Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-03-27 / 12. szám

8 SZEKSZÁRDI 1994. MÁRCIUS 27. Kossuth Lajos 1802-1894 Perczel Mór ükunokája (Folytatás a 3. oldalról.) A családfát és az emlékeket Berci bácsi gyűjtötte, gyűjti össze Bonyhádon. Hogy egyszerűbbek, átláthatóbbak legyenek a rokoni kapcsolatok, hisz szinte a világ minden táján vannak Perczelek, számítógépre vittem az adatokat s az ügyvédi irodában őrzöm azokat. Most már én tartom nyilván a kedves rokonokat. Nem is olyan könynyű dolog, sokgyermekesek voltak a Perczelek. Mórnak is tizennégy gyermeke született. Szerencsére van segítségem is, kisfiam, Laczkó Ernő Márton örökli majd ezt a feladatot. - Akinek ennyi gyermeke volt, biztosan nyugodt, türelmes ember lehetett. - Nemcsak a „feladatokat" örököltük ősünktől, hanem szangvinikus alkatát is. Békés, nyugodt emberek vagyunk, de lobbanékonyak. Perczel Mór is jól tette, ha előbb tízig számolt és csak utána beszélt, cselekedett. Mindig nagyon szerettem, ha erről meséltek nekem, mert jó tudni, hogy nemcsak hős volt, hanem ember is. Remélem nekünk már semmiféle harcban nem kell részt vennünk. Nekem arra példa az ő életük, hogy a munkámat, hivatásomat a legjobb tudásommal, tisztességgel végezzem. V. Ganszler Beáta Még egyszer a járdáról A járda melyről - st - a „Rálépőben" ír, a bölcsődének épült, mint ahogy a megyei lap hírt adott róla. Hogy több téves információ e tárgyban ne legyen, néhány pontosítás szükséges. Ajárdaépítés terve szülői kezdeményezésre indult. A szülői munkaközösség felvállalta az építéssel kapcsolatos feladatokat: anyagbeszerzés, fuvarozás, lapok lerakása (SZMK-munkaterv 1993. december 7.). Az SZMK-elnök ennek ismeretében előlegezte meg a lapok árát, melynek kiegyenlítése a szülők anyagi hozzájárulásával valósulna meg. A szervező jó munkája és ismeretsége kapcsán kapott segítséget a kivitelezésre, melyet egy gmk végzett társadalmi munkában. Az intézmény vezetése valamennyi jó szándékú közreműködőnek ezúton köszöni meg önzetlen segítKaltenecker Andrásné bölcsődevezető „Porom becsüld meg, s gondolj rám, mi voltam" „Megszólal egykor: »Én Kossuth vagyok! Igaz jövő, hozzád kiáltok holtan, Kinek tábláján csak a jó ragyog: Porom becsüld meg s gondolj rá, mi voltam!«" J. R. Lowel: Kossuth (részlet) Vasárnapi Újság, 19. szám. 1894. Budapest, márczius 25. „1850 február 16-án történt. A sumlai török laktanyában összegyűlt magyar menekültekhez akkor tartotta Kossuth Lajos azon emlékezetes búcsúbeszédét, melyet a Magyar emigratio Keleten czímű emlékiratban is olvashatni: Vasárnapi Újság, 14. szám. 1894. Budapest, április 8. „...A (Nemzeti) múzeum hatalmas előcsarnoka egészen fekete gyászlepellel volt borítva, csak az oszlopok fehér feje és a mennyezet maradt szabadon. Középen legelői állt a ravatal, azon a sárga tölgyfa koporsó félig lejtősen úgy, hogy a fejrésze emelkedettebb volt. Tizenkét nagy kandeláber és mintegy nyolcvan gyertya világította a termet, melynek falain a turini, milánói, továbbá Budapest törvényhatóságának, Pestmegyének és számos egyesületnek a koszorúi voltak elhelyezve... Mindent felülmúlt azonban a múzeum nagy lépcsőzete. A koszorúkat lehetetlen volt a ravatal körül elhelyezni, a lépcsőzeten rakták le... Április elsején... ide sereglettek százezrek." Budapest, Képes politikai napilap. Tizennyolcadik évfolyam. 1894. 92. szám. Hétfő, április 2. „...A mint a gyászoló család az előcsarnokba bevonult, megkezdődött a gyászszertartás. A budai dalárda... Kölcsey himnuszát énekelte... Ezután következett az egyházi szertartás, melyet Sárkány Sámuel ev. püspök végzett... ...Jókai Mór, a ki fekete díszmagyarbanjelent meg, mondotta el beszédét. »Te meglátod nemcsak ezt a néptengert. melyben koporsód tova úszik. hanem a szívekbe is belátsz. És látod ott, hogy a hála enyészhetetlen a magyar nép szívében azon nagy történelmi alak iránt, ki a magyarhoni jobbágyot, ezt a bibliai Lázárnak a képmását, szolgai sorsából felemelted - s az isten áldásával tetézett asztalhoz ültetted, egy sorba a gazdagokkal és nemesekkel: - ki az emberi és honpolgári jogokat kiteijesztetted a Szent-István birodalmának minden lakójára, nem válogatva nemzetiségben és hitvallásban, ki a honfentartás és honvédelem terhét, az adófizetést és fegyverviselést megkönnyítéd e »misera plebs« vállán s közös kötelességül osztád fel ezt a haza minden lakójára: s a jogegyenlőség által a magyar nép millióiból magyar nemzetet alkottál s szilárd alapját vetéd meg a mai Magyarországnak. És látod a rajongó kegyeletet, melyet emléked iránt tanúsít országszerte a szellemvilág minden osztályosa, ki neked köszöni, hogy a parlamentben és a sajtóban a szabad gondolat nyilatkozhatik... ...És látod, hogy a szabadelvű szellem, melynek te voltál zászlóvivője, nemzetünknek minden intézményében diadalát üli. ...Az örök hazában hirdessék nevednek emlékét a késő századok!« (Gerlóczy Károly helyettes polgármester beszéde után) „...a budai dalárda a szózatot énekelte... A Szózat hangjai mellett hozták ki Kossuth Lajos koporsóját, a melynek láttára köny^^ be lábadt minden szem. ...A képzelhető legnagyobb rendben haladt le a tömeg az Oktogonon keresztül a Teréz- és Erzsébet-kőrútra s fenséges volt a gyász megnyilvánulása mindenütt... Egy óra elmúlt, midőn a gyászmenet a kerepesi úti indóházhoz ért, s mindenki könnyes szemmel iparkodott a temető felé, hol Kossuth Lajos örök álmait aludja." Kossuth ravatala a Nem/eti Múzeum előcsarnokában »Erzem, hogy pályám végéhez közelgetek s rám a Rákóczy és Tököly sorsa vár! De ti, még ifjú nemzedék, meglátandjátok az elnyomott haza és szabadság újra feltámadását, jussak eszetekbe akkor s ne hagyjátok poraimat idegen földben enyészni el. Isten veletek!«" Összeállította: - ganszler 1