Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)

1889-01-03 / 2. szám

nagy népünnepélykor a nagy orrnak, • kopaszok és gólyalábnak versenye lefolyt. Ez a jégpálya azon­ban eddig csak gyeppálya, mert vizet miért, miért se', azt nem tudóm, nem ereszkedett rá az igazga­tóság. Pedig az az indigó szemű, imbolygó termetit szóke kis lány, a ki a télen már ötször egymás­után megcsinálta a nyolczást, naponta gu szitálj a a mamájával, mikor jön az a boldog óra. mikor ő mint egy korcsolyázó Viktória szobor végig lenghet a jégen és — győz. — No majd eljön az is, a mi késik, nem múlik ! Liget után jön a sziget. Ott már csendes min­den, csak a főkertész robinsonkodik benne. A hajók nem kötnek ki már ott, s tán a nyári vig közönség helyett holdas éjszakákon az elomlott/zárda romjai­ból halvány kísértetek suhannak elő és sétálnak a kavicsos utakon. — No ha a nagy hajók nem is járnak már, aninil fürgébben iparkodnak a törme­lékes jég közt az apró csavargőzösök, — csak úgy öntik a publicumot a jobb partról a balra, azután meg vissza. Legjobb ezeknek a kis gőzösöknek a „gseftje“ a Budas fürdő tájékán. Tudós Neumann Ármin azt mondta legutóbb az országgyűlésen, hogy Magyarországban 500 emberre esik egy korcsma! — Lehet. — De nézzen el Budára, a Tabán meg Vízivárosba, — ott minden ház korcsma, ott mérnek még Budapesten bort — ott minden 10 emberre esik egy. Ezekbe a kis „pájzlikba“ iparkodnak a jámbor pestiek s ezért oly nagy a forgalom a Rudas táján. Hanem mikor visszafelé jönnek, nem igen jámborok ám ! Népdalok, operette áriák, orpheumi couplet-ek, veszekedés és fütty liang- potpourrija közt közeleg a kis hajó a parthoz, — kiköt s majd egymást gázolva rohan ki a mámoros fejitek tömege ; — a kis hajó meg visszafordul s hoz egy újabb pityókos szállítmányt. így foly ez a munka esti 11 óráig — akkor jön át az utolsó hajó s a ki erről lekésik, annak nem marad más, mint vagy átúszni vagy a lánczhidnak kerülni, — de e két utat kevesen veszik igénybe, inkább folytatják a dáridót Budán. — Mert isznak ám kérem Buda­pesten is az emberek! — Nem vizet értek ! — Isznak itt akái; a Bácskában. Azt ugyan még itt nem hallottam, a mit egy nagy alföldi városban, hogy nem tartják charakteres embernek azt, a ki egy héten legalább négy ízben nem pityus, — de azért itt sem néznek jó szemmel a bornemissza emberre ! —; Sok ember kesergi el a bánatát ezek­ben a kis budai korcsmákban, sőt nem nagyitok, ha azt mondom, hogy legtöbb öngyilkos-jelölt itt iszik reouraget“ a nagy ugráshoz,— azokat értem, a kik a Duna habjai (ne a Valurile Dunarit tessék gondolni) között keresik a nyugodalmat. Az őszszel történt a budai oldalon egy hol­das estén, mikor csak minden második gázlámpa világit, hogy egy elegánsul öltözött ifjú ur fiityö- részve közelgett a ITorgony-utcza felől a I). 1). S. (i. hajóhidja felé. A nélkül, hogy jegyet váltott volna, ment egyenesen a hidra, — ott aztán botját, cilinderét, felöltőjét lerakva udvarias mosolylyal lépett a kikötő legényhez : — Kérem hol szoktak itt az öngyilkosok be­ugrani ? — Ahol érik! Tán az ur is azért jött V Pe­leit a legény. — — Igen. — Szeretném, ha egy alkalmas helyet mutatna hóimét nem kell nagyot ugrani ! — -ló borravalót kap ! —-Itt bizon nem ugrik se' kicsit se nagyot, — azzal az ifjú ur előállt a nagy masina ember, — hannincz egy embert húztam ki idáig a Duná­ból, az úrral éppen egy tuczat lenne — mégsem engedem, hogy beugorjék, — véletlen elveszhetne! Az .én lolkcinen ne száradjon. Vegye a ruháját, az­tán kifelé. — — De barátom ! . . . . —- Semmi de, ..-------ne rezenérozzon én ve­le m ; ----- azzal megragadta a karját s vitte a, ren­dőrhöz. S az az ember még nem kapott arany ér­demkeresztet ! * ‘ * Megkezdődött a délutáni visítok és jonr- fixe-ek ideje is. - Vasiunk, elnbbok körök tőin ve Szekszárd. V" icLéIre_ vannak — kávéháziakban földig — az az parqüettig érő füstben szurkolják Abszik a posztót. — Arat­nak a G iisztig, Józefek és Zsánok ! — .Minden ifjú, akinek a neve csak egyszer is elő­fordult valamelyik bálrendezőség névsorában, — zsu- roz. Ez annyi, hogy jár egyik nap a tanácsossához, a másik nap a Z. ügyvédekhez, stb. estélyekre. —? S ezt aztán beszéli toroktátva, épülésére a zsenge ifjúságnak. Van egy ismerősöm aki állítólag 60 családhoz jár vizitbe s a hét minden napjára zsurja esik. — „Vacsorázunk ma együtt“ hívtam őt a minap. — Sajnálom édesem nem mehetek zsurom van, -- Jókaiéknál, — megneheztelne az öreg ha nein mennék cl ......... Megyek is — szólt órájára tekint ve — öltözni Kiváncsi voltam s követtem. Bement még 3—4 kávéházba, de mindenütt csak pár perczet töltött, gondolom, mindenütt elmondta, hogy ma hol fog zsurozni felment a hivatalnok egyletbe s onnét lejőve gyorsan fordult be a Gránátos-utczábá, — az Alte Spieluhr előtt megállt, — óvatosan körül­nézett, aztán besurrant. Végig néztem az ablakon keresztül vacsoráját, aztán otthagytam. — De azért másnap reczitálta a menütt, melyet a Költőnél él­vezett, mintha nem is ő lett volna az, a ki a Spiel- uhr-ban szalonnás rántottét pofázott. Hát nem furcsa hiúság ez'? * ❖ Bálrendezőségek is alakulnak már nyakra-főre! Jogász-bál ugyan elmaradt, de lesz helyette kár­pótlás, soh'se búsuljanak a lányok ! — S ha más nem lesz, mi — népfelkelők — egyesülünk a Ve­teránokkal s rendezünk egy olyan bált, a milyet nem látott még a Bedout! Közzé is bocsátom holnap a felhívást. Tessék csak a lapokat vigyázni ! Hevesy Miklós. A Szilveszter-estély. Bég sikerült Szilveszter, estéje úgy, mint a legutóbbi. Tekintsük bár a gyönyörű hölgyeket, a kitűnő jó kedvet, a tánezosok két neme közötti arányosságot, a hangversenyt, mindenütt megelé­gedéssel konstatálhatjuk, hogy „kitünően sikerült.“ A hangversenyt dalárdánk nyitotta meg gyönyörűen előadva azon darabot, raelylyel a dalversenyeken már annyi dicsőséget arattak. — Utána egy bájos leányalak Mayer-Arlow Mari kisasszony foglalt he­lyet Büky György úrral a zongora előtt és 4 kezes letételben egy jellemzetes melancholikus darabot, a „Szláv tánezokat“ adták elő, melynek behatása alatt szinte éreztük a szegény orosz nép minden költészetét, melyet ködös és jeges hazájában felta­lál, de tegyük hozzá, hogy kitünően és nagy Ízlés­sel volt előadva. Utána városunk szép asszonyainak egyik leg­szebbje, Hangéi Ignáczné ő nagysága és Molnár János ur léptek az emelvényre. Előadták „Trouba- dur“ opera 4. felvonásának 2-ik jelenetét. — Mit mondjunk e gyönyörű duettről. Ki valaha volt olasz színházban, tudja, hogy énekel e helyen az egész közönség. — Es Hange Ilié ő nagyságának hangja mintha éppen predesztinálva lenne Leonora szenve­dései és könyörgéseinek kifejezésére ; -— mily he­roikus egy pompás hang — és mily könnyűséggel énekelte a magas b-ét. Méltó partnere volt Molnár János ur a kegyetlen és hajthatlan Lima gróf ének­részével. Egy szóval egy olyan kitünően sikerűit művészi’duett volt, mint a minőt ily vidéki városban nagyon .ritkán van alkalmunk hallani. Utána Bedő Bániuel ur mutatta meg, hogy mi lakik a, hegedű­ben, — majd bebizelgően csevegett, majd meg szive mélyéből kesergett rajta, majd meg nyaktörő 3—4-es lógásokkal kápráztatta a hallgatóságot. Szerintünk ő virtuóz a hegedűn, és tényleg csak mesterek mernek Beriet hegedű versenyeivel mérkőzni. Bart- ner je Bust Viktor ur ön megtagadással alárendelte a, zongorarészt, és sokszor úgy véltük, hogy csak egy ember játszik hegedűn és zongorán egyszerre, ugyannyira értették egymást. A műsor 5-ik pontja azonban Borzsák Endre ni' g y ö ii g é I k e d é s e (\) folytán elmaradt, s ezt be­töltendő. Büky György és Bedő Sámuel urak nehány ínagyar darabot óhajtottak együtt előadni, s minthogy a teremben már a vendégek gyülekezni kezdtek, a vendéglőst kérték meg, hogy engedné át zongoráját egy rövid félórára, hogy a Borzsák által üresen hagyott piéce kitöltésére néhány dalt összepróbál­janak. Tóth ur azonban ezt a szívességet a művész uraknak nem tette meg. így történt aztán, hogy Büky és Bedő urak minden próba nélkül játsztak el néhány magyar dalt, s kiválóan sikerült játékuk­kal bebizonyították, hogy művészek ők Tóth ur szí­vessége nélkül is. A dalárda pedig szintén Borzsák helyett egy műnógyest dalolt. — Ezután Bust Viktor ur játszotta Taussig „Aufforderung zum Tanz“-ját, de a mint észrevettük, látható indiszpoziczióval vagy lámpalázzal küzdött; sokkal jobban hallottuk tőle magánkörben előadni. — Befejezésül pedig a da­lárda fejezte be méltóan egy műnégyessel a sike­rült hangversenyt. A dalárda ez esti sikereire Dr. Steiner Lajos soloja tette fél a koronát, mely az „Édes lánykám“ utolsó akkordjainál az ő egyébként is kiválóan rokonszenves hangjával kitünően sike­rült. — Alig hangzott, el az utolsó akkord, midőn lankadatlan kedvvel megeredt a .táncz — és eltar­tott 5 óráig reggel. A sok szép leány közül, kik az estélyt oly díszessé tették, — tudósítónk a következőket jegyezte fel: Länderer Dagmár (fehér selyemben), Halász Erzsiké (fehérben, gyöngy­virágokkal), Dieenty Flóra (rózsaszínben), Borsody Anna (fehér ruhában sötétpiros diszszel), Arlow Mariska (fehér­ben), Patráes Anna (rózsaszínben), Herczeg Milike, Szendrődy Sarolta, Ujfalusy Ilonka, Stann Margit, Soriba Ilonka, Bibó Nelli, Knoreek Erzsiké, Angyal Ilonka, Török Erzsiké, Módlylda és Sarolta, Bausz nővérek, Zsigmond Lenke, Mor- vay Juliska, Krausz Helén stb. stb. Asszonyok: Török Béláné, Haidekker Béláné, Hangéi Ignáczné, Tóth Károlyné, Abaffy Gyuláné, Bati Já- nosné, Sass Elemérné, Szigeth Gáborné, Büky Györgyné, Pap Lászlóné, Krammer Jánosné, Bedő Sámuelné, László Lajosné, Mihálovicsné, Bátori Dezsőné, Lévai Ignáczné, Ko- paesek Aurelné, Kristofek Béláné, Laky Józsefrté, Borsody Lajosné, Klieber Györgyné, Döry Yiktorné, Tóth Gvuláné és Oszoly Károlyné. A karzaton is előkelő hölgyközönség foglalt helyet : Gál Kálmánná, Várkonyi Sándorné, Hollub Jánosné, Sust Yiktorné, Patráes Irén, Spányi Piroska stb. Éjfélkor, a szünet alatt kisorsoltalak a nő­egylet által szegény sorsú gyermekek felruházására felajánlott kiállítási kézimunkák : A számok kihúzá­sára a rendezők által egyik szép leányka, Halász Erzsiké kéretett fel, kinek szerencsehozó kezecskéje a következőknek juttatott nyereménytárgyakat: Sie­benfreud Béla, Hanny Gábor, Kopacsek Aurél, Goldberger Róza, Novák N. és Spitzer Vilmos. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Ifj. Sebők István s öt fogva levő társa elleni rablógyilkossági bűnügyben a pótvizsgálatot a köz­ponti vizsgáló biró dr. Kui Gábor befejezvén, az iratok beterjesztettek a törvényszékhez, mely a folytatólagos végtárgyalást január 21-dik s követke­ző napjaira tűzte ki. A zombai rablógyilkosság ügyében a csend- őrség és a bonyhádi főszolgabiróság erélyesen foly­tatja az előnyomozást, de eddig positiv eredményt nem értek el —- csak annyit, hogy két ember erős gyanú okok alapján letartóztattatott. A szerencsétlen kocsisnak — mint a vizsgálat kiderítette — a rablók a lövések után nyakát is keresztül vágták. T A KT ti Gr 1T. Az iparosinasok iskolai'mulasztása. Az ipar­hatóságoknak gondját képezte nemcsak nálunk, ha nem mindenütt, a hol iparostanoncz-iskolák vannak, hogy mivel lehetne büntetni az olyan inasokat, a kik hanyagul látogatják az iskolát. A földm.. ipar­és kereskedelmi minisztérium, mint III. fokú ipar­hatósága erre vonatkozólag a következő határozatot hozta : Az iparos-inas í s k o 1 a-in u 1 a s z t á s a m i a 11 n e m b ü n t o t li e t ö s n e in k ü te 1 e z­b c t ő i t é I e t i I e g a r r a, li o g'y u t ó I a g e g y i (1 o i g m é g i s k o 1 á b a j á r j o n. Az más­ság befejeztével az inasnak .az ipartörvény 67. §-a értelmében iparliatósági-bizonyitvány adandó ki. II a a z o n b a n a z i n a s i s k o 1 a-m u 1 a s z t á s a i s k o 1 a, i 1) i z o n y i t v á n y t n e ni n y e r t, a z i p a r h a t ó s á g i biz o n y i t v-á n y b a, n m e g-

Next

/
Oldalképek
Tartalom