nem megy el.- Aki kimaradt a kolhozból (megúszta téesz nélkül), eltemették, aki mög él, a köpönyeget kifordítja.

Ezeknek, lókiállításra, a lovával?- Ha én tudnék dolgozni, a fiammal még valamit kihoznék.

A gazdaságból.- A fiam szereti az állatot, a gépet nem imádja.

Van egy motorkerékpárja, ennyi a gép a Szél-szálláson.- Egy ember már kevés hozzá.

Mint a pányvás disznó

Hogy ma hány lovuk van, elég nehezen árulja el: három.

Tán adóhivatali embernek néz.

Pedig bekommendált hozzá a szomszédja.- Mondja meg Sada bácsinak, én üzenem, nyugodtan beszélhet! Ezzel kezdtem; miért hinné.- Kínlódunk, mint a pányvás disznó a napon.

Lányáék libáznak.- Nem köll ötetni, legföljebb elhordja a róka.

148