Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-11-30 / 21. szám

SZEKSZÁRDI 1997. NOVEMBER 30. VASÁRNAP 1 — 1 Zenebutik, éneklő polgármesterekkel Németh Judit oldala m ^Bt Kiő? 1. író, újságíró (1869-1944). A budapesti Zeneművészeti Főiskola hallgatója, majd a Nemzet, a Pesti Napló és a Pesti Hírlap munkatársa lett. 1890-ben a kötelező katonai szolgálat elől PárizsÍ

a szökött, s csak 16 év múlva térhetett issza. 2. Első elbeszéléskötetei a század végi naturalizmus jegyeit hordozzák (Elbukottak; Mesekönyv; Budapesti Babylon). 3. Hazatérése után 1910-ben mutatta be a Nemzeti Színház első drámáját, A nagyasszonyt, s ezután szinte minden évben újabb premierre került sor (Mária Antónia; 11. József császár; II. Lajos király). Színműveivel a korszak legnépszerűbb szerzői közé emelkedett. Sajátos drámai tehetsége eredeti, olykor kissé magyartalan, de pompázatosan gazdag és leleményes nyelve egyéni szemléletű. 4. Társadalmi drámáiban olykor a nyelvi zengzetességek játékába menekül, máskor a nagy szenvedélyek tragikumát és a polgári világ kicsinyességét közvetíti (A rajongó Bolzay lány, iyörgyike drága gyermek; Hermelin; 'odnár Lujza). 5. Elbeszélő prózájában is megtalálta saját stílusát, a rá jellemző káprázatos színeket és érzéseket, a fényes csodákat (Lőrinc emléke; Az élet diadala; A selyemzsinór; A mennyei küldönc). 6. 1929-ben írja meg legjobb prózai művét, a Párizsi regényt, emigrációs szenvedésének lírai-ironikus történetét, hajdani nyomorgásait, kalandjait emeli az irodalom világába. 7. A Gyuri (1932) egy magányos gyermek szenvedésének rajza, a Horeb tanár wr pedig jólelkű csúfolódás a „professzori magatartáson". 8. Elbeszélései 1964-ben Az Irgalom Hegyén címmel jelentek meg. Az író napjainkban újra népszerű. Bemutatói, akárcsak a régi Vígszínházban, ismét eseménynek számítanak. Pátoszában bujkáló humora csak összetevője a sikernek. Ő valójában a nagy lírikus-lélekelemző. Előző rejtvényünk helyes megfejtése: Faludy György. Könyvjutalmat nyert Horváth Annamária szekszárdi olvasónk. Most vasárnap 15.30 órakor a Magyar Televízió 2-es csatornáján tekinthető meg a népszerű Zenebutik legújabb adása. Ez alkalommal egy közel negyedórás blokk erejéig Szekszárd, a város zenei élete mutatkozik be a műsorban. Juhász Előd szerkesztő-műsorvezető a Szekszárdi Városi Televíziót kérte fel az adás felvételére, ami hétfőn meg is történt a Művészetek Házában. A megyeszékhely valamennyi jelentős szólistája és (klasszikus zenét játszó) együttese bemutatkozik a Zenebutikban, s külön érdekesség, hogy Kocsis Imre Antal polgármester is fellép egy spirituálé erejéig. Felvételünkön az énekegyüttes tagjai: Kocsis Imre Antal (polgármester), Bognár Jenő (Bátaszék polgármestere), Szily Lajos (a zeneiskola igazgatója) és Lemle Zoltán (főtanácsos, polgármesteri titkár). Jandó Jenő és Takács Tamara koncertjéről Kiemelkedő színvonalú koncertet hallgathattak meg ismét a komolyzene kedvelői a Művészetek Házában 1997. november 14-én. Jandó Jenő zongoraművész és Takács Tamara operaénekes műsorában a fajsúlyos zongoraművek mellett helyet kaptak népszerű és kevésbé ismert dalok, operarészletek is. A hangversenyen először F. Joseph Haydn Londonban komponált utolsó Esz-dúr zongoraszonátájának különleges megszólaltatását hallhattuk Jandó Jenő tolmácsolásában. A zeneszerző „Grandé Sonate" típusú művében az I. tétel - Allegro - dinamikusan, virtuóz futamokkal, ugyanakkor a hangszínek sokaságának felvonultatásával, olykor romantikus színezettel szólalt meg. A rendhagyó harmóniai fordulatokat is tartalmazó tétel után meghökkentő hangnemben, É-dúrban (arányos időtartamú szünetet hagyva) következett a II. tétel Adagio. Varázslatos hangulatát már az első ütemekben megadta a feszesen pontozott, kisnyújtott ritmusokat követő, mintegy önmagukban crescendálni képes negyedhangok billentése, s a zenei anyag érzelmi gazdagságának kivetítése. Az „attaca" megjelenő III. tétel - Presto gyors tempójú, repetáló hangokkal teli, izgatottan szikrázó fináléja volt a remekműnek. Jandó Jenő kitűnő előadásában a „klasszicista kötelékektől" mentes progresszív eszközökkel bátran fűszerezve tárta föl az Esz-dúr szonáta jövőbe mutató elemeit, mesteri dramaturgiáját. A koncert következő fejezetében a művész házaspár Johannes Brahms müveit tűzte repertoárjára. Mint elmondták, nem véletlenül, hiszen a szerző halálának 100. évfordulója van. Takács Tamara a Magyar Állami Operaház magánénekese Brahms 1887ben komponált Zigeunerlieder c. dalciklusának nyolc dalát adta elő. A magyar nótákból vett szövegeket Hugó Conrat irta német versekre. Bár a dalok mindegyike lírai témájú, a szerelmes ember vágyakozásáról szól, mégsem az összes szomorú hangulatú; akad közöttük humoros is. Takács Tamara által kifejezésre jutott úgy a temperamentumos, mint a tragikomikus vagy komor jelleg megformálása is. A szünet előtt Brahms egyik legszebb, nagyszabású B-dúr zongoraműve, a 25 variáció és fúga egy Hándel-témára (Op. 24.) csendült föl. Ezzel - az előadótól technikailag igen magas követelményeket elváró - darabjával maga a szerző is több alkalommal aratott sikert; így például bécsi, baseli, lipcsei, budapesti koncertjei alkalmával a közönség és a kritika is (kevés kivételtől eltekintve) elismerésselfogadta. Ezen az estén Jandó Jenő fáradhatatlanul virtuóz stílusában csillogtatta tudását, az egyes variációknak más-más érdekes arculatot teremtve, végigfenntartotta a mű iránti érdeklődést. Az egész kompozíció vidámságot, ragyogást sugároz. A barokkos, hosszú díszítésekkel bemutatott téma (Aria) után elhangzó tételek némelyike furcsa hangsúlyokkal vagy finoman arpeggiált harmóniákkal, máskor méltóságteljes vagy csilingelő akkordok közepette teszik változatossá a variációk sorát. Liszt Ferenc két dalávalfolytatódott a hangverseny a szünet után. „A három cigány "-ban N. Lenau magyarországi élményei nyomán keletkezett versszövege és Liszt zenei eszközeinek magyaros elemeit - ritmikáját, jellegzetes hangközlépéseit - természetesen nem nélkülöző muzsikájának szintézise alkotja a balladaszerű formát. A „Lorelei" (H. Heine verse) a Rajna jobb partján lévő magas szikláról mesél: „A monda szerint egy vízi tündér énekével a hajósokat magához csalja, mígnem a sziklához ütődnek, s a hajó elsüllyed" (Révai Nagy Lexikona 1915). Takács Tamara mindkét tragikus hangvételű dalt mély átéléssel énekelte, Jandó Jenő biztos hátteret nyújtó hangulatfestő zongorakíséretével. Ezután Liszt Ferenc híres zongoraműve a Funérailles gyászmenet következett. A mű alcíme Október 1849. Ez az emlékezetes dátum nemcsak az aradi vértanúk kivégzéséhez kapcsolódik, hanem Chopin halálának is az időpontja. A műben Liszt nem is titkolt szándékkal, kicsit ugyan megváltoztatva, alkalmazza Chopin: Asz-dúr polonézének ostinato-basszusát. A drámai előadás kapcsán átélhettük a mű zenén kívüli programjának nyomasztó történéseit, melyben a magyar nemzet e tragédiája ma is szívszorongatóan hatol az ember lelkébe (félrevert harangok megjelenítése, az özvegyek sírása, harci menet felidézése, menetelés a kivégzésre, a fegyverek eldördülése). A koncert befejezéseként három operarészletet mutattak be a művészek. A drámai mezzoszoprán szerepkörű áriák Takács Tamara egyéniségével szinkronban, az operai színpadot megidéző hiteles előadásmódban hangzottak el. Azucséna áriája - Verdi: A trubadúr, Delila bosszúáriája - Saint-Saens: Sámson és Delila, valamint a Habanéra - Bizet: Carmen c. operájából stílusos megformálásban, többnyire érthető szövegmondással, s a zenekart helyettesítő zongorakísérettel - Jandó Jenő közreműködésével sikeres befejezése volt az élményt nyújtó hangversenynek. Molnár Márta >