Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-09-04 / 35. szám

4 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1994. SZEPTEMBER 11. A 7 embere Házi Magdolna Csákót, hajót, sótartót hajtogattunk az iskolai gyakorlati foglalkozásokon, de sosem hallottuk a szót: origami. Alig egy évtizede, hogy a papírhajtogatást - a műveletsort, amíg a sík papírból térbeli figura lesz, illetve a kész modellt - jelentő kifejezés Magyarországon ismertté kezdett válni. A kínaiak a történelmi emlékek tanúsága szerint már időszámításunk előtt készítettek a papír különleges hajtogatásával dísztárgyakat, de kutatások folynak annak igazolására is, hogy Európában legalább hasonló múltra tekint vissza ez a tevékenység. Napjainkban reneszánszát éli az origami. Magyarországi hódolói néhány napja nemzetközi találkozót szerveztek Kecskeméten. Ebből az alkalomból kerestük meg Házi Magdolnát, aki Szekszárdon a papírhajtogatásnak talán legavatottabb művelője. - Összeállítást, valóságos albumot készített annak illusztrálására, JP^i hogy már néhány alapfogással változatos figurákat - madarakat, egyéb állatokat, virágokat - lehet készíteni, e lépések ismétlésével és váltogatásával pedig bonyolultabb térbeli munkák, szobrok is készíthetők. Néhány éve megjelent, s rég elfogyott Papírálmok című könyvecskéje. Mire jó az origami? Miért tartja fontosnak minél szélesebb körben a megismertetését? - Örömet jelenthet az elkészítése annak is, aki más módon, kézügyesség híján vagy mozgáskorlátozott volta miatt nem tud valamit megcsinálni. Egy macibábot elkészíteni vagy egy macit lefesteni, lerajzolni - kézügyesség dolga is. Egy macit hajtogatni - sokkal könnyebb. Annak is van haszna, ha valaki meghajtogatja azt, amit lát egy könyvben, mert ügyesedik általa, és pontos, szép, tiszta munkához szokik, mert különben felismerhetetlen lesz, amit készít. Egy idő után fejleszti a térlátást, előre tudja az ember, hogy miből mi lesz, s akkor saját terveket is meg lehet valósítani. Bonyolult, térbeli tárgyakat is. Terápiás hatása is van. Szekszárdon Viszlai Emőke szép eredményeket ért el egy vak kisfiú-, val. - Ön hogy találkozott az origamival és könyvén kívül hogyan van módja továbbadni ezt a technikát? - A nyolcvanas években dívott a játszóházi mozgalom, több pénz volt ilyesmire, sok gyermekfoglalkozást tartott a művelődési ház. Én is vezettem ott programokat és tanultam is másoktól. Akkor találkoztam Balogh Beatrixszal, aki a bábozást tanította, s előtte járt Japánban, ott ismerkedett meg a nálunk még teljesen újdonságnak számító origamival. Azóta sok könyv megjelent, néhány pedagógus - inkább magánszorgalomból - foglalkozik vele, de messze nem olyan ismert még mindig, mint lehetne. Korábban könyvtárosként a gyermekkönyvtárban rendszeresen tartottam foglalkozásokat. Ma inkább alkalomszerűen a mozgássérült gyerekek táborában, de kíváncsiságból kipróbáltam Gyönkön, az időskorúak szociális otthonában is, ahová gyakran járok segíteni. Az egyszerű, idős nénik csodálkoznak, de mindig vannak, akik csatlakoznak hozzám. Ajándékokat, dekorációt készítünk. Egy féloldalára béna néni úgy elkészített egy karácsonyfára való csillagot, hogy én is meglepődtem. - Gyerekekkel nem foglalkozik? - Most nem. Hiányzik, gondolkodom is rajta, hogyan lehetne... Ha egy jó tündér a kívánságaimat teljesítené, akkor két dolgot szeretnék nagyon. Alsó tagozatosoknak - kis létszámú osztálynak, mert ezeket a technikákat csak úgy lehet bemutatni; és rendszeresen, mert akkor lehet egy programot fölépíteni - szabadidős foglalkozásokat szeretnék tartani. A másik álmomban valaki azt mondja: itt ez a mese, készíts hozzá bábokat... - Egyik vágya egyszer már teljem sült. ™ - A IV-es iskolából egy osztály négy éven keresztül hetente járt hozzám a gyermekkönyvtárba foglalkozásokra. Délután nem akartak hazamenni, a szüleiknek lelkesen meséltek, sőt azt javasolta egy kislány, hogy nyáron se tartsunk szünetet. Számomra, aki súlyos mozgássérültként kommunikációs problémákkal is küzdök és emiatt gondot okozott, hogy kaphatok-e egyáltalán tanítói diplomát, ezek voltak a legnagyobb sikerek. - ri Fotó: - ka Az ezredes a segédtisztnek: „Holnap reggel kilenc óra nulla perckor napfogyatkozás lesz. Tudja, ez nem történik mindennap. A legénység gyakorlóöltözetben sorakozzon fel az udvaron és nézze végig ezt a ritka természeti tüneményt. A legjobb lesz, ha én kiselőadást tartok erről. Ha esik majd, akkor természetesen semmi sem látható. Ez esetben a legénység a tornateremben tart foglalkozást." A segédtiszt a századparancsnoknak: „Az ezredes úr parancsára holnap reggel kilenc órakor napfogyatkozás. Ha esni fog az eső, a gyakorlótérről persze semmit sem lehet látni. Akkor a tornateremben néz végig a legénység olyasmit, ami nem mindennap történik." A századparancsnok a hadnagynak: „Az ezredes úr parancsára, holnap reggel kilenc óra nulla perckor, gyakorlat közben, a tornacsarnokban a napfogyatkozás felavatása. Az ezredes úr maga fog parancsot adni, ha esik, ami bármikor előfordulhat. Végeztem." A hadnagy a szolgálatvezetőnek: „Holnap reggel kilenckor az ezredes úr a tornacsarnokban, szolgálati öltözékbem elsötétíti a napot, ahogy ez mindig történik, ha jó az idő. Ha esik, akkor a gyakorlótéren lesz ugyanez. A szolgálatvezető a tiszteseknek: „Holnap reggel kilenckor az ezredes úr elsötétítése, szolgálati ruhában, a nap miatt. Ha a tornaterembén esik az eső, ami nem mindennap történik, sorakozó a gyakorlótéren." Beszélgetés a katonák között: „Nincs nyugta az embernek! Ha holnap esni fog, úgy néz ki, az öreget a tornateremben elsötétíti a nap. Ez olyan butaság, hogy nem is történhet meg mindennap." Az okos kutya Az okos kutya ül a moziban. A Háború és a béke című filmet játsszák. A kutya mellett ülő úrnak feltűnik, hogy ez a kutya roppant értelmes. Ha vidám a film, a kutya nevet, ha a film szoKatonatörténet morú, akkor sír a kutya. így megy ez a film végéig. Az úr, aki a kutya szomszédja volt, elhatározta megnézi már ennek a roppant okos kutyának a gazdáját, meglesi hol is lakik. Megy a kutya haza, az úr meg utána ballag. Kijön a kutya gazdája és már mondja is neki, hogy milyen értelmes ez a kutya, merthogy végigsírta, végignevette ezt a filmet. - Milyen filmet láttak? - kérdi a kutya gazdája. - Hát a Háború és a béke című filmet. - Érdekes - mondja a gazda, tegnapelőtt könyvben olvasta, akkor meg nem tetszett neki... Sivatagban Két vándor találkozik a sivatagban. - Bocsásson meg uram mondja az egyik - nem tudja véletlenül, merre van az oázis? Mire a másik. - Menjen csak itt egyenesen, aztán csütörtökön jobbra. Hajótörés Hajótörés után egy ember fagerendába kapaszkodva úszik a vízben. Találkozik egy másik atyafival, aki ugyancsak egy gerenda segítségével tartja fenn magát. - Mondja uram, maga is hajótörött? - Ij»en, de én már egy éve. - Es nem unalmas így ez? - Tudja a hétköznapok még csak elmennek valahogy, de a hétvégék azok nagyon hoszszúak.