Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-01-03 / 2. szám
adjon bő és kimerítő tudósítást. A „Budapesti Hírlap-i politikai, czikkeit Kaas Ivor báró, Rákosi Jenő', Grünwald Béla. Balogh Bál Írják más kiváló hazai publicistákkal híven a lap független, magyar, pártérdekeket nem ismerő szelleméhez. Politikai hírei széleskörű összeköttetések alapján a legmegbízhatóbb forrásokból származnak. Az országgyűlési tudósításokat a gyorsíró jegyzetek alapján szerkesztik. Magyarország politikai és közélete felől távirati értesülésekkel látnak el rendes levelezők minőkkel minden városban, sőt nagyobb községijén is bir a lap : a „Budapesti Hírlap“ távirati tudósításai manap már teljesen egy fokon állanak a világsajtó legjobban szervezett hírszolgálatával, Európa összes metropolisaiban Londontól Konstantinápolyig saját tudósítók vannak, a kik úgy az ott történő eseményeket, mint az elektromos dróton oda futó híreket rögtön megtáviratozzák. A külföldi rendes tudósítókon kívül minden fontosabb esemény felől a szerkesztőség külön kiküldetésü tagjai adnak gyors és bő értesítést. A „Budapesti hírlap“ e czélokra havonként oly összeget fordít, mint a mennyi ezelőtt 10 évvel még egy-egy hírlap egész költségvetése volt ; de sikerült is elérnie, hogy ma a legjobban, leggyorsabban értesülő orgánuma a sajtónak. A „Budapesti Hírlap“ Tárczarovata a lapnak egyik erőssége s mindig gondot fordít rá, hogy megmaradjon előkelő színvonalán. — A napirovatokat kitűnő zsurnaliszták szerkesztik s a helyi értesülés ismert legügyesebb tudósítókra van bízva. Rendőrségi és törvény- széki rovatai külön-külön szerkesztői a főváros sötét eseményeit is mindig oly hangon tárgyalják, hogy a „Budapesti Hírlap“ helyet foglalhat minden család asztalán. A közgazdasági rovatban a magyar gazda, birtokos, iparos, kereskedő megtalálja mindazt, a mi tájékozására szükséges. A regénycsarüokban csak kiváló irók legújabb műveit közöljük. De ezúttal még egy kedves meglepetéssel is szolgálunk olvasóinknak. 1889. január első napján Jókai Mórtól kezdünk egy uj regényt, melyet koszorús Írónk kizárólag a „Budapesti Hírlap“ számára irt. Jókai Mór uj regényének a eziine : A KI A SZIVET A HOMLOKÁN HORDJA, s mint a költő maga mondja, „egy modern ezeregyéji mese.“ A regény egyike Jókai ama geniális, ragyogó alkotásainak, melyek már oly régóta az ő bűvös körébe vonták az olvasó közönséget, s Jókait oly népszerűvé, bál- ványozottá tették, a minő soha még magyar iró nem volt. A regény eleje Magyarországon, a vége Mekkában játszik. Hőse egy nő. Jókai uj regényének közlését 1889. jan. 1-én kezdjük meg. Az előfizetés föltételei: egész évre 14 írt, fél évre 7 frt, láthatlan egyformaságban terül a táj, a hó mindegyre hull, a talaj fehér, síkos, mint a csiszolt márvány, a csapásokat behordta a szél, az utakat betakarta a hó. Jó ideje haladunk s a zivatar folyton növekszik, kocsisom az első ülésben úgy tűnik fel, mint egy alaktalan „hő\nnb“, feje egy megkülönböztet- hetlen fehérségben olvad össze alakjával. Hajtása bizonytalan, utunk majd jobbra, majd balra kanyarul! Felemelkedem a mennyire a hidegtől fásult tagjaim engedik s megszólítottam az atyafit. „Hej barátom! Nehezen járunk mi a jó utón! mit gondol ? Hiszen ez tán