Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-09-04 / 35. szám

4 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1994. SZEPTEMBER 11. A 7 embere Házi Magdolna Csákót, hajót, sótar­tót hajtogattunk az is­kolai gyakorlati foglal­kozásokon, de sosem hallottuk a szót: origa­mi. Alig egy évtizede, hogy a papírhajtogatást - a műveletsort, amíg a sík papírból térbeli fi­gura lesz, illetve a kész modellt - jelentő kife­jezés Magyarországon ismertté kezdett válni. A kínaiak a történel­mi emlékek tanúsága szerint már időszámításunk előtt készítettek a papír különleges hajtogatásával dísztárgyakat, de kutatások folynak annak igazolására is, hogy Európá­ban legalább hasonló múltra tekint vissza ez a tevékenység. Napjaink­ban reneszánszát éli az origami. Ma­gyarországi hódolói néhány napja nemzetközi találkozót szerveztek Kecskeméten. Ebből az alkalomból kerestük meg Házi Magdolnát, aki Szekszárdon a papírhajtogatásnak talán legavatottabb művelője. - Összeállítást, valóságos albu­mot készített annak illusztrálására, JP^i hogy már néhány alapfogással vál­tozatos figurákat - madarakat, egyéb állatokat, virágokat - lehet ké­szíteni, e lépések ismétlésével és vál­togatásával pedig bonyolultabb tér­beli munkák, szobrok is készíthetők. Néhány éve megjelent, s rég elfogyott Papírálmok című könyvecskéje. Mi­re jó az origami? Miért tartja fontos­nak minél szélesebb körben a megis­mertetését? - Örömet jelenthet az elkészíté­se annak is, aki más módon, kéz­ügyesség híján vagy mozgáskorlá­tozott volta miatt nem tud valamit megcsinálni. Egy macibábot elké­szíteni vagy egy macit lefesteni, le­rajzolni - kézügyesség dolga is. Egy macit hajtogatni - sokkal könnyebb. Annak is van haszna, ha valaki meghajtogatja azt, amit lát egy könyvben, mert ügyesedik általa, és pontos, szép, tiszta mun­kához szokik, mert különben felis­merhetetlen lesz, amit készít. Egy idő után fejleszti a térlátást, előre tudja az ember, hogy miből mi lesz, s akkor saját terveket is meg lehet valósítani. Bonyolult, térbeli tárgyakat is. Terápiás hatása is van. Szekszárdon Viszlai Emőke szép eredményeket ért el egy vak kisfiú-, val. - Ön hogy találkozott az origami­val és könyvén kívül hogyan van módja továbbadni ezt a technikát? - A nyolcvanas években dívott a játszóházi mozgalom, több pénz volt ilyesmire, sok gyermekfoglal­kozást tartott a művelődési ház. Én is vezettem ott programokat és tanultam is másoktól. Akkor talál­koztam Balogh Beatrixszal, aki a bábozást tanította, s előtte járt Ja­pánban, ott ismerkedett meg a ná­lunk még teljesen újdonságnak számító origamival. Azóta sok könyv megjelent, néhány pedagó­gus - inkább magánszorgalomból - foglalkozik vele, de messze nem olyan ismert még mindig, mint le­hetne. Korábban könyvtárosként a gyermekkönyvtárban rendszere­sen tartottam foglalkozásokat. Ma inkább alkalomszerűen a mozgás­sérült gyerekek táborában, de kí­váncsiságból kipróbáltam Gyön­kön, az időskorúak szociális ottho­nában is, ahová gyakran járok segí­teni. Az egyszerű, idős nénik cso­dálkoznak, de mindig vannak, akik csatlakoznak hozzám. Ajándéko­kat, dekorációt készítünk. Egy fél­oldalára béna néni úgy elkészített egy karácsonyfára való csillagot, hogy én is meglepődtem. - Gyerekekkel nem foglalkozik? - Most nem. Hiányzik, gondol­kodom is rajta, hogyan lehetne... Ha egy jó tündér a kívánságaimat teljesítené, akkor két dolgot szeret­nék nagyon. Alsó tagozatosoknak - kis létszámú osztálynak, mert ezeket a technikákat csak úgy lehet bemutatni; és rendszeresen, mert akkor lehet