Szekszárdi Vasárnap, 2014 (24. évfolyam, 1-46. szám)
2014-04-13 / 13. szám
2014. április 13. SZEKSZÁRDI VASAR1AP Kiss Albert: Fotósként mentem, zarándokként jöttem A fotós nem a szavak embere, helyette a képei beszélnek - fogalmazott a Szekszárdi Vasárnap munkatársa, fotósa Szekszárdon nyílt kiállításának április 4-ei megnyitóján a Babitsban. Az eseményen nem csupán a székely művész képei „szólaltak meg", hanem ő maga is mesélt a fotók elkészítésének körülményeiről. Székelyföldi kirándulásai során gyűjtött, életre szóló tapasztalatainak elbeszélése éppen úgy lekötötte a megnyitó közönségét, mint maga a tárlat. A Babits Mihály Kulturális Központ márványtermében berendezett kiállításon Vén Miklós furulyaművész adott elő moldvai népdalokból összeállított produkciót, Halmai-Nagy Róbert, a Babits Mihály Kulturális Központ új igazgatója pedig köszöntötte az egybegyűlteket. Kiss Albert, amikor 2003-ban elvégezte a fotósiskolát, elhatározta: fotóin a pozitív üzenet mellett a riportos jelleget is kidomborítja, valamint hogy képeinek témájául olyan eseményeket választ, amelyek évről évre ismétlődnek. Az eredmény rendkívül egyedi lett: a fiatalember nagylátószögű képein egyszerre ötvöződik a modernség és a hagyománytisztelet. Most választott témája, a csíksom- lyói búcsú véleménye szerint „nem lerágott csont”: Albert maga is többször végigjárta Gyergyóból (ahol nagyapja szülőháza is áll) gyalog a kétnapos, mintegy 70 kilométer hosszú utat a csíksomlyói nyeregig. Volt, amikor Gyergyóalfalu keresztaljától indulván, két napon át öt fokos, vihartépte időben gyalogolt: ekkor, mint mondta, rá kellett döbbennie, hogy „ez nem csak egy mezei fotózás lesz”. A megérkezés a gyakorta zord időjárás közepette még felemelőbb, hiszen az ember úgy érzi, áldozatot hozott; a zarándokút mindezen túl egyfajta lelki feltöl- tődéssel is jár - osztotta meg Kiss Albert a hallgatósággal. Fotósunk 2006-ban, második útján már jobb időben, jobb kedvvel járta végig a szakaszt, amelyen többen meg is jegyezték: Albert „kétszer járja le a zarándoklatot”, hiszen számos esetben nagy távokat lefutva, vissza-visz- szaszaladt egy-egy témához... A fotós azt is elmondta: 2008-ban, édesanyja elvesztése után, gyásszal szívében kellett megjárnia az utat. Ezután egyre kevesebb képet készített, ám végül 2011- re úgy érezte, megvan az a 15-20 erős kép, amelyet másoknak is bemutathat. Ekkorra megfogalmazódott benne az is: nem lehet szubjektív, autonóm riportot készíteni a vallási eseményről, képeit minduntalan klasszikus riportfotókká változtatták az ott eltöltött napok. 2011-ben már barátnője, későbbi menyasszonya kísérte el a zarándokúira, akinek Csíksomlyón kérte meg a kezét. Albert képein esőkabátban vonuló fiatalok lépnek elénk, láthatunk lovaskocsival, pocsolyában átgázoló falubelieket csakúgy, mint magyar zászlóval menetelő székely leányzót, vagy házfalnál üldögélő idős matrónákat, ko- lompolva vonuló gyermekeket; székely kapun kitekintő öregembert, az úton visszanéző plébánost. Elénk tárul a Makovecz Imre által tervezett, a Kis-Somlyó és a Nagy-Somlyó között álló emelvény, a nyereg, s előtte a több százezres tömeg, amely Nagyboldogasszony tiszteletére gyűlik ösz- sze évente pünkösdkor. Az egyik fotón feltűnik egy dőlt, út- széli kereszt is, rajta koszorúval: ez a tárlat egyik legdrámaibb képe, a Keresztét, amely a kiállítás címét is adta. Gy.L.
