Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1992-08-16 / 33. szám
, SZEKSZÁRDI 1992. AUGUSZTUS 16. fASARNAP Ismeretlen Wosinsky-levelek Tiszafüredről Megkövetelt szakszerűség és emberség Á szekszárdi múzeum a II. világháború idején hadikórház, majd gabonaraktár volt. A leletek jelentős részét széthordták, a könyveket, iratokat az utcára dobálták vagy eltüzelték. Wosinsky Mórnak, a múzeum alapítójának levelezése, feljegyzései is nagyrészt ekkor pusztulhattak el. Tudományos munkásságáról Így cikkei, könyvei mellett főként kortársaihoz írt leveleiből alkothatunk képet. A múzeumok és könyvtárak országos felügyelőjének hivatalos levele Tariczky Endrének, Wosinsky aláírással Wosinsky korántsem volt „szobatudós". Bejárta a világot, útjairól ^^ paptól talán kicsit szokatlan Könnyed, humoros, olvasmányos formában számolt be (Karcolatok dánés svédországi utamról, Keleti utam emlékei). Legizgalmasabb útjáról, gróf Zichy Jenő 1895-ös ázsiai expedíciójáról alig maradt valami emlék: értékes feljegyzései elvesztek, s szokásával szemben kiadásra sem kerültek. Csak Pósta Béla naplójegyzeteiből sejthetjük, hogy a gróffal való nézeteltérései miatt nem írta meg az út régészeti értékelését, s ezért nem vett részt a későbbi kutatásokban sem. Az igazság leírása az úrhatnám, de a tudományhoz nem értő, valójában zsugori mecénásról - különösen Wosinsky élcelődő stílusában - szép kis botrányt kavart volna. Feltehetően nem akart ártani az egyébként jó ügynek, így inkább hallgatott. aAz apátplébános, mint ™ országos felügyelő Wosinsky külföldi útjai mellett bejárta a hazai múzeumokat, személyesen ismert szinte minden jelentősebb gyűjtőt és szakembert. Számunkra különösen becses levelei egy évszázad múltán is a legkülönbözőbb hagyatékokból kerülnek elő. Legutóbb a tiszafüredi múzeumban bukkantam öt levelére, amelyeket tudós paptársához, Tariczky Endréhez írt. A szekszárdi múzeum iratanyagának elpusztulása miatt szinte csak az ilyen és ehhez hasonló levelekből alkothatunk képet Wosinsky országos felügyelői munkájáról. A szekszárdi apátplébánost tudományos és múzeumszervező munkájának elismeréseként a közoktatási miniszter 1901-ben kinevezte a múzeumok és könyvtárak országos felügyelőjének. Az új felügyelő a következő évben már törvényjavaslatot nyújtott be az „ingó műemlékek és leletek" védelmére. A régészeti leletek bejelentési kötelezettsége azóta is érvényben van, s Wosinsky gyakorlatiassága az új múzeumi törvény előkészítésekor is számos esetben meggondolásra késztethet. A korszak legjelentősebb ásatásán... Mint felügyelő a helyszínen ellenőrizte az ásatásokra adott államsegélyek ésszerű és szakszerű felhasználását. Figyelme a legapróbb részletekre is kiterjedt. Éppen kilencven éve, 1902. augusztus 10-én meglátogatta a korszak egyik legjelentősebb régészeti feltárását Tiszafíired-Ásotthalmon, amit Tariczky Endre vezetett. Wosinsky már régóta kapcsolatban állt az idős, gyémántmisés pappal, a tiszafüredi múzeum megszervezőjével. Erre utal a leltárkönyvben található bejegyzés is, mely szerint Wosinsky művei ajándékként kerültek Füredre. Sajnos, nem tudni, hogy ma hol vannak ezek a könyvek, pedig az ajándékozásra utaló személyes bejegyzéssel igen értékesek lennének számunkra. Wosinsky elragadtatással nyilatkozik az ásotthalmi bronzkori rétegek feltárásáról és a leletek bemutatásáról, de sem elragadtatása, sem a régi barátság nem akadályozza abban, hogy - mint az egy hivatalos leveléből kitűnik - a legaprólékosabban elszámoltassa az általa felügyelt múzeumot. A szekszárdi múzeum alapítójának tudományos munkásságát, szakmai szervező-, irányítótevékenységét - és papi működését - talán éppen ez a kettősség teszi igazán követendővé: a megkövetelt szakszerűséggel párosult emberség. SZABÓ Gg Z A Wosinsky-müvek ajándékozására utaló bejegyzések a tiszafüredi múzeum leltárkönyvében Evangélium „...tagjai vagyunk testének..." (Efézusi levél 5,30) Lapunk előző száma címoldalán egy megdöbbentő gyilkosságot idéző fénykép látható. Az áldozat fiatal gimnazista leány... Sajnos nem egyetlen, sajnos nem ritka az emberi együttélés, helyesebben együtt élni nem tudás áldozatainak száma. Nem csupán egyesek, hanem háborús körülmények között tömegek esnek áldozatul a halálos katasztrófahelyzetnek. \ Együtt élni tudásunk roppant hiányos! Együtt élni nem akarásunk mérgező hatású! - Ha olykor ámulattal kell megállapítanunk, hogy valakinek a gyógyulásában az élni akarás csodát tesz, nem jogos-e a feltételezés: az . együtt élni tudás csodáira vagyunk kiéhezve, vagy másképp fogalmazva: az együtt élni tudás csodálatos módon alakítaná, sőt katasztrófahelyzetben is megoldaná gondjainkat. Ezen a ponton szólít meg örömhírként a Pál apostoltól idézett néhány szó: tagjai vagyunk testének..., tudniillik Krisztus testének - egyházának, mely ha igazán az, aminek lennie kell, katasztrófahelyzet esetén is ad kiutat a halálból az életbe. Ezt nemcsak Krisztus golgotai kereszthalálát követő feltámadása bizonyította követőinek, hanem egyházának fennmaradása - minden végső katasztrófával fenyegető történelmi korszakban. Az együtt élni nem tudó, nem akaró, a Krisztus testétől elszakadás, odatartozni nem akarás légkörében „élő" - durván fogalmazva - életvesztés és kiútvesztés fenyegetettségében haldokló számára reális megoldás az örömhír: tagjai vagyunk testének! Egy elszakított testrész még mutathat életjeleket, de ha elszakítva marad a testtől, sorsa meg van pecsételve. Az evangélium-örömhír nem csupán tájékoztatás, hanem hívás: meghívás életre! - Hallja meg mindenki! Engedjenek neki mindenek! SZILVÁSSY GÉZA református lelkész
