Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)

2010-02-14 / 6. szám

10 SZEKSZÁRDI yasArna p ANNO 2010. február 14. ODON DERŰ 245. Cigánypolitika A z 1825. február 18-án született Jókai Mór a szekszárdi borról két kedves anekdotát hagyott ránk az 1850- es évekből. Az első nedűnk kedvessége mellett, a másik a fenti eredeti címmel sötét színéről tanúskodik. „Egy ultra szittya úriember, ki a ger­mán nyelvkultiválása körül szörnyű ér­demeket szerzett magának..., a ven­déglőben, amint Szexardert rendele, nem kis csodálkozására, félórai vára­kozás után hat keményre főtt tojást hoztak. A jámbor pincér Sechs hart Eiemek értette.” Ha a nyelvtudással volt is baj, de a gége derekasan működik - a követke­ző történetben. „A szolgabíró nevenapján muzsikált a barna banda. Az ő helyük künn volt az előszobában, az uraságok odabenn táncoltak a teremben. Az almáriom tetején állt egy cso­port hosszú nyakú üveg: mint a rajtuk feledett cifra papirosok bizonyíták, egykor drága innivalónak üres hüve­lyei. Jamaica rum, Bordeaux, Muscat Lunel Cháteau-Lafitte, s más efféle boldog emlékezetű nevek ingerkedtek az emberrel ki most már keresztüllá­tott rajtuk. A rajkók sokat pislogtak az üvegek felé, nem felejtették-e valamelyiket fé­lig az urak? S egyszer csakugyan meg is sejtettek egyet, a többi háta mögé dugva, mely még félig volt töltve ital­lal; s oldalán ez a kellemes felirat: Szexárdi! Ezt bizonyosan a hajdú rejtette ide. Bizonyosan ő topta el az asztalról az uraságoktól a gonosztevő! Megér­demli, hogy megbüntessék érte. Ezt meg kell inni az orra elől Ez legyen a büntetése. Vala pedig abban az üvegben jóféle folyékony fénymáz, amivel a hajdú a csizmákat szokta fényesíteni. Legelsőt húzni a drága italból ter­mészetesen a prímás előjoga volt; ki is szájához emelé a palackot, s ab invisis (látatlanban) jól húzott belőle. Akkor aztán mindjárt tudta, hogy suvickot ivott; de nem ordította el ma­gát. Eszébe jutott, hogy ha káromkod­ni fog, majd minden ember őt neveti ki, s ahelyett megtörölte szépen a szá­ját, nagyot köszörült a torkán, s átnyúltá a palackot a kontrásnak.- Ez ugyancsak hatalmas ital volt, nesze Kuci! A kontrásnak egy kicsinyt torkán akadt a drága ital; mert nem volt az ilyenhez szokva, de neki is volt annyi lelke, hogy el ne árulja magát. Szé­pen továbbadta a palackot a klariné­tosnak.- Jaj, bizony majd a torkomra ment. A klarinétos majd megfulladt tőle, úgy megijedt, amint az a fáin keserű­ség végigszaladt a torkán.- Jaj, átkozom a torkát annak a haj­dúnak, de jóval él! Most a bőgősre került a sor, az sem árulta el a bajt, megitta a maga rátáját, s gondolta magában, hátra van még a cimbalmos, hadd kapjon az is belőle. Ez volt a legjobb torkú legény a ban­dában, csakhogy kezébe kaphassa az üveget, nem kerül az másodszor visz- sza a prímásra. Nekifohászkodott te­hát, hátravetette a fejét, s nekifogott a nyakalásnak. Az első kortynál mindjárt észrevette, hogy nem jó bort iszik: bo­londdá tették. Hogy azonban ezt be ne lehessen rá bizonyítani, megitta szé­pen a többit is, ami még az üvegben volt, az utolsó cseppig. A cigányok aztán csak néztek egy darab ideig egymásra, mint aki nem tudja, magán nevessen-e, vagy máson? Míg egyszer azt mondja a vén cimbal­Ódon időben FEBRUÁR 15-É/V 670 éve, 1440-ben zajlott a Báta-Bátaszék közti csata, mely­ből sokan Csatárunk nevét ere­deztették. FEBRUÁR 16-ÁN 105 éve, 1905-ben a Bartinán szőlőt parcelláztak a tiszti telep céljára. 70 éve, 1940-ben meg­halt Hollós László akadémikus, számos gomba felfedezője. FEBRUÁR 17-ÉN 125 éve, 1885-ben az öt év szü­net után rendezett álarcosbál be­vételét a szegényeknek adták. FEBRUÁR 18-ÁN 185 éve, 1825-ben született Jó­kai Mór, aki levelet írt nőegyle­tünknek is, melynek alapító elnö­ke, báró Rudnyánszky Ivánné Döry Anna 120 éve, 1890-ben hunyt el. FEBRUÁR 19-ÉN 105 éve, 1905-ben a kaszinó megvette a székházul már tíz éve bérelt Augusz-házat. 80 éve, 1930-ban főjegyzőnk lett Kun La­jos, Bél Mátyás honismereti mü­vének jövendő forditója. FEBRUÁR 20-ÁN 220 éve, 1790-ben elhunyt II. Jó­zsef, aki mezővárosunkban hosz- szabb időt töltött, de nem borát, hanem forrásvizét szerette. FEBRUÁR 21-ÉN 100 éve, 1910-ben a polgármes­ter javaslatára jéggyár létesítésé­ről döntöttek. mos a prímásnak: Te Csicsa, nem en­nénk rá egy kis - kefét?” A történetben az a legördögibb, hogy hat emberöltő után is - idő­szerű... Lanius Excubitor Tíz éves az újonnan szervezett börtönlelkészí szolgálat „A szelíd szó megtöri a csontot” (Példabeszédek) A börtönlelkészi szolgálatban minden nap, de külö­nösképpen az Isten kegyelméből eltelt 10 év, hála­adásra kötelez mindnyájunkat. Sok olyan esemény történt az évtized alatt, amely próbára tett minket ab­ban, hogy mennyire vagyunk alkalmasak e feladat ellátására, mennyire tudjuk szolgálatunkat Istennek tetsző módon és az ember megsegítésére végezni. Beszámolóm arra vonatkozik, hogyan tudok a be­zárt, sérült lelkű emberrel foglalkozni, a gyógyítás, a jobbítás szándékával. A fogvatartottaknak Is vannak jelzéseik, de mivel ezek egymástól eltérő érzelmek, vágyak, remény­ségek, és különböző mértékű értékfelismerő ké­pességgel, s az élet értékeit eltérő módon látó em­berektől származnak, ezért csak igen körültekintő mérlegelés mellett alkalmazhatók. Tevékenységem elsősorban az evangélium hirdeté­se, ezen túl meghatározóan fontos a személyes EVANGÉLIUM beszélgetés, valamint a lelki gondozás, amely mély­ségeiben befolyásolja, vagy befolyásolhatja az Íté­letre váró, vagy már elítélt egyén lelki életének jó irányba történő változását. A bűn és annak következményeképpen a bűnhő- dés mindig veszélyeztet, fenyeget bennünket. Nem rajtunk kívül lévő eseményként jelentkezik, hanem bennünket, lelkünket maró érzésként. Nem tud­nánk menekülni a ránk nehezedő terhektől, ha nem segítene minket Isten, aki szabadítóként adta Fiát, Jézus Krisztust. A börtönlelkészi szolgálat lényeges pontja, hogy ho­gyan tudjuk megjeleníteni a bűne miatt ide kerülő ember előtt Jézus Krisztus bűnbocsátó kegyelmét. Mivel nem vagyunk egyformák önmagunk megíté­lésében, így a bűnös énképe is változó. Van, aki már az elején rádöbben vétkességére, és nehezen ugyan, de elfogadja a büntetést. Van, aki cinikusan másokat okol vétkéért, s nem jut el a bűnbánatig. Van, aki közömbösen veszi a rá rótt esztendőket, a minden mindegy apatikus hozzáállással. Itt lép be a kilátástalannak tűnő élethelyzetbe az isteni kegye­lem, melynek feltárása, elfogadtatása, megérteté­se az egyik legszebb lelkipásztori feladat. Milyen módon lehet közelebb vinni a sérült emberi lelkületet Istenhez? Szeretettel! „Szeretettel szolgáljatok egymásnak, mert az egész törvény ez egy Igében teljesedik be: Sze­resd felebarátodat, mint magadat” (Gál. 5:13-14) Ahogyan János apostol mondja: „Sok írnivatóm vol­na nektek, de nem akarom papirossal és tintával ” Istennek legyen hála az eddig végzett munkáért, és Ő adjon erőt, az előttem - előttünk álló feladatok Lelke által történő megoldásához. Balázsi Zoltán gyülekezeti és Bv lelkész (Jankó János egykorú rajza) Munkában a banda

Next

/
Oldalképek
Tartalom