Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-11-01 / 44. szám

1992. OKTÓBER 11. , SZEKSZÁRDI fASARNAP 3 A. .Várostörténeti klub huszonkét éve működik. Vezetőjének lenni mindig valamiféle elhivatottságot is jelentett. A korábbi elnök, dr. Papp Tihamér például közismert volt elmaradhatatlan fényképezőgépéről, a megörökítés szándékáról. A gyorsan változó városról készült felvételei egy részét ma már a múzeum őrei. Debulay Antalnak, e klub tagjának feljegyzései méltán számontartottak. Az ön véleménye szerint ma mi lehet a klub feladata? - Az elmúlt esztendőkben sok dolog megváltozott körülöttünk. Nemcsak a város épületei, az emberek is. Keressük a gyökereket, •

múlt felé fordulunk. Ennek et nagyon jó tere a klub is. Jelenleg több mint harminc tagunk van. Többségükben idősebbek. Havonta egyszer jövünk össze a Babits Mihály Művelődési Házban, amely a kezdetektől sokat segített. Előadókat hívünk, akik a város történetéhez kapcsolódó előadásokat tartanak, kirándulásokat szervezünk. Októberben például Pincehelyre, Simontornyára és Ozorára látogatunk el. A klub nyitott, szívesen látjuk az érdeklődőket is. - Elhangzott, hogy a klubtagok jelentős része idős ember. Gondolom, értékes segítséget nyithatnak a közelmúlt kutatásaihoz. Volt is már példa erre. Puss Attila, a Tolna Megyei Levéltár egykori igazgatója az 1944-45ös események számbavételekor a tagoktól magnóra felvett viszszaemlékezéseket is felhasználta. Egyébként a klubban nagyon szívesen látnánk a város múltja iránt érdeklődő diákokat, fiatalokat vagy akár a történelemtanárokat. A szakemberek számára is találkozási lehetőséget jelentene a közönséggel, azokkal, akiknek természetesen a szakma mellett - könyveiket íiják. y - Ön tavaly ment nyugdyba. Úgy tudom, ezeket az esztendőket a szőlőnek és a levéltári kutatásnak akarta szentelni. - E tervem csak részben vált valóra. Jóval kevesebb szabad időm van, mint arra számítottam. A szőlőre - s erre így szüret táján nem kis lelkiismeretfurdalással gondolok - kevés időm marad. Most is igen sok feladatom van: részben helytörténeti, részben művelődéstörténeti munkák. Ami a helytörténetet illeti: éppen a közelmúltban jelent meg Mórágy történetéről írott könyvem. - Mórágyhoz személyes emlékek is kötik... - Hogyne! Bár én Palatincán születtem, hatéves koromban ban, különböző országos konferenciákon. A nyár elején az ELTE Tanári klubjában például a Tolna megyei zsidóság dualizmus kori történetéről beszéltem. - Hogyan került kapcsolatba a történeti kutatásokkal? Közgazdászként, árellenőrzési csoportvezetőként végzett munkája ettől elég távol esett. Szőlőnek és kutatásnak szentelt idő Dr. Szilágyi Mihály számos monográfiának, többek között a szekszárdinak is társszerzője. A Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett diplomát, doktori fokozatot Több mint harminc évig dolgozott a megyei igazgatásban. Nyugdíjasként, már második éve a Várostörténeti klub vezetője. Mórágyra kerültem, s ott végeztem az elemi iskolát. Szegényebb falut nem láttam, de tündéribbet sem. így van ezzel a Mórágyról elszármazott Glöckner Péter professzor, az egyik kanadai egyetem építészmérnöki karának dékánja is, aki már húsz éve gyűjti a Mórágyra vonatkozó adatokat. Megegyeztünk, hogy német nyelven kiadunk egy kötetet a falu történetéről. E terv magvalósulásának egyik állomása a megjelent kötet. Könyvismertetéseket írok a Magyar Tudomány és a Scientific American részére. Előadásokat tartok a Várostörténeti klub- Az egyetemen Berend T. Iván tanítványa voltam, és Pach Zsigmond Pálnál a későbbi rektornál doktoráltam gazdaságtörténetből. Tőlük kaptam az első indíttatást. Már az ipari osztályon dolgoztam, amikor Hadnagy Albert, a levéltár akkori igazgatója és Pataki Józsi bácsi előadást tartott. Nagyon tetszett, s én is kutatni kezdtem. Több mint harminc éve történt... - Mi volt az első témája? - Kereskedelemtörténettel foglalkoztam. 1968-ban jelent meg erről az első tanulmányom. Azóta több is követte a Tanulmányok Tolna megye történetéből köteteiben. - S az előadások? - Elmesélem, milyen fontos szerepük volt az életemben. Tíz évvel ezelőtt a Tolna megyei boszorkányperek orvostörténeti vonatkozásairól tartottam előadást az Orvostörténeti Társaság egyik országos rendezvényén. Feleségem a tolnai reformáció hasonló összefüggéseiről beszélt. Antall József, a társaság főtitkára mutatott be minket egymásnak, s az ismeretséget házasság követte. - A történeti, művelődéstörténeti kutatás elég időigényes... - Valóban. Ahhoz, hogy egy-egy tudományos témáról, könyvről ismertetést írjak, alaposan át kell tanulmányoznom a vonatkozó szakirodalmat. De ez nagyon jó alkalom arra, hogy az ember továbbképezze magát. Bár tudom, Benedek István sosem leszek, mégis ő a példaképem. - Marad ideje az Eszperantó klubra is? - Az eszperantó régi szerelmem. Feleségemmel tíz év óta vagyunk eszperantisták. 1986-ban mindketten letettük az állami felsőfokú nyelvvizsgát, s a klubban és a világkongresszusokon gyakoroljuk a nyelvet. De nem mi vagyunk az első fecskék. A klubtagok között, akik többsége pedagógus, olyan is akad, aki 25-26 éve eszperantista. -Se pontnál a várostörténeti és az eszperantó iránti érdeklődés találkozik: Lengyel Pál szekszárdi nyomdásznak, aki az első eszperantó újságot kiadta, éppen az önök klubja segítségével sikerült emléktáblát elhelyezni, kiállítást létrehozni az Eszperantó téren. - S örömmel mondhatjuk el, hogy most már a felfrissített pincekiállítás mindennap megtekinthető. Nagyon sok látogatónk van. Hazai és külföldi turisták, kiránduló diákok. -njtfotó: - ka -