Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-10-03 / 30. szám

INTERJÚ 2004. OKTÓBER 3. ap mint nap halljuk-olvassuk, hogy tolvajok, betörők garázdálkodnak városszerte. És nap mint nap csöngetnek, kopognak, zörgetnek ügynökök, akik jó pénzért páncélajtót, robbanásbiztos zárat, ilyenolyan, holtbiztos riasztókészüléket ajánlanak. Jelics Miklós, nyugdíjas rendőr alezredes, aki mögött majd három és fél évtized bűnügyi szolgálat is áll, más megoldást ajánl. Többek között ésszerűbb várostervezést. N Robbanásbiztos zár, holtbiztos riasztó helyett várostervezés és bűnmegelőzés - Jönnek az ügynökök, kinézetük nem ritkán azt az énetet kelti, hogy miközben arról beszélnek, mennyire akarnak segíteni értékeink védelmében, inkább azt szeretnék kifürkészni, hogyan tudnák megkaf

rin tani azokat. Aztán jön egy ember, aki •fonegyszeríí megoldást kínál. Honnan ehhez a tapasztalat? - Az élet adta, meg a munkám. Mint zsaru, harmincnégy éven át üldöztem betörőket, tolvajokat, s mikor nyugdíjba mentem, tíz-egynéhány éve, civilben is valami hasonlót kezdtem. A vagyonvédelem elméleti és gyakorlati kérdéseivel, és annak szervezésével foglalkoztam, foglalkozom, s ezt ismerték el azzal, hogy elnökségi tagja lettem a Vagyonvédelmi Vállalkozók Szövetségének. Elkészítettük a Vagyonvédelmi Nagykönyvet, ebből is kivettem a részem. - Mégis első hallásra kicsit bizarrnak tűnik, hogy ebben a bizakodásra nem túl sok okot adó időben jön egy ember, s azt mondja, van egyszerűbb, s talán biztosabb módja is a védekezésnek. Mi ez? - Úgy élni, építkezni, hogy ne adjunk lehetőséget a tolvajoknak, betörőknek. J/lert kimutatható összefüggés a város^srvezés és a bűnözés között. A nagyobb forgalom kedvez a bűnözőknek A 60-70-es évek városépítése a lakásépítési statisztikában impozáns eredményt produkált, sokan viszont ezt tekintik romló közbiztonságunk egyik okozójának. A városközpontokban lakások helyett inkább üzletek, hivatalok épültek, sőt a régi lakások jó részét is intézmények céljaira alakították át, így a belső városrészek lakósűrűsége csökkent. Az emberek már nem ismerik egymást, s a nagy forgalom kedvez a bűnözőknek. - Épültek viszont szép számmal lakások a központi részen kívül. - Igen, ahova a lakók szinte elbújtak a maguk privát szférájába, s teljesen elidegenedtek egymástól. Néha már azt sem tudják, ki a szomszéd, nemhogy azt, ki lakik a többi emeleten. Ebből is fakad, hogy csak azzal törődnek, ami a lakásajtón belül történik. Ha idegenek kószálnak a lépcsőházban, azzal senki nem törődik. Nem is tudja, hogy az egyik lakótárs, vagy éppen egy rossz szándékú látogató. Visszaszorult, vagy teljesen megszűnt az informális társadalmi kontroll, ami visszariasztaná a betörőket, tolvajokat. Ugyanakkor az ilyen emberkaptárak gyakorta barátságtalan környezete, a lakások gyatra hangszigetelése sem teszt otthonossá ezeket a lakásokat. Emellett a rideg játszóterek, a gyerekek, fiatalok igényeit sem elégítik ki. Ezért a 90-es évek eleje óta a növekvő lakbérhátralékok, bérlőfluktuációk, az emberek közötti konfliktusok, vandalizmus, betörések, rablások és hiányos infrastruktúra jelzi azt a visszás városépítészeti helyzetet, ami egyre nagyobb mértékben tapasztalható a 90-es évek eleje óta. Bűnmegelőzés és élettér - Lehet ezeken a gondokon az építészet, a várostervezés eszközeivel segíteni? - Lehet és kell is. Mert a barátságtalan környezet szinte indikálja a vandál, bűnözői viselkedésmódokat, míg a kellemes, emberbarát környezetre belső késztetés alapján vigyáznak az emberek. De fontos szerepe van a forgalom korlátozásának is az élethelyzet, életminőség javításában. Ez, amellett, hogy csökken a zajártalom kevesebb a kipufogógáz, javítja az utca szociális funkcióját. A viszszafogott járműforgalom mellett nőhet a kis üzletek, pavilonok száma, itt is találkoznak egymással a lakók, s a padok, virágos részek lehetőséget és kedvet teremtenek az emberek közötti kapcsolatok szövődésére, kialakulhatnak kommunikációs pontok. Persze emellett még szükség van olyan építészeti megoldásokra is, amik a bűnözők nyugodt tevékenységét akadályozzák. Számukra a nyugalmat a gyors távozás feltételeinek megléte jelenti. Ezért fontos az épületek átjáróinak zárása, illetve a nyitott be- és kijáratok számának csökkentése, a tettesek számára kínálkozó szökési utak megszüntetése. Ugyancsak növelik a biztonságot a belátható és áttekinthető bejáratok, folyosók, parkolók, garázssorok, játszóterek, valamint a lezárt útszakaszok, zsákutcák. Elijesztik a rossz szándékú látogatókat az épületeken, építményeken lévő tükrök, amik ellenőrizhetővé teszik a bejáratokat és azok környékét, ugyanúgy, mint a kamerás figyelőrendszerek. Növeli viszont a veszélyt a nem megfelelő világítás, a fedett átjáró, kihalt sarok, aluljáró. - Mindezt megvalósítani sok pénzbe kerül, amellett nem kis tudatváltozást és kitartó munkát igényel. - Kétségtelen, de valami már elkezdődött. Ezt kell tudatosan folytatni. És a rendőrség? - De, mint hajdani rendőr, egyáltalán nem veszi figyelembe, hogy van ez a szervezet, amelyiknek hivatása a tisztességes emberek védelme? S mint a vagyonvédelmet profi szinten művelő szakember ennek a majdhogynem iparággá fejlődő szolgáltatásnak képviselőiről sem szól? - Dehogynem. Hallatlanul fontos az a feladat, aminek ők eleget tesznek. Az egyre nyitottabb rendőrségnek érdeke is, hogy a megelőzésben a lakosságot segítse, felvilágosítással, tanácsokkal is. A vagyonvédelmi vállalkozók - ellenszolgáltatás fejében - ugyanezt teszik. Bár itt nem árt, ha a sok cég közül a tényleg rátermetteket, valóban hozzáértőket keressük meg. Ez azonban egy másik beszélgetés témája lehetne. - sz 1 -