Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-09-12 / 31. szám

6 SZEKSZÁRDI 1999. szeptember 12. Érdekli? Bemutatjuk! Megtisztult lélekkel, csillo

gó é

kszerekkel szép az ünnep Sorozatunk legutóbbi interjújában Rabéi Mona, az egyiptomi-magyar állampolgárságú ifjú hölgy azt kérte, hogy Barsi Péter ékszerkészítő mester beszéljen az ékszerekről, az általuk hordozott értékről, viselésük szokásairól, divatjuk változásáról. Nem tudom magamban tartani, hogy Barsi Péter meglepett. Nem eleganciájával, vagy műveltségével, illetve jó svádájával, hanem lényéből sugárzó finomságával, csöppet sem modoros, ám választékos beszédével, ugyanakkor határozottságával, s az önmagával szemben támasztott igényeivel és azok teljesítésével. - Hogyan választottam a szakmámat? Az általános iskola ötödik osztályába jártam, amikor fogalmazást kellett ími arról, hogy ki mi lesz húsz év múlva. Én azt írtam, hogy ékszerész. Ezt nem brahiból válaszoltam, hanem mindig érdekeltek az érdekes kis apróságok, mindig fabrikáltam valamit, mindig ötösöm volt gyakorlatból és szívesen rajzoltam, tervezgettem. Ám úgy tűnt, hogy a tervem nem valósul meg, mert érettségi után szüleim kérésére a pedagógusi pályát választottam, Szegedre vettek fői a Juhász Gyula Pedagógiai Főiskolára... Egy idős néninél laktam albérletben. Esténként sokat beszélgettünk. Arról igyekezett meggyőzni, hogy a pedagógus-pálya egy férfinak mennyire nem perspektíva. S mivel említettem, hogy az ékszerészet mennyire érdekel, nagyon kapacitált, hogy váltsak. Tetejében Virág néni félje már régen meghalt - Szegeden az ékszerészet megteremtője volt. Virág néni elvitt egy műhelybe, hogy nézzem meg... - Megnézte és döntött? - Nagyon nagy hatással volt rám, úgyhogy a következő hétvégén azzal jöttem haza, hogy abbahagyom a főiskolai tanulmányaimat. Szegeden a házinéni pártfogása révén fölvettek a műhelybe, majd Budapesten abba a szakiskolába, ahol megszereztem az ötvös arany-ezüstműves szakképesítésemet. - Családjában voltak ékszerészek? - Nem, soha. S gondolja el, hogy a műhelyben négyen voltunk tanulók, hárman ékszerész-dinasztiából származtak, én pedig „feketebárányként" kezdtem. - Ugorjunk kicsit előre az időben, s mondjon még valamit a tanulmányairól! - Letettem a mestervizsgát, majd úgy gondoltam, hogy a szekszárdi műhelyemben lesznek tanulóim, egy, vagy kettő, ezért elvégeztem Dunaújvárosban a műszaki-tanári diplomát adó főiskolát, ugyanis, ha az ember fiatalokkal foglalkozik, feltétlenül szükséges a pedagógiai végzettség. - A Wosinsky Mór Múzeumban van egy szép aranyból készíteti rózsája. - Minden évben meghirdetik a Szentpéteri versenyt. Egy alkalommal az ékszerek formavilágában a különböző színek és fényjátékok együttes határa kellett helyezni a hangsúlyt a pályázati kiírás szerint. Én egy arany rózsát készítettem, ami valóban ki van állítva a múzeumban a századforduló ékszerei között. Abban az időben igen tipikusak voltak a virágutánzatú ékszerek. Az én rózsám feje, a szirmai mattítva vannak, a levelei és a szára pedig fényes. Olyan összetett forma az egész, ha megfelelően világítják meg, valósággal vibrál, sejtelmes a hatása. - Péter, azt hiszem, Szekszárdon igen nagyon örültek, amikor megnyitotta az első üzletét és ékszerek javítását is vállalta, ha valaki ékszert akart csináltatni, korábban hetekig kellett várakozni, hiszen itt csak a rendelést vették föl, a munkát a fővárosban végezték el. - Engem valójában nem ez, hanem a szakma szeretete motivált. Bár, amikor végeztem, s szétnéztem itt a városban, bizony fölcsillant a szemem, amikor kiderítettem, hogy ékszerkészítéssel, javítással helyben nem foglalkozik senki. Amikor 1993-ban letettem a mestervizsgát, akkor nyitottam az első üzletemet, idén pedig a másodikat a Széchenyi utcában. - Miből áll össze az ékszer értéke? Az anyag ára, a fazonár.. ? Egyáltalán, az ékszervásárlás befektetés? - Manapság e körül keszekuszaság van. A kérdés, hogy most miért nem értékhordozó az ékszer? Régen, főként a háborúban sokan ékszerbe fektették a megtakarított pénzüket. Ma meg? Valaki vesz, vagy kap egy tízezer forintos láncot, ám két hét múlva - mert az anyagi helyzete úgy alakult - visszamegy az üzletbe, ahol ötezer forintot kap érte. Az aranynak van egy alapanyag értéke, ami világpiaci érték, ami a világon mindenhol azonos. A tőzsdén is úgy adják meg, hogy egy uncia színarany az 225 dollár. Ebből ki lehet számolni, hogy mennyi a 14 karátos arany grammja. Mondjuk 1400 forint, amire rárakódik a munkadíj, ami 800 forint. Igen ám, de jönnek az állami terhek: a fémjeleztetés és a nyilvántartásba vétel után fizetni kell fogyasztási adót, áfát, három százalék kulturális járadékot, de a fémjelzés sem kerül kevésbe. Ha importáruról van szó, akkor még a vám, a vámpótlék, s vámilleték is hozzá jön. Tehát azért van az, hogy Magyarországon sokkal drágább az aranyékszer, mint a környező országokban. - Engem zavar, hogy folyton 14 karátos aranyról beszélünk idehaza. Miért? - Nézze, ha kiteszek egy négyezer forintos 14 karátos gyűrűt négyezer egy-két száz forintért, mellé pedig egy ugyanolyan fazonú 18 karátost hatezerért, az biztos, hogy a többség az olcsóbbat választja. Jellemző, hogy az emberek általában árhatár megjelölésével vásárolnak ékszert. - Tudom, hogy nem régen házasodtak össze dr. Szűcs Ágnessel, aki jogász, s a Tolna Megyei Közigazgatási Hivatalban dolgozik. Milyen a jegygyűrűjük? - Tizennyolc karátos. Viszont nem én készítettem, hanem az egyik munkatársam. Ez babona, ugyanis ha valaki maga készíti a gyűrűpárt, annak nem lesz hosszú a házassága. Úgyhogy én bebiztosítottam magunkat. - Nagyon helyes és gratulálok! De térjünk vissza az arany árához. Nem tudom, hogy ma is jellemzöe, de Törökországból és máshonnan rengeteg nemesfém ékszert hoztak be hozzánk. - Két-három évvel ezelőtt ez valóban dívott, mert nálunk igen nagy teher volt az aranyon, de a tavalyi mérséklést követően visszaesett ez a feketekereskedelem, ami számunkra korábban óriási érvágást jelentett. Vannak országos statisztikák, de mi helyi szinten is vezetünk statisztikát az ékszerjaví^k sok során: a javítandó ékszerek százaléka nem magyar fémjeles. - Hány százalékban vált üzletemberré, s hány százalékban készít ékszereket? - Sajnos, gyakorlatilag én már alig készítek ékszert, nekem már csak az ellenőrző szerepem maradt meg, amire nem vagyok büszke, de az üzlet az ilyen. Viszont a tervezéssel nem szakítottam, úgyhogy az én stílusom az változatlanul él. - Ma mi az ékszer-divat, s mennyire divatfüggő az ékszer? - Nagyon divatfuggő. Most általában a „nagy, felfújt" dolgok a divatosak. De hogy ki és milyen ékszereket visel, az az egyéniség kérdése - függetlenül a divattól. De van, aki két évenként lecseréli ékszereit. De divat a fehéraranyi számomra pedig az antik ékszere

1 valódi kövekkel. - Igaz, hogy fogkefével és fokrémmel szépen megtisztíthatjuk ékszereinket? - Nem, ez nincs így. Bizonyos időközönként le kell políroztatni az aranyról az oxidréteget, ez a minőségi tisztítás. Én karácsony előtt összeszedem a családtagjaim ékszereit, s lepolírozom... és megtisztult lélekkel, csillogó ékszerekkel ünnepelünk. - Kit mutassunk be legközelebb az olvasóknak? - Kuczkó Pétert, aki a Raiffeisen Bank szekszárdi fiókvezetője. A bankról és magáról az emberről olvasnék szívesen. Erdekei, hogy ilyen fiatalon milyen áldozatok árán lehet eljutni ilyen beosztásba? E mellett két gyermeke nevelésében milyen részt vállal Kuczkó Péter, s jut-e ideje valamilyen hobbira? V. Horváth Mária