Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-06-02 / 21. szám

, SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 2002. JUNIUS 2. 200 éve kezdődött a Szekszárd belvárosi római katolikus templom építése Ha valaki Szekszárdon szépet, emlékezeteset szeretne mutatni a vendégének, biztosan eljut a Béla térre. A templom, a Vármegyeháza, a Szentháromság-szobor, a városháza épülete a térrel együtt felejthetetlen élményt nyújt. Ha a Kálvária-dombról lenézünk a városközpontra, az első, ami a szemünkbe ötlik, a templom. Méretei, arányai, elhelyezkedése, különleges kapcsolata az őt körülvevő térrel és épületekkel, egyedivé teszik a látványt. Közel két évtizede az éjféli misén hatalmas tömeg zsúfolódott össze a szekszárdi belvárosi templomban. A falak festése, a mennyezetképek hiányosak, kopottak, siralmas állapotúak voltak. A szentbeszédben a pap többek között arról beszélt, milyen fontos a hívek öszszefogása, milyen fontos, hogy magukénak érezzék a templomukat, hogy támogassák a templom megújulását. És szinte vezényszóra, a mennyezetfreskók tenyérnyi darabokban halott pillangókként lassan elkezdtek a hívek feje felett lefelé szállingózni. A pára, a meleg, és a katasztrofális állapotban lévő képek megmagyarázzák a jelenséget, mégis megdöbbentő erejű volt a beszéd közben szemünk láttára fogyó mennyezetképek látványa. Nem tudom ennek köszönhetően, vagy csupán a hit, a jó szándék és az akarat segített, hogy nagyon sok ember fogott össze egy szép megújuló templomért a városban, de a városon, sőt az országhatáron kívül is. Ez a lendület, ez az erő, ez a hit vezérelhette Szluha György korában is az embereket, ami lehetővé

1 tette, hogy hihetetlen rövid idő alatt felépüljön a templom, egy porig égett városban, ez adott erőt az újjáépítéshez az 1925-ös tűz után és az előbb említett teljes belső majd külső renováláskor. Napjainkban kevés templomot, városközpontot, palotát építünk. Gondolataink, tevékenységünk nagyon sokszor csak a következő napok, hetek tennivalóira, gondjaira, problémáira terjednek ki. Sokszor kérdezem magamtól, van-e bennünk most annyi kurázsi, lelkesedés, mint a templomépítőkben. Tudnánk-e olyan építményt emelni, lelkesedéssel, akarattal, hittel, amiből tudva tudjuk, elsősorban nem mi, hanem utódaink, az ő utódaik, száz és száz évvel későbbi generációk fognak profitálni. Egy biztos, ha nem is építhetünk új templomot, kötelességünk tisztességgel megőrizni a régit. De nemcsak a téglákat, a képeket, a vakolatot, a cserepeket, hanem mindent, amit a templom jelentett évszázadokon át, jelent ma és jelenteni fog a jövőben. Ahogy Bíró László püspök mondta egy beszélgetésen: nem akkor hal meg a templom amikor tönkremennek a falai, a szerkezete, hanem amikor kihal belőle az öszszetartó hit, a lélek. Ennek jegyében határozta el a Szekszárdi Római Katolikus Egyházközség, hogy méltó módon igyekszik megünnepelni az alapkő letételének 200 éves jubileumát 2002. május 27-én, de egyben azt is, hogy éppen az építők erőfeszítésének tiszteleteként nem koncentrálja a megemlékezést erre az egy napra, hanem szinte párhuzamosan, együtt élve az építők hároméves erőfeszítésével, a 2002-től 2005-ig tartó időt az egyházközség ünnepének tekinti. A pünkösdi csíksomlyói zarándokújával indult a hároméves program. Itthon a fiatalok önálló vidám műsorral készültek. Május 25-én, szombaton este velük kezdődött a szekszárdi ünneplés. így nyilatkozott erről az egész estére jellemző kedves humorral Tencz Károly káplán, a program szervezője, egyik szereplője, rendezője: „A szekszárdi belvárosi templom alapkőletételének 200. éve alkalmából jubiláns rendezvénysorozatot hirdetett meg az egyházközségünk. Ennek keretében kapott helyet 2002. május 25-én a Szent József Katolikus Iskola aulájában az ifjúsági est. A műsort a Szent Rita Katolikus Óvoda szívet melengető énekes táncprodukciója nyitotta meg. Ezt követően a Katolikus Iskola énekkara izgalomtól fátyolos imádsággal ihlette lelkünk megtépázott világát. Miután lelkünk kisded ártatlansága Mária közbenjárásában biztos menedéket talált, következett a történelmi alapokon aligha nyugvó színdarab, mely a szóban forgó templom alapkövének sorsát kísérte végig az őskor átláthatatlan viharaitól egészen 2014. május 25-ig. A kő minden korban Isten kegyelmi ajándékaival bombázta az ős szekszárdiakat, hol szó szerint, hol rómaiakat szégyengető kavicsként. Máskor pedig a helyi bornak adott olyan erőt, melynek segítségével a sors nem átallotta hányni-vetni a török hordákat. A darabban megszólaltak prominens személyiségek, mint egyházközség günk őselnöke, ősbéla plébános™ de nem hiányzott egyházmegyénk főpásztora sem, aki 2014-ben - reményeink szerint - 50 ezer szekszárdi hívő jelenlétében celebrálja majd főpapi miséjét. Bár szereplőink nem Jászai Mari-díjas okostojások voltak, produkciónk mégis átütő katarzissal hengerelte fel és le vendégeink szívét, melynek egyetlen oka volt a féléves készületünket is átható lelkesedés és adni akarás." 26-án vasárnap délelőtt a plébánia Wosinsky Közösségi Házában kiállítás nyílott a templommal, Szekszárd múltjának és jelenének hitéletével kapcsolatos relikviákból. A felhívásra szekszárdiak tucatjai hozták el féltve őrzött kincseiket, emlékeiket a kiállításra. A templom régi tervrajzaitól, évszázados szentírásokon, fényképeken át egészen a leégett torony harangjának darabjáig. Gálos István értő rendezésében ritka, érdekes és megismételhetetlen kiállításban gyönyörködhetnek a látogatók. )