Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-12-08 / 15. szám

2 MSARMP 1991. DECEMBER 8. Heted7 országból Egy angol detektív, John Troon cáfolhatatlan bizonyítékokat tárt Nairobiban egy vizsgálóbizottság elé: a két évvel ezelőtt holtan talált kenyai külügyminiszter, Róbert Ouko gyilkosság áldozata lett. Mindeddig a hivatalos verzió ön­gyilkosságról szólt. Ouko éppen nagyszabású korrupciós ügyekre akart fényt deríteni, amikor golyó­val a fejében bukkantak rá otthoná­ban. Búcsúlevele hamisítvány volt. A latin-amerikai kábítószercsem­pészek mostanában a volt holland gyarmat Surinamot szemelték ki az Európa és az USA felé irányított ko­kainszállítmányaik gyűjtőhelyévé. Mi több, az amerikai hírszerzés szerint Surinamban nagy kapacitású kokain­laboratóriumokat is létesítettek. Fel­tehető, hogy ezek körül a kábítószer­maffia és a helyi, valamint a nemzet­közi rendőri szervek között rövidesen kíméletlen harc indul meg. A fogyasztók hangulatát 1972 óta rendszeresen vizsgálják. Az ok­tóberi felmérés azt mutatta, hogy majd két évtized alatt most lettek a legborúlátóbbak a svájciak. Az utol­só válaszok pesszimistábbak, mint voltak 1976 januárjában, a második olajválság idején. A svájciak áremel­kedésre számítanak, nem látják biz­tonságosnak a munkahelyüket, ke­vesebben remélik, hogy megtakarí­tásokat eszközölhetnek, még keve­sebben hajlandók nagyobb háztar­tási beruházásokra. „Az év kutyahőse" címet Houston­ban (Texas) a német juhászok gaz­dáinak a klubja egy Hope nevezetű kutyának ítélte oda. Egy kétéves kis­fiú életét mentette meg, aki a szülői házból kiszaladva a közeli vasúti sín­re került. A kutya utána futott, fellök­te, és a töltés oldalában a talpával a földre szorította, miközben a sínen el­robogott egy vonat. * Forgalomba kerültek Észtor­szágban az első észt bélyegek, Svédországban és az NSZK-ban nyomták a tizenegy címletet. Az 1940-es szovjet megszállás óta elő­ször bocsát ki bélyegeket az Eesti Post. A szovjet posta is szolgált most újdonsággal: három bélyegből és egy blokkból álló sorozat állít emléket az augusztusi puccs három áldozatának. Érdekesség, hogy eze­ken a bélyegeken a fehér, kék és pi­ros orosz színek jelennek meg. Magas marad a munkanélküli­ség Dániában jósolják az ország gazdasági szakértői, akik ugyanak­kor a következő két évben az inflá­ciót csupán kétszázalékosnak remé­lik. Amikor az ország munkaképes lakosságának majd tizenegy száza­léka hiába keres munkát, nem ne­héz visszaszorítani a bértárgyaláso­kon a szakszervezetek követeléseit. Bár az idén is majdnem két százalé­kot elért a gazdasági növekedés üte­me, jövőre pedig ennél több is le­het, a munkanélküliek száma nem süllyed 300 ezer alá az öt és fél mil­lió lakosú országban. Városházi hírek Mint arról már korábban hírt ad­tunk, az önkormányzat megszüntette az előtakarékos garzonbérleti formát. Mivel a városban állami ill. önkor­mányzati lakásépítés nem folyik és megszűnt a lakásértékesítésre vonat­kozó minden más befolyás, az előta­karékossági szerződésekben foglaltak­nak a város nem tudott megfelelni. A lakók - elsősorban fiatalok - számára is megnyugtató megoldásként átlago­san 50-55 ezer forint használatbavé­teli díj ellenében felajánlotta a határo­zatlan idejű bérleti forma lehetőségét. Mint azt a városigazgatási iroda a de­cember 3-i vezetői értekezleten jelen­tette, az akció november végével be­fejeződött, az érintettek örömmel él­tek a felkínált lehetőséggel, a bérleti szerződések újrakötése megtörtént. * Megállapodást készít elő a város­igazgatási iroda a Paksi Atomerőmű Vállalattal és a Kiegészítő Parancs­noksággal is a bérlőkijelölési jogú la­kások elidegenítéséről. Mindkét szerv ragaszkodik a jogszabályban számára biztosított 50%-os részesedéshez a befolyó vételárból. * Befejeződött a tv-kábel déli gerinc­vezetékének „behúzása" az alagcső­rendszerbe. Ez alapfeltétele volt e vá­rosrész - Csatár és környéke - be­kapcsolódásának a központi rendszer­be. Megkezdődhet tehát az igénylő háztartások bekapcsolása, a hálózat folyamatos bővítése. Ezzel párhuza­mosan átadásra került a Szakály Test­vérek utca, Kossuth Lajos utca, Rá­kóczi utca és Petőfi Sándor utca, va­lamint a parásztai terület egy részé­nek kábel-tv hálózata. December 4-re koordinációs meg­beszélést hívott össze a Városüze­meltetési Iroda a déli városrész forga­lomszervezése és -biztosítása ügyé­ben. A Béri Balogh Ádám utca ­mint a várost átszelő 56-os út része ­a KPM hatáskörébe tartozik. Több lakossági felszólalás, képviselői inter­pelláció és újságcikk témája volt már a Kecskés Ferenc utcai keresztező­dés, ahonnan az elmúlt években egy­re jobban hiányzott egy forgalomirá­nyító lámpa. Mint a koordinációs^^ megbeszélésen kiderült, a KPM CT^ rásgondjai továbbra is hátráltatnák a megoldást, ha a város nem vállalna anyagi részesedést. Az 1991. évi fej­lesztés lehetőségeit felemésztette az északi városrészen átfutó országúti szakaszon a zöldhullám kialakítása, mely várhatóan napokon belül befe­jeződik. Amennyiben 1992-re a vá­rosnak sikerül biztosítania a fejlesztés költségeinek felét, ami 3-4 millió fo­rintot jelent, hamarosan sor kerülhet a déli városrész két csomópontján ­Kecskés Ferenc és Kövendi Sándor utca - rendőrlámpák elhelyezésére. E két lámpa arra is lehetőséget biztosít majd, hogy a szülészetnek legalább a Wesselényi utcai oldalát tehermente­sítsék a forgalom alól, csökkentve a már kétségbeejtő mértékű légszeny­nyezést. Teljesen érthető módon minden rendszernek vannak nagyjai, akikre felnéz, míg az előzőkére, vagy éppen másokéra idegenül tekint. Senki nem csodálkozhat azon, hogy a Horthy-korszakban Ma­gyarországon nem volt Kun Béla út. Igaz, a jelek szerint lehettek türelmesebb korok is, hiszen Szent Istvánnak eszébe se jutott a Koppány folyócska ne­vét megváltoztatni, pedig a név ellene lázadó erede­ti viselőjét ö küldette a túlvilágra. Nem a legkeresz­tényibb, de a kor divatja szerinti módon. Az ugyan­csak lázadó pogány Vattával ugyanez volt a hely­zet. Vatta község máig megvan Borsod megyében, Ernőd előtt. Mostanában ismét a névváltoztatások korát él­jük, amin nem kell és nem is lehet csodálkozni, bár éppenséggel lehetne fontosabb, sürgősebb dolgunk is. Sűrűn szó esik erről Szekszárdon éppúgy, mint máshol Az olyan személyek esetében, mint Sza­muely Tibor - aki pártmezbe öltözött közönséges gyilkos volt - a legteljesebb joggal. Akik ismernek tudják, hogy a marxizmusnak még a gyanúja se ér­het, hiszen az elmúlt rendszerben egy e téren maga­san képzett kolleginámnak se jutott eszébe más­ként minősíteni, mint „pártonkívüli útitársnak", akik ugyebár voltunk néhány millióan Magyaror­szágon. Bármennyire sokan akarják ezt napjainkra feledni. A Marx Károly utcanév megváltoztatására még­se szavaznék, ami tőlünk nyugatabbra eléggé elter­jedt, nyilván abból a meggondolásból, hogy Marxot bajos lenne kitörölni a tudománytörténetből. Iga­zán nem ő tehetett róla, hogy tanai a gyakorlatban leninizmussal megfejelve alaposan elütöttek az ál­tala elképzelttől. Mint annyi mindennel, úgy tűnik, hogy a név­változtatásokkal is sűrűn átesünk a ló másik olda­lára. Budán az irodalomtörténeti jelentőségű báró Hatvany Lajos nevét törölték, de olvastam már „baloldalinak" minősített és valamilyen helyi po­tentát által (átmeneti) feledésre ítélt Táncsicsról, sőt Dózsa Györgyről is. A História c. folyóirat 199l-es 2-3-as számában egy kiegyensúlyozott szel­lem azt panaszolja, hogy Szigetszentmiklóson a fa­lukutató népi írók sorában indult, később változa­tos pályát befutott, Erdei Ferenc tudománytörténeti jelentőségű nevét cserélték fel a Horthy-kor háborús giccsirójáéval, Somogyváry Gyuláéval. Akit bár II. világháború után tagadhatatlanul igazságtala­nul kivégeztek, de műveivel együtt végleg feledésre ítéltetett. Mindennek tetejéről azonban a Magyar Nemzet 1991. november 26-i száma adott hírt. Nem csekély mértékben legyezgetve a hiúságomat, mert Kovács Imre kollégám az én „Az aradi tizenhárom " c. kö­tetemre is hivatkozott. A főváros egyik kerületében ugyanis a „Lahner György utca" névtábláját cserél­ték ki, teljesen mindegy, hogy kiére. Lahner ugyanis az aradi vértanúk egyike volt­Kétségtelenül vannak-követésre érdemes példák, de ez és a hozzá hasonlók nem tartoznak közéjük. Arról azonban talán érdemes lenne elgondol­kodni, hogy ki nem kapott utcanevet Szekszár­don. Például a madrigálkórust megteremtő dr. Par­tos János, a kitűnő népművelő Kiss István, a nem­rég meghalt legendás szemész főorvos dr. Thész László. Augusz Antalnak, a Habsburg-hű főúrnak bizonyára nem kellene ilyen utólagos kitüntetésben részesülnie, de fiának, a várost óriási összegű jóté­konysági alapítványokkal elhalmozó Augusz Imré­nek már minden fontolgatás nélkül dukálna. Azt, hogy a világhírű gombatudósnak, Hollós Lászlónak emléktáblája van, tudom. Utcájáról nincs tudomásom, amiben ha tévednék, természete­sen az én hibám...

Next

/
Oldalképek
Tartalom