egy nagy veteményes föld, a melyen most haladunk, mindenütt egyenes, se fa, se bokor. Hja uram! Nem látom az utat, hát tessen valamit megkülönböztetni ezen Ítéletnap forma időben. Előbb jobbra fordultam, azt hittem, hogy arra közelebb érünk, a nyirszántói jegenyésnek tartva, de bizony nem megy arra senki isten fia se Szent- Gyöfgy nap előtt, akkora hófuvátok vannak az útban, mint a szentpáli torony ! No ez szép biztatás. Múmiává fagyhatok az utón s ez szép dolog le 5. (Folylatása’ következik.) negyedévre 3 frt 50 kr, egy hóra 1 frt 20 kr. As előfizetések vidékről legczélszerübben postautalványnyal eszközölhetők következő czim alatt: A „Budapesti Hírlap“ kiadóhivatalának, IV. kér.. Kalap-ut- eza 10. sz. SzekiszÓLrcL "Vidéke. Köszönet nyilvánítás. Fogadják mindazok, kik felejthetetlen nőm halála által okozott mély fájdalmamat részvétükkel enyhíteni törekedtek, — úgy a magam, mint az érzékenyen sújtott család szives köszönetét. Szekszárd, 1888. deczember 27. Horváth Ignácz, tanító. EGYLETEK, TÁRSULATOK. A „Szekszárd-tolnavármegyei Rabsegélyző- Egylet“ megalakulása. Egy humánus és eredményeiben messzekiható egyesület megalakításával végezte be Szekszárd és általában megyénk igazságügyi személyzete az 1888. évet. A rabsegélyző egyletet értjük, melynek alakuló közgyűlése 1888. év deczember 30-án, délelőtt 10 órakor tartatott meg a kir. törvényszék polgári tanácstermében. Siebenfreud Béla törvényszéki elnök, mint a végrehajtó bizottság elnöke bejelentette, hogy az 1888. márczius 24-ón készített alapszabályokat a m. kir. belügyminiszter jóváhagyván, nem áll többé semmi akadály útban arra nézve, hogy az egylet véglegesen megalakuljon. Felolvastatta ezután az alapszabályokat, melyek megőrzés végett átadattak az újonnan választandó elnöknek. A tárgysorozat második pontja értelmében megválasztatott ezután az egylet védnökének közfelkiáltással gr. Széchenyi Sándor főispán, tiszteletbeli elnöknek Döry Dénes kir. tanácsos, tiszteletbeli tagoknak pedig: Fabinyi Teofil m. kir. igazságügyi- miniszter, Kozma Sándor m. kir. főügyész, Zádor Gyula, László Zsigmond, dr. Székely Ferencz min. tanácsosok. Egyleti elnöknek választatott Hanny Gábor, alelnököknek Yarasdy Lajos és Ágoston István. Ekkor Siebenfreud Béla az elnökséget átadja Hanny Gábornak, a ki megköszönvén a nemvárt bizalmat, a törvényszéki elnöknek az egylet megalakulása körül tett fáradozásaiért és működéséért jegyzőkönyvi köszönetét indítványoz, a' mit a közgyűlés helyesléssel tesz magáévá. Az igazgató-választmányt alapszabály szer ül eg képezik : az egylet védnöke, tiszteletbeli elnöke, elnöke, alelnökei, tiszt, tagjai, kir. ügyész, a szekszárdi kir. járásbiró és 30 választott rendes tag, ez utóbbiak: Siebenfreud Béla, dr. Kramolin Emil, Döry József, dr. Steiner Lajos, Totth Ödön, Kiss Károly, Ujfalusy Lajos, Martin Ferencz, Untermül- ler Alajos, Albanich György, dr. Szigeth Gábor, Závody Albin. dr. Sass Elemér, Borzsák Endre, Kram mer János, Mikó György, dr, Sass István, Leopold Sándor, Goldberger Mór, Fejős Imre, Bátori Elek, Mikos Géza, Bérezel Dezső, Orffy Lajos, Ud- vardy Sándor, Döry Vilmos? dr. Diczónty Bál, Simon Rudolf, Gál Kálmán, Tordai József. Végül az alapszabályok 13. §. c) p. értelmében számvