Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 3. szám
gyulladásos eredetűekkel, a nem gyulladásból származó pigment eredetéül a következő lehetőségeket veszi fel: megkülönböztet physiologiásan is előforduló egyes pigment-szemcséket a cornea hátsó felszínén, aztán a membrana pupillaris maradványaként oda került pigment-rögöket, melamosarcoma, trauma, contusio, perforatio, operatio, glaukoma és senilis eredetű pigment-lerakodásokat. Histologiailag a gyulladásos és nem gyulladásos eredetű pigment-lerakodás között éles határt nem lehet vonni, klinikailag a megkülönböztetésre támpontul fogadhatjuk el azt, hogy a gyulladásos eredetű pigment szemcsék inkább az iris, a nem gyulladásos eredetűek pedig a pupilla területének megfelelően helyezkednek el a cornea hátsó felületén. Bauer nemcsak szerzett jelenségnek tartja, hanem szerinte fokozódó jellegű is és ezt a látáscsökkenéssel magyarázza, amennyiben a pigment-szemcsék fokozatos lerakodása a látást is fokozatosan csökkenti. , A szerzők nagy része általános megbetegedéssel hozza kapcsolatba a Krukenbergorsó eredetét, mint pl. általános leromlás, rossz táplálkozás, Wilson-kór stb., 'azonban az ilyen megbetegedésekkel járó eseteknél nem lehet típusos orsóalakot kimutatni, hanem csak pigment-lerakodást. Bauer a pigment eredetét úgy magyarázza, hogy külső vagy behső hatásokra a pigmentet tartalmazó anyagból festékanyag oldódik ki és ez rakódik le a cornea endotheljére. A második kérdés volna, hogy milyen úton kerül a pigment az endothelre. Bauer szerint a szem belsejébe került kioldott pigment az elülső és hátsó csarnokba kerül és mivel a két csarnok egymással összeköttetésben van, a pigment a szem belsejéből a csarnokvíz áramlásával könnyen a cornea hátsó felszínéhez kerülhet, ahol, ha megvannak a lerakódáshoz szükséges feltételek, a megtapadás könnyen létrejöhet. A harmadik kérdést, hogy mi adja a Krukenberg-orsó sajátságos alakját az Ehrlich— Türk-íéle vonalak tulajdonságaival magyarázza. Michel és Silex kutya- és nyúlszemeken thermoelektrikius műszerekkel 5 tok C hőkülönbséget tudtak az üvegtest és az elülső csarnok hőmérséklete között kimutatni. Ezen különbség következtében az elülső és hátsó csarnok között folyadékáramlás indul meg, amelynek iránya az Ehrlich—-Türk-féle vonalaknak felel meg. Ezt a jelenséget Bauer nyúlkísérlettel bizonyít ja, mégpedig úgy', hogy a nyúl fülvénájába befecskendez néhány csepp fluoresceint, pár perc múlva megfigyelhető, hogy az Ehrlich- -Türk-féle vonalak irányában festékcsík jelenik meg, amely az ármalás irányát mutatja mindaddig, amíg az egész csarnokvíz diffúzé el nem színeződik. Kimutatta továbbá Bauer azt is, hogy az előbb említett csarnokvízáramlás már 0.2 fok C hőkülönbségnél megindul. A csarnokvízbe került idegen anyagok ennek az áramlásnak az irányában haladnak és leginkább ott rakódnak le, ahol az áramlás menete lassúbb. Ez a hely összeesik a pupilla alsó szélének megfelelő corneaterülettel. A csarnokvízbe került pigment- és praecipitatum-szemcsék az áramlásból kicsapódva fajsúlyúknak megfelelően a tehetetlenség törvénye szerint helyezkednek el. A praecipitatumok és a hypopyon lerakódásuk alkalmával olyan háromszogalakot vesznek fel, amelynek az alapja lefelé néz, mivel az ezeket alkotó részecskék saját súlyuknál fogva mélyebbre sülylyednek : az egészen könnyű pigment-szemcsék pedig az áramlás irányában mindenütt lerakodhatnak. Mivel az áramlás iránya orsóalaknak felel meg, így tehát a pigment-szemcsék is orsóalakban helyezkednek el. Magától értetődő, hogy ahol a cornea hátsó felszínén már valamely felrakodás volt, pl. praecipitatum-szemcsék. ezen a helyen a pigment-szemcsék sokkal könnyebben tapadnak meg. A Bauer-ié\c elméletnek megfelelően a Krukenberg-orsót alkotó praecipitatumok mindig alapjával felfelé néző háromszögalakot, a pigment-szemcsék pedig orsóalakot vesznek fel lerakódásuk közben. Hogy a Krukenberg-orsó miért fordul elő leggyakrabban a myopiánál, vagy éppen megalocorneánál, annak a magyarázatát két tényező adja meg, mégpedig egy159