egy programot fölépí­teni - szabadidős foglalkozásokat szeretnék tartani. A másik álmom­ban valaki azt mondja: itt ez a me­se, készíts hozzá bábokat... - Egyik vágya egyszer már teljem sült. ™ - A IV-es iskolából egy osztály négy éven keresztül hetente járt hozzám a gyermekkönyvtárba fog­lalkozásokra. Délután nem akar­tak hazamenni, a szüleiknek lelke­sen meséltek, sőt azt javasolta egy kislány, hogy nyáron se tartsunk szünetet. Számomra, aki súlyos mozgás­sérültként kommunikációs problé­mákkal is küzdök és emiatt gondot okozott, hogy kaphatok-e egyálta­lán tanítói diplomát, ezek voltak a legnagyobb sikerek. - ri ­Fotó: - ka ­Az ezredes a segédtisztnek: „Holnap reggel kilenc óra nulla perckor napfogyatkozás lesz. Tudja, ez nem történik minden­nap. A legénység gyakorlóöltö­zetben sorakozzon fel az udva­ron és nézze végig ezt a ritka ter­mészeti tüneményt. A legjobb lesz, ha én kiselőadást tartok er­ről. Ha esik majd, akkor termé­szetesen semmi sem látható. Ez esetben a legénység a tornate­remben tart foglalkozást." A segédtiszt a századparancs­noknak: „Az ezredes úr paran­csára holnap reggel kilenc órakor napfogyatkozás. Ha esni fog az eső, a gyakorlótérről persze sem­mit sem lehet látni. Akkor a tor­nateremben néz végig a legény­ség olyasmit, ami nem minden­nap történik." A századparancsnok a had­nagynak: „Az ezredes úr paran­csára, holnap reggel kilenc óra nulla perckor, gyakorlat közben, a tornacsarnokban a napfogyat­kozás felavatása. Az ezredes úr maga fog parancsot adni, ha esik, ami bármikor előfordulhat. Végez­tem." A hadnagy a szolgálatvezető­nek: „Holnap reggel kilenckor az ezredes úr a tornacsarnokban, szolgálati öltözékbem elsötétíti a napot, ahogy ez mindig történik, ha jó az idő. Ha esik, akkor a gya­korlótéren lesz ugyanez. A szolgálatve­zető a tisztesek­nek: „Holnap reggel kilenckor az ezredes úr elsötétítése, szolgála­ti ruhában, a nap miatt. Ha a torna­terembén esik az eső, ami nem mindennap történik, sorakozó a gyakorlótéren." Beszélgetés a katonák között: „Nincs nyugta az embernek! Ha holnap esni fog, úgy néz ki, az öre­get a tornateremben elsötétíti a nap. Ez olyan butaság, hogy nem is történhet meg mindennap." Az okos kutya Az okos kutya ül a moziban. A Háború és a béke című filmet játsszák. A kutya mellett ülő úrnak feltű­nik, hogy ez a kutya roppant értel­mes. Ha vidám a film, a kutya ne­vet, ha a film szo­Katona­történet morú, akkor sír a kutya. így megy ez a film végéig. Az úr, aki a kutya szom­szédja volt, elha­tározta megnézi már ennek a rop­pant okos kutyá­nak a gazdáját, meglesi hol is lakik. Megy a kutya haza, az úr meg utána ballag. Kijön a kutya gazdája és már mondja is neki, hogy mi­lyen értelmes ez a kutya, merthogy végigsírta, végignevette ezt a fil­met. - Milyen filmet láttak? - kérdi a kutya gazdája. - Hát a Háború és a béke című filmet. - Érdekes - mondja a gazda, tegnapelőtt könyvben olvasta, akkor meg nem tetszett neki... Sivatagban Két vándor találkozik a siva­tagban. - Bocsásson meg uram ­mondja az egyik - nem tudja vé­letlenül, merre van az oázis? Mire a másik. - Menjen csak itt egyenesen, aztán csütörtökön jobbra. Hajótörés Hajótörés után egy ember fa­gerendába kapaszkodva úszik a vízben. Találkozik egy másik atyafival, aki ugyancsak egy ge­renda segítségével tartja fenn magát. - Mondja uram, maga is hajó­törött? - Ij»en, de én már egy éve. - Es nem unalmas így ez? - Tudja a hétköznapok még csak elmennek valahogy, de a hétvégék azok nagyon hosz­szúak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom