Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1891-04-30 / 18. szám
XI. évfolyam. 1891. 1G. száma.. Szekszárd, csütörtök április 80. törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap. A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam hivatalos közlönye. Előfizetési ár: Égész évre ........................6 frt. Fé l évre ........................3 frt. Év negyedre . . . 1 frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények, úgy a hirdetési és előfizetési pénzek a szerkesztőséghez küldendők. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Pándzső-utcza 1022. sz. Szarka-utcza 1290. sz. SZEKSZÁRD0N. Hirdetési dijak: Három hasábos petit sor 15 kr. ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 1 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. H 200—300-ig » »4 frt. | 300—400-ig » » 5 frt. Felelős szerkesztő és lap tulaj donos ; CrEIGIEB GYULA. helyettes szerkesztő: Kéziratok nem adatnak vissza. hqdOSSY GÉZA. Garay János nyugvóhelye. Jókai Mór koszorús Írónk leányával, az ibolyák fakadásakor kiment a kerepesi- uti temetó'be, a nemzeti színház egykori ünnepelt tagja sírjához, ki neki mindene volt az életben. A sirhant Laborfalvi Róza hült tetemeit födik. Lerakta az üdvözölt nyugvóhelyén a tavasz kedves virágait, s bement a temető hivatalszobájába, hol a megrendeléseket, a sir gondozását stb. elfogadják. A derék hivatalfőnök, mikor a költő elvégezte dolgát, súgott valamit a fülébe: »Az élő költők gondolnak-e a megholt költőkre?« Jókai igennel felelt. Erre a főnök elővette katalógusát és a következőkben világosította föl az élő költőt : — Garay János, — Obernyik Károly, — Papp Endre, — S z t r o k a y, — V a c h o 11, — mind a Numero VIII. táblában vannak elhelyezve. A 30 esztendő eltelt. Rendszabály következtében 30 év múltán a parcellák uj művelés alá kerülnek. Nem lehet máskép. Sok a halott. Nincs hely. A régiek helyt adnak az újaknak. S mi történik a régiekkel? A „Szekszárd Vidéke" tárczája, Tarokk-nagy mestereinkhez! — Ajánlva Dr. S. J. úrnak Alászáll a napnak aranyos sutjára, Bózsapír mosolyog az est éli égen, Hazatér a nyáj is csendes éjszakára, S haldoklik az élet az egész vidéken. Haldoklik az élet; — ah de mi az nékünk? Ki nagyot merészeli, annak nem lesz vége! Haldoklik az élet, mi meg újra élünk. Tarokk-nagymesterünk légy áldva, dicsérve! Egy nagy évezredes régi temetőből: Simák nagg emberek nagg neveket felénk... — Minek mostan emlék a régi időkből? Ilyen jelen mellett mindent feledheténk. Nagy jelennék élünk, elfeledve minden, S te hozzád fordulunk dicső jövőt kérve, Mert ahol te vagy, ott veszve semmi sincsen: Tarokk-nagymesterünk légy áldva, dicsérve! Meghall Horatius, Vergilius s mások; Xerxesnek Cimonnak még csak hire sem jár. S jöttetek helgökbc „Húszon egyf ogások“! Szebb jövendőnk zálogai ti lesztek már. írókról, költőkről ki beszélne mostan? Emelkedni kell fél a dicsőre, szépre: Történetbe véle, ahol nyolcz tarokk van! Tarokk-nagymesterünk légy áldva, dicsérve! Azoknak a maradványai egy közös sírba lesznek eltakarítva. A fölmondás már megtörtént. Ez év november hó 1-ig lehet gondoskodni. Azontúl a rubrikában levő költők mind egy közös sírba lesznek behányva. Jókai a »Pesti Hírlap« ez évi 107. számában: »Pulvis et umbra sumus« czimü tárcza czikkben Írja le mindezeket, s következőleg folytatja. »Hát az Isten kertjének is van »ugar« része.« »Szép dolog meghalni, de elfeledtetni még szebb.« »Sa jövő halottak napján már ki lesz hányva innen a nagynevű halottak sírköve, s a névtelen halott mécsecskéje egyaránt. Kell a hely az uj bekóíf&zonek. Csak 30 esztendeje múlt. Garay János, a Kont ballada Írója, a kinek hőskölteményeit minden színpadon, minden diszünnepélyen szavalták; a kinek Háry Jánosát minden iskolában és minden úri teremben emlegették; a kinek emlékére nemzeti gyűjtés indult meg nagy sikerrelPor és hamu. Kik egész életüket arra áldozták, hogy Hűvös esti szellő lebben át a tájon, S összeülünk némán a baráti körben. Tipródik az idő a múlandóságon, Mi meg csak skartőlunk még a régi bőrben. Mert hát, tetszik tudni, az élet játék- ma, A sors mondogatja a kontrát melléje, S a játékost gyakran a volátba rakja. Tarokk-nagymesterünk légy áldva, dicsérve! Tarokk-nayymesterünk! Léborulunk sírva, S három lábú székedet könnyezzük körül: Meg vayyon-e vájjon a jövőben írva, . Hogy a toletroa néha nem sikerül? Kérdezzük, s te felélj e földön levőknek, Akik föltekintünk te hozzád az égre. S ne sújts villámot a subkontrát merőknek. Tarokk-nagymesterünk légy áldva, dicsérve! Tarokk-nagymesterünk! Dicső a te midiad, Dicső lészen majdan a te emléked is. Magas gránit oszlop hirdeti a múltat, S talizmánunk lészen a te szent neveit is. — Ha majdan éljáfcszod idtimó játékod, Oda teszünk le a temető Mzépre, S eljátszunk sírodon egy kontra játékot. Tarokk-nagymesterünk légy áldva, dicsérve! Jogász. a hazai nyelv, a közmivelődés, a nemzetiség diadalra jussanak, s fejük minden gondolatával hűségesen szolgálták a hazát, s vérük minden csepjét a haza oltárára rakták — azoknak emlékével nem igy kell bánni. Eddig a költő beszélt. Most rajtunk a sor. S fogjuk fel nemesen az ügyet, mert Garay János első sorban a mienk volt, s mi adtuk ki a hazának, mint férfiút, ki hazájának, szülőföldjének, nekünk csak dicsőséget szerzett babérjaival. Ha* a főváros igy gondolkozik a haza nagyjaival, s emléke egyenlő a többi halottal : úgy nekünk szekszárdiaknak kell megragadnunk az eszmét, s a feledés fá- tyolát hagyjuk az ország fővárosára. Hozzuk haza Garay János dicsőült hamvait, s tegyük őseihez, drága szülői poraihoz, kik itt az alsó-temető déli részén feküsznek, kiknek áldó porait, hű fiúk: Garay Antal p.-apáthi számtartó kegyeletes kezei őrzik meg a megsemmisüléstől. Garay Jánosnak a nemzet kegyelete díszes, mommentalis síremléket emelt a ke- repesuti temetőben, hozzuk el azt is, s állítsuk föl szülőföldjének legszebb temetőjében: az alsósírkertben. Még félév van a rendelkezésre; azután vége van. Városunk intelligencziáját, társadalmi életünk erkölcsi tényezőjét: a casinót kérjük föl e nemes missió teljesítésére. Pénz alig kell; tenni kell. zz Vasárnapi munkaszünetet lárgyazo 1891. évi XIII. törvényczikk 1891. évi julius hó 15-én lép életbe. Az életbeléptetést elrendelő miniszteri rendelet is megjelent már, mely megállapítja azokat a kivételeket, melyek esetén a vasárnapi munka egészben, vagy időre korlátozva, meg van engedve. A törvény általános rendelkezése ugyanis az, hogy minden munka szünetel vasárnap reggeli hat órától fogva hétfő reggeli hat óráig. A nyomda iparra nézve a ministen rendelet azt a kivételt teszi, hogy sürgős hirdetések, szinlapok, gyászjelentések melyek sürgős kinyomása okvetlen szükséges, vasárnap is készíthetők. A miniszteri rendelet taxatíve felsorolja az eseteket, melyekben a vasárnapi munka is meg van engedve: ilyenek azon iparágak, melyek üzemének megszakítása pátolhatlan kárral járna: a vendéglői, vasúti és közlekedési szolgálat s a gazdasági cselédek azon teendői melyek az állatok ellátására vonatkoznak, továbbá az oly munkák is, melyek sürgős teljesítését közveszély megakadályozása kívánja. — Az éjjeli halászati tilalom. A föld- mivelésügyi miniszter legújabban kiadott rendele-
