Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-11-24 / 22. szám

1996. NOVEMBER 24. , SZEKSZÁRDI YASARNAP 13 A Gyermekek Háza dosszié Ima a katolikus iskola érdekében Előző számunkban foglalkoztunk a katolikus iskola sorsával. Mint emlé­kezhetnek olvasóink, a város közgyűlé­se úgy döntött, hogy csereingatlanként fölajánlja a Gyermekek Házát, persze azután, ha az iskolát működtető rend­del és a Pécsi Püspökséggel megálla­podtak. A témát megpróbáltuk körbe­járni: sokak álláspontját közreadtuk... sajnos, valakiről elfelejtkeztünk. Sze­rencsére ők maguk jelentkeztek. - Azért imádkozunk, hogy a Gyer­mekek Házába a katolikus iskola kerül­jön - kezdte egy asszony a ház környé­kén lakók közül. - Mert ha így lesz, ak­kor mi is végre nyugalomban élhetünk. • ról van szó - folytatta - hogy a házat fik tartására adják ki. Gondolhatja, hogyan lehet pihenni, amikor bömböl a zene, amit iszonyatos csörömpölés, olykor sikítozás szakít meg. A lakók - akik 15-20-25 méterre lak­nak a Gyermekek Házától - elmond­ták, hogy korábban gyakran éjijel 3 óráig tartott a mulatozás. Aludni egy szemet sem tudtak. Akkor többször tettek panaszt a város polgármesteré­nél és Csáki Béla alpolgármesternél. Nekik köszönhetően megszűnt az éj­szakai zene-bona. Azóta általában este tízkor „beköszönt" a záróra. - De tévét nézni alig tudunk, mert nagyon áthallatszik a zaj - mondják. ­Aki lakott már szórakozóhely közelé­ben, az megérti a problémánkat. - A mi hálószobánk a házra néz. Ha lefekszünk 9, fél 10 körül, csak ideges­kedünk, megfájdul a fejünk, nem tu­dunk később sem aludni - szögezi egy másik lakó. - Emiatt szeretnénk, ha is­kola lenne a házból. Akkor végre mi is nyugodtan alhatnánk és élhetnénk. Batár Zsolt, a Gyermekek Háza igaz­gatója megerősítette, hogy este tíz óráig tartanak rendezvényeik, illetve iskoláknak, osztályoknak is csupán tíz­ig adják ki a házat, csak kivételes ren­dezvények alkalmával hosszabbítanak egy-egy órával, de megkérik hozzá a megfelelő engedélyeket. Az igazgató azt hangsúlyozta beszél­getésünkkor, hogy a ház legnagyobb előnye az, hogy teret ad a fiataloknak a közösségi szórakozásra. Szombaton is nyitva tartanak, s náluk rendezik töb­ben a szalagtűzőt, a gólyabált, klubes­teket. ' - Stabil, biztos helyet jelent a város fiataljai számára. Külön hangsúlyozni kell, hogy Szekszárdon ez az egyetlen olyan szórakozóhelye a fiataloknak, ahol nem mérnek szeszes italt és nem lehet dohányozni. - mondta az igazga­tó, majd hozzátette: - Nálunk a csalá­dias hangulatból is adódik, hogy nem jöhetnek be olyan ismeretlen és főleg gyanús fiatalemberek, akik drogot hoz­nának! Azt meg talán nem is kell külön kiemelnem, hogy a diákok a házban nagyon jól érzik magukat, hiszen ezt pontosan tudják a szüleik, rokonaik. Felhívta a figyelmet az igazgató arra is, hogy amennyiben a Gyermekek Házát átadja a város a katolikus iskolának, s megszűnnek az esti programok azaz a 13-15 év körülieknek, a szolid diszkó, ak­kor a fiúk és a lányok a város diszkóiba fognak járni, ami semmiképpen nem jó. A környék lakói szerint pedig az nem jó, hogy a Gyerekek Házában ­ahova éjjelente korábban kihívták a rendőrséget - esténként zajonganak, emiatt másnap a lakók fáradtan és fe­szülten mentek dolgozni. - vhm ­A Szekszárdi Vasárnap 1996. no­vember 10-i számában jelent meg a „Gyermekek Háza kontra Katolikus Is­kola" című írás, melyben Kissné Hóner Magdolna igazgatóhelyettes is összefog­lalta a Gyermekek Háza munkatársai­nak véleményét a témával kapcsolatban. Mivel jómagam szintén ebben az intéz­ményben dolgozom, s az ügy megítélését tekintve némileg eltérő álláspontot kép­viselek mint a nyilatkozó, így mem tudok teljesen azonosulni az elhangzottakkal. Ezért azt tartom tisztességesnek, ha a vá­ros közvéleménye e kérdéssel kapcsolat­ban ugyanarról az oldalról megismer egy ^Bik nézőpontot is. Úgy gondolom, hogy egy kicsit furcsa dolog most éppen azokban a döntésho­zókban keresni a hibát, a város lakossá­ga körében hangulatot kelteni, akiknek a helyzetükből adódóan - hiszen ott dol­goznak - a legtöbb lehetőségük volt arra, hogy a munkájukkal bizonyítsák: igenis a gyermek és ifjúsági korosztálynak szüksége van erre az intézményre! Szeretném itt kiemelni és hangsúlyoz­ni, hogy az intézményre, az épületre van szükség! Merthogy a benne folyó tevé­kenység szükségességét a közgyűlésen egyetlen képviselő sem vitatta. Csakhát ezeknek a tevékenységeknek mindegyi­kéről bebizonyítható, hogy különösebb sérülés nélkül áttelepithetöek a város egyéb intézményeibe. Ezt annak, aki el­fogulatlanul akarja vizsgálni a kérdés­kört, be kell látnia. Ennek ellenére dr. Vadas Ferenc képviselő úr kezdeménye­zésére az eredeti határozati javaslatba kiegészítésként még belekerült a megszű­nő intézmény esetleges térpótlási lehető­ségének megvizsgálása, illetve megoldá­Gondolatok egy nyilatkozat apropóján sa is. így tehát az „eddigi munkánkat egyetlen vonallal áthúzták a képviselők" kijelentés nem hiszem, hogy megállja eb­ben az esetben a helyét. Mégis, volt-e reális esély az intézmény eredeti funkcióinak a megőrzésére, meg­mentésére? Úgy gondolom igen, de ehhez évek óta másfajta munkastílusra, szem­léletre lett volna szükség a Gyermekek Háza működtetését, üzemeltetését ille­tően éppen annak érdekében, hogy ne ke­rülhessen sor arra, amire a nyilatkozó hi­vatkozott: „....olyanok fölött döntöttek, akik nem tudnak az asztalra csapni, hi­szen ők még gyerekek." Hogy mire is gon­dolok konkrétan, azt megpróbálom az alábbiakban röviden érzékeltetni. Első adalék A ma megváltozott világban és körül­mények között véleményem szerint nem alkalmazható már az ifjúság körében az a módszer, hogy kitalálunk, előkészí­tünk, megszervezünk, vagy rosszabb esetben megrendelünk egy programot, majd telefonon kiszólunk vagy levélben értesítést küldünk az óvodákba, iskolák­ba: gyertek a rendezvényünkre és hozzá­tok a gyerekeket! Egyesek lehet, hogy örülnek az ilyen felkínált lehetőségeknek, hiszen ezek rendszerint készen kapott programok. A probléma csak az, hogy általában ebből az egész döntéshozatali folyamat­ból - valóban érdekes-e az egyén számá­ra az adott program, van-e pénze az eset­leges belépő kifizetésére stb. - kimarad mind a szülő, mind a gyerek. Es ezzel a kérdést el is döntötték - nélkülünk -, hi­szen a gyerek nem lóghat ki a sorból, a csoportból, az osztályból, stb. Második adalék 1989-90-ben a rendszer (hatalom) váltással párhuzamosan egyrészt meg­szűnt a KISZ - az addigi egyetlen hivata­los ifjúsági tömegszervezet -, másrészt megszűnt az úttörőszervezetnek a mono­polhelyzete a gyerek koroszály körében. Ennek következményeként folyamato­san alakultak és kezdték meg munkáju­kat az új szervezetek. Szekszárd városá­ban ma több olyan ifjúsági és gyermek­szervezet, szerveződés, szabadidős társa­ság stb. létezik és működik többnyire egy­mástól elszigetelten, mostoha körülmé­nyek között, melyeknek a fó célkitűzése azért egy dologban mindenképp megegye­zik: értelmes, tartalmas, szabadidő eltölté­si lehetőséget biztosítani tagjaiknak. Úgy gondolom, hogy pontosan ezek­nek a csoportoknak, szervezeteknek a „birtokába "kellett volna adni a Gyerme­kek Házát, rájuk bízni a programok ösz­szeállítását, szervezését, ezzel biztosítani a sokszínűséget és a választás lehetősé­gét az általuk lefedett korosztály számá­ra. S mindenekelőtt a nyilvántartást ak­kor, amikor a gyermek- és ifjúsági kor­osztály szabadidővel rendelkezik. így lett, így lehetett volna valóban az övéké a Ház, amelyet talán ebben az esetben sen­ki sem próbált volna meg „elvenni" tőlük. Harmadik adalék A tőlünk nyugatra fekvő feljettebb or­szágokban nagyjából a fentebb leírt elvek alapján működnek az ifimági házak. A Gyermekek Háza több munkatársának három évvel ezelőtt egy németországi csere­kapcsolat keretében módjában állt tanul­mányozni ezt a működési mintát. Úgy lát­szik feleslegesen és haszontalanul. Negyedik adalék Pontosan egy évvel ezelőtt a röviden itt vázoltak szellemében írtam meg részletes szakmai pályázatomat a Gyermekek Háza igazgatói állására. Az intézmény szakmai döntéshozó fóruma, valamint Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlé­sének Művelődési Bizottsága leszavazta ezt a programot. Mindezek alapján véleményem szerint Szekszárd Város Önkormányzata fáj­dalmas döntést hozott akkor, amikor a rendelkezésre álló sok rossz változat kö­zül a város teherbíró képességének legin­kább megfelelő lehetőséget választotta a Katolikus Iskola elhelyezése ügyében. Most már, e döntés ismeretében azt kiabálni: „Emberek, ég a ház!", talán nem biztos, hogy célravezető megoldás. Ha netán ennek ellenére az intézmény mégis megőrizhetné eredeti funkcióját, azt csak üdvözölni lehetne. De úgy gon­dolom, hogy e döntés kapcsán érdeme­sebb lenne inkább az érintetteknek ­köztük nekem is - saját felelősségükön elgondolkodni, s az ügy tanulságainak levonása után jó lenne, ha a jövőben mindenki azon munkálkodna, azért cse­lekedne, hogy hasonló fájdalmas dön­tést a gyermek- és ifjúsági korosztályt il­letően még egyszer ne kelljen hozni. Bácsalmási László A Gyermekek Háza táborozás-felelőse

Next

/
Oldalképek
Tartalom