Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-04-18 / 15. szám

1999. április 18. f SZEKSZÁRDI VASARMAP 15 Vendégem a Gemenc presszóban, Dr. Szilágyi Mihály helytörténész, számtalan tanulmány, publicisztika, könyv, előadás szerzője, a Szekszárdi Várostörténeti Klub és az Eszperantó Szövetség Tolna megyei elnöke. Amiért randevúra hívBim az egy újabb kötet megjelenése, amit a heti könyvajánlatban a kedves olvasó szíves figyelmébe ajánlok. - Bocsásson meg, hogy valami egészen hétköznapi, tudományosnak semmiképpen nem nevezhető, szubjektív mondattal kezdjem a beszélgetésünket. Hoszszú évek óta ismerem Önt, s bár tudományos munkáit - ha nem is egészében de részben ismerem - tisztelem, mégis ami Önben először megragadott az az ember. Hófehér hajával, vakítóan kék szemével, a ritka találkozások alkalmával is röpke, de nyomot hagyó mondandójával, Ön az, aki mellett úgy érezheti az ember, még egy szemvillanásából is tanulhat. - Az a gazdag életút, amelyet eddig bejárt hol, mivel kezdődött? - A gimnázium alsó tagozatát Pécsett végeztem, egy szerzetes kolostorban, mint hadiárva. Édesapám életét vesztette a Don kanyarban, három fiút hagyva hátÍ

. Miután 1948-ban feloszlatták a szerzesrendeket, Szekszárdon érettségiztem, majd a Budapesti Közgazdaság Tudományi Egyetemen folytattam tanulmányaimat, diplomáztam, majd doktoráltam. - Miért megy közgazdásznak egy ízig-vérig humán beállítottságú ember? - Egészen hétköznapi oka volt; akinek alá kellett írnia a továbbtanulási engedélyemet, csak ezzel a feltétellel írta alá. Egyébként, amikor a gazdaságtörténeti tantárggyal megismerkedtem, már otthon éreztem magam. - Azokkal a munkahelyekkel, amelyekre azt mondta, hogy kényszerzubbonynak érezte, talán ne is foglalkozzunk. Sokkal érdekesebb lenne tudni, mi volt az a pillanat, amikor beleszerelmesedett a nyelvekbe? - Hát először is a latinba, amikor megláttam ezt a mondatot: „agrieola quoque vineam curat" /a földműves szőlőt is művel/ megragadott, s természetesen Szekszárdra kerülve ez mélyebb értelmet kapott. Igazából világ életemben klasszikafilológus szerettem volna lenni, és történész. Ez utóbbi Hadnagy Bertalan levéltár igazgató segítségével sikerült magamévá tennem, ő volt az, aki a levéltár rejtelmeibe 1965-ben bevezetett, amely aztán évtizedekig s a mai napig is második otthonom. - Magyar, német, eszperantó nyelveken beszél, publikál, tart előadásokat. Ezek közül az emberek nagy részének az eszperantó nyelv a vonzó. Sokan úgy hívják Ont a városban, hogy az eszperantós Szilágyi Mihály... - Sokáig nem hittek az emberek abban, hogy a nyelvnek milyen óriási a jelentősége. Ma már örömmel tapasztalhatjuk, hogy a változó világ, a múlt, a jelen megismeréséhez elengedhetetlen a nyelvtudás. Hát az eszperantó? Demeter Anikó sógornőm 12 évvel ezelőtt ötödik nyelvként felsőfokú végzettséget szerzett ebből a nyelvből, s ő beszélt rá bennünket a feleségemmel. Annyira tetszett a nyelv, hogy mindketten felsőfokú nyelvvizsgát tettünk, s itt el kell mondanom, hogy bizony jómagam akkor már 56 éves voltam. A világ első eszperantó nyelvű folyóiratának szerkesztőjéről, Lengyel Pálról írt monográfiám 1989-ben jelent meg, melyet a rotterdami eszperantó világkongresszuson még abban az évben bemutattak. - Több mint 120 publikáció, könyvek tanulmányok fémjelzik munkáját, mindemellett rengeteg utazás... - Több mint 30 utat tettem meg 16 országban, s nem szégyellem bevallani, hogy a nyugati országok kevésbé vonzanak. Mindig valami különlegeset keresek, s számomra a Szentföld, Törökország, Mongólia, ahol tevegeltem, Svájc, ahol a saját könyvemből tarthattam előadást eszperantó nyelven, vagy Nagy Sándor szarkofágja Bizáncban jelentett élményt. Egy idős török ember tanított meg arra, hogy akkor tudok meg a legtöbbet egy országról, ha csak úgy megállok az utcasarkon, és figyelem az emberek vélekedését, mentalitását és a nyelv zenéjét. A vele való találkozás után három évig tanultam törökül is. • - Pár évvel ezelőtt egy vasárnap délután családommal ellátogattunk a felújított Grábóci kolostort megnézni Felejthetetlen élmény volt, s sosem felejtjük azt az idegen vezetést, amit - ma már tudom a nevét, akkor nem tudtam Vasvári Szvetozárnak, a kolostor gondnokának köszönhetünk. S ma, itt tartok a kezemben egy fantasztikus könyvet, amely kivitelezésében, ám elsősorban tartalmában, igényességében, olyan mű, amelyre büszke lehet Ön, a szerző... - Hogy mi ösztönzött a grábóci szerb kolostor történetének megírására? Kisdiák koromtól kezdve érdeklődtem a szerzetesi életforma iránt. Pécsett, Grábócon, Jeruzsálemben és a mongóliai Ulanbatorban figyeltem életformájukat, templomi szertartásaikat. Tanultam latint, németet, hébert, ógörögöt, és ezek a nyelvek mind segítettek tanulmányaim és könyveim megírásában. S ha már a kérdésben felmerült egy név, könyvem előszavának második bekezdése így hangzik: „S e látványban elmerülni Vasvári Szvetozár segített, aki nemcsak elmagyarázta s megértette velem a látottakat, hanem maradandó élményt és megszívlelendő útravalót is adott. Ilyen élmények után önként adódott a feladat: ennek a csodálatos képzőművészeti alkotásnak és hajdan volt szerzeteseinek méltó emléket kell állítanom." - A könyv hihetetlen precizitással, gondossággal, hitelességgel készült, amely arra enged következtetni, hogy óriási munka van mögötte, nemkülönben szerető, segítő összefogás... - Valóban! Egy nagy csapatmunkával, családommal, könyvtáros, levéltáros és művészettörténész barátaimmal, szerb papok és nyelvészek önzetlen segítségével sikerült megírnom ezt a könyvet. A kötet szerkesztéséért Dr. Dobos Gyula levéltár-igazgatónak jár köszönet, a könyv megjelenéséért a Babits Kiadó igazgatójának Fejős Károly úrnak. A gazdagon illusztrált könyvet a Szekszárdi Nyomda készítette el. Szeretnék még felsorolni néhány nevet, a teljesség igénye nélkül: Cséke Miklós, Dávid Géza, Éppel János, Pajtic Lazar, Fischer Lajos, Sztepánov Radován, Vukovics Koszta. - A könyv az olvasók előtt már egy megmérettetésen átesett, méghozzá nem is akármilyen... - A Tolna megyei helytörténeti pályázat 1. díját nyertem el ezzel a könyvvel 1998-ban. A kiadását tulajdonképpen ez nagyban inspirálta. - Mit jelentett kézbevenni ezt a könyvet, amelyet, ahogy mesélte sok csalódás, ígérgetések, harcok az idővel, ellenszélben irt meg? - Talán éppen azért mert sok kínkeserves perc is tapad ehhez a munkához természetesen az örömökön túl - az első perc amikor kézbevettem nagyon jó érzés volt, hirtelen felejtve az alkotással járó keserves időket, egy feladat marad csak: jó szívvel ajánlani ismerősnek, ismeretlennek. Aztán egy óriási űr támad, egy ürességet érzek, s a következő pillanatban, máris másfelé fordul az érdeklődés, kerestem és találtam, kitűzve az újabb célt. - Tudhatunk valamit Dr. Szilágyi Mihály újabb céljáról, könyvtervéről? - Természetesen nem titok. Sőt! A téma, ami nagyon érdekel, hiszen személyes indíttatásom is van, - édesapám révén, - a Szekszárdi Gyalogezred II. Világháborús tragédiáját szeretném könyvben feldolgozni. Tisztelettel kérem azokat, akik még élnek, még emlékeznek s emlékeiket megosztanák velem, segítségüket, várom és előre is köszönöm. - Remélem nem hangzik udvariatlanságnak a kérdés. Hogy lehet ennyi mindent csinálni, kutatni, tárgyalni, utazni, előadásokat tartani, s még alig száradt meg a nyomdafesték az egyik könyvön már a másikkal „álmodni", honnan az energia, a hit? -A történelem, a régmúlt iránti határtalan érdeklődés, a velem született kíváncsiság, a nyelvek iránti szeretet, ez mind hajtóerő. Azonban, hogy igazi kézzelfogható választ adjak, az-az igazság, hogy azzal a háttérrel amellyel rendelkezem, könyvtáros-történész feleségem biztosítja számomra. Meggyőződésem ugyanis, hogy alkotó ember csak teljes szabadságban tud élni és dolgozni. Hála Demeter Erzsébet feleségemnek, nekem ez általa megadatott. Bölcsesség a világról „Figyelni kell az emberek viselkedését, a mentalitásukat, és a nyelv zenéjét. A régészeti emlékek többet mondanak, mini a modern épületek, s Bizáncbar Nagy Sándor szarkofágja jobban érdekel, mint a nagy bazári karóra, amin minden technikai újdonság rajta van." /Szilágyi ML F érfiakról, nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala IKámélfom&ü rroimdlc&mm Heti könyvajánlat Szilágyi Mihály: A Grábóci szerb ortodox kolostor története 400 év óta áll a Völgység dombjai között meghúzódó festői Grábócon hazánk ma már egyetlen szerb kolostora. Ennek az egyedülálló kincsnek az értékeit kívánja átnyújtani a kedves olvasónak egy csodálatos kivitelű könyv formájában a szerző. (50-es melletti könyvpavilon)