Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-07-11 / 27. szám

1993. JÚLIUS 18. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 3 A X \gi, hány éve táncolsz? - Hűha, váljunk csak, huszonkettőből hat. Hatévesen kezdtem a Bartinában. - Táncosként honnan jött a gondolat, hogy az európai sportolók között elindulj, versenyezz? - Nem személyes ötlet, a Prima Torna fő­nöksége kért fel, hogy nevezzek be, Barsi Erika szólt nekem. - Jól értem, Prima Torna? Bevallom, soha nem hallottam ezt az összetételt, fogalmam sincs, mit takar és főképpen, neked mi a kapcsolatod vele? - Valóban sokan nem ismerik, félrehallják, volt, aki Primadonnát írt helyette... Szóval ez egy zenés kreatív kondicionáló torna nők szá­mára. Fontos, hogy koreografált gyakorlatok vannak benne, általában egyórás programot ál­lítanak össze, egykori sportolók alkotják az ok­^Pi társaságot. A Prima Torna kitalálója és el­teijesztője Barsi Erika, aki műugró volt koráb­ban. - Ez afféle újmódi aerobic? - Nem, semmi köze hozzá, az aerobic durva, szögletes mozgásokat kíván, ez egy lágy, nőies mozgássor, finomság van benne. Másfél éve kezdtem el heti három alkalommal, aztán min­dennap, ma pedig naponta kétszer csinálom, edzem magam és oktatok mellette. A képzett­ség mellett itt fontos volt a külső. A lányok a tornán téged néznek: ilyen szeretnék lenni, ezért vállalom a korai kelést, „sanyargatom" magam, vagy két hét után száz kilósán is folyta­tom a tornát. - Na igen, á külső, alig egy hete Európa leg­szebb sportolója lettél. Készültél rá? - Dehogy, beugró voltam. Egyébként máso­« 2ve rendezik meg ezt a versenyt és azt mon­ám, hogy elsősorban közép-európai sporto­lók és kizárólag amatőrök indultak. Volt teni­szező, aerobicos, úszó, atléta, kosaras, kézilab­dás, de testépítő és ejtőernyős is, sok sportágból érkeztek a lányok. - Szinte alig volt hírverése, hol tartották a ver­senyt? - Négy helyszínen, Szlovéniában, Horvátor­szágban, Szlovákiában és Magyarországon, Bükfürdőn voltak a helyszínek, az elődöntők. Mindenütt azonos forgatókönyv szerint négy­szer vonultak ki a lányok, egy sportos Lewis öl­tözékben, majd elegáns estélyi, aztán fürdőru­ha és egy fehér koktélruha következett, vala­mennyi megjelenést pontozták, végül boríték­ba zárva továbbították a döntő helyszínére, az Istriai-félszigeten lévő Umagba. Ott is pontoz­tak bennünket, mindezt összesítették. Az elő­döntőn én második lettem, az abszolút ver­senyben értem el első helyezést, ami igazán meglepett, mert tényleg szép lányok indultak. A jövő évi Eurosport Szépe választásra meg­hívtak háziasszonynak. - A d(jak? - Nyertem egy egyéves golfbérletet 200 ezer forint értékben, amit a világ bármely pontján felhasználhatok... Csak azt nem tudom, mit csi­náljak vele, néha előveszem a fiókból és meg­nézem. Kaptam egy aranyláncot, kristálylabdát és egy ötszemélyes utazási lehetőséget a Tátrá­ba, luxuskörülmények: helikopter, BMW-so­Eurosport Szépe A „Miss Eurosport" 1993-ban egy szekszár­di lány. Az elmúlt hét végén megtartott verse­nyen Kolozsi Ágnes találtatott Európa sporto­lónői között a legszebbnek, ami talán nem meglepő azok számára, akik ismerik őt. Sokkal inkább kérdezhetik joggal a szekszárdiak: hogyhogy sportoló? Hiszen Ági fiatal kora elle­nére jó néhány éve a Bartina néptáncegyüttes­ből indult, ma pedig az Állami Népi Együttes hi­vatásos táncosa. főrrel, aztán egy másik utat Szlovákiába két személyre, ugyanez a BMW-s stílus... - Tudod már kivel utazol? - Még nem... A nyáron tele vagyunk előadá­sokkal, bár szóltam már, az együttesből szep­tember-októberben elengednek. Ma este is van előadásunk, a Parkszínpadon, nem nézitek meg? - Sajnos lapzárta, haza kell érnünk. Azért ér­dekelne, hogy jó idők járnak ma a hivatásos nép­táncosokra, amikor divattá vált minden, ami népi és folklór? - Hiába mondják állami szempontból, hogy kell a nemzeti kultúra, ha pénzt nem adnak hozzá, hogy autentikus módon műveljük és ne táncszínházat csináljunk belőle. Reklámunk sincs igazán, pedig nagyon kellene. Elmentem egyik nap az orvoshoz, a néni töltötte ki a lapo­mat, név, foglalkozás, munkahely, és amikor bemondtam: Állami Népi Együttes, nem tudta magába fojtani: „Hát ilyen még létezik?" Buda­pesten többnyire csak „IBUSZ-előadások" van­nak, idegenforgalmi nevezetesség vagyunk, a külföldieknek táncolunk. Vidéken Szekszár­don például biztosan megtelne egy ház, de nem tudják megfizetni az utaztatás költségeit. Az­tán megint a pénz, a külföldi utak is elfogytak, idén csak erdélyi turnékon voltunk, pedig ko­rábban bejártuk az Egyesült Államokat, Fran­ciaországot, Hollandiát..., volt kereslet arra, amit csináltunk. - Csak hallomásból tudom: nagyon nagy dolog volt néhány éve, hogy a Bartinából az Állami Népi Együttesbe kerültél. Óriási szakmai elismerés, és hasonló lehetőség... - Nagy dolog volt amatőr csoportból felke­rülni, minden táncos álma. A Jula (Matókné Kapási Julianna művészeti vezető - a szerk.) biztatására jelentkeztem, magamtól nem men­tem volna. - Melyik a legkedvesebb tánc számodra? - A kalotaszegi. Újra és újra lehet tanulni. Zeneileg és mozgásban olyan nőies, finom, amellett a legegyszerűbbnek tűnik, de talán so­ha nem lehet igazán megtanulni. Akkor jó, ha nem tudatosan csinálja az ember, hanem vala­hogy belülről, gyomorból jön... N JL lem kisértett meg más műfaj, mondjuk a musical? - Nagyon szeretem, de nem volt módom, bátorságom, hogy ilyen képzésre elmenjek. Nem tudom, mennyi tehetség szorult belém és engem hátulról mindig rugdosni kell: „na, menj már..." TAKÁCS ZSUZSA Fotó: -kafi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom