Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-06-12 / 23. szám
2011. június 12. MULTUNK 3 0 SZEKSZÁRDI VASÁRNAP „A történelmi Magyarország lelkűnkben most is él!” Trianonra emlékeztünk a belvárosi templomban (Folytatás az 1. oldalról) Amint Horváth István rámutatott, a nagy békebírók elemi szinten sem ismerték Magyarország néprajzát, történelmét. Trianon a szabad zsákmány vásártere vök, mely végzetesen megbontotta a Kárpát-medence gazdasági és geológiai egységét A második világháborút újabb diktátum követte, s hazánkat újfent kíméletlenül megcsonkították. Ugyanakkor - fogalmazott - elszakított nemzetrészeinken a halálraítélt magyar kultúra mégis megmaradt újjáéledt mert az ott élő értelmiség meg nem alkuvást mutatva, folyamatosan keresve a megoldást erőt öntött a csügge- dőkbe. Habár hazánk határait átrajzolták, a történelmi Magyarország most is él, lelkűnkben, templomainkban ugyanúgy, mint népszokásainkban, képzőművészetünkben vagy épített örökségünkben. Horváth István kitért arra is, hogy a magyarságot a majd fél évszázados szovjet megszállás és kommunista diktatúra sem tudta felemészteni. Móricz Zsig- mondot idézve rámutatott nemzetünk a történelem folyamán öt krisztusi sebet kapott, ezek Muhi, Mohács, Kismajtény, Világos és Trianon. A magyar nép a maga erejéből heverte ki ezeket a halálos sebeket. A polgármester beszédében elitébe a szégyenletes 2004. december 5-i népszavazás eredményét, amikor is - a Gyurcsány kormány propagandájának eredményeként - az anyaországiak megtagadták nemzettestvéreiket. „Ez volt a hatodik szúrás, mely a szívbe hatolt!” - tette hozzá -, s a polgári kormánynak köszönhető, hogy 2010-ben a g trianoni gyásznap a nemzeti összetartó-1 zás napjává válhatott. Horváth István § úgy látja, a magyarság képes az előtte ál- 3 ló feladatok megoldására, mely az egysé- § ges magyar nemzet határokon átívelő g egyesítésében teljesedhet ki. Ezzel kap- ~ csolatban örömmel jelentette be, hogy szeptember 17-én kétszáz - zömmel vajdasági és erdélyi - honfitársunk tesz állampolgári esküt Szekszárdon a szüreti napok legfontosabb eseményeként A nemzeti összetartozás napján a templomban megható műsort adtak tanáruk, Kis Pál István vezetésével az I. Béla Gimnázium diákjai. Először Sebestyén Márta és a Muzsikás együttes Bujdosó népdalfeldolgozását hallhattuk, majd Juhász Gyula: Trianon, Csáktornya, Pozsony és Szabadka című verseit, Babits Mihály: Csonka Magyarországát, Sértő Kálmán: Kolozsvárét, valamint Wass Albert Üzenet haza című költeményét adták elő a diákok. A rendezvény zárásaként Máté Péter: Hazám című dalát adta elő kitűnő átéléssel Török Nóra gimnazista, majd díszmagyarba öltözött zászlóvivőkkel s katonanótát játszó fúvósok vezetésével a térre vonultak az emlékezők, ahol az országzászlónál gyertyát gyújtottak a gyászos esemény emlékére. Gyimóthy Levente Juhász Gyula: Trianon Nem kell beszélni róla sohasem, De mindig mindig gondoljunk reá Mert nem lehet feledni, nem, soha, Amíg magyar lesz és emlékezet. Jog és igazság becsület, remény, Hogy volt nekünk egy- országunk e földön, Melyet magyar erő szerzett vitézül S magyar szív és ész tartott meg bizony. Egy’ ezer évnek vére, könnye és Verejtékes munkája adta meg Szent jussunkat e drága hagyatékhoz. És nem lehet feledni, nem, soha, Hogy a mienk volt a kedves Pozsony, Hol királyokat koronáztak egykor, S a legnagyobb magyar hirdette hévvel Nem vök, de lesz még egyszer Magyarország! És nem lehet feledni, nem, soha. Hogy a mienk vök legszebb koszorúja Európának, a Kárpátok éke. És mienk vök a legszebb kék szalag Az Adriának gy öngyös pártadísze! És nem lehet feledni, nem, soha, Hogy a mienk volt Nagybánja, ahol Ferenczv festett mestereknek álma Napfényes műveken fökündökök. S egész világra árasztott derűt. És nem lehet feledni, nem soha, Hogy Váradon egy Ady énekek. És holnapot hirdettek magyarok. És nem lehet feledni, nem, soha A bölcsőket és sírokat nekünk, Magyar bölcsőket magyar sírokat Dicsőség és gyász örök fészkeit. Mert ki feledné, hogy Verecke útján Jött e hazába a honfoglaló nép, És ki feledné, hogy erdélyi síkon Tűnt a dicsőség nem múló egébe Az ifjú és szabad Petőfi Sándor! Ő egymaga a diadalmas élet lit és igazság csillaga nekünk, Ha őt fogod követni gyászban, árnyban. Balsorsban és kétségben, ó, magyar, A pokol kapuin is győzni fogsz, S a földön fökalálod már a mennyet! S tudnád feledni a szelid Szalontat. hol Arany Jánost ringatá a dajka Mernéd feledni a kincses Kolozsvárt Hol Corvin Mátyást ringatá a bölcső, Bírnád feledni Kassa szent halottját S lehet feledni az aradi őskert Tizenhárom magasztos álmodójat. Kik mind mind várnak egy fökámadasra Trianon gyászos napján, magyarok, Testvéreim, ti szerencsétlen, átkos. Rossz csillagok akin virrasztva járók, Ó, nézzetek egymás szemébe nyíltan S őszintén, s a nagy, nagy sír fölött Ma fogjatok kezet s esküdjetek Némán, csupán a szív veréseivel S a jövendő hitével egy nagy esküt Mely az örök életre kötelez, A munkát és a küzdést hirdeti És elvisz a boldog föltámadásra. Nem kell beszélni róla sohasem De mindig, mindig gondoljunk reá!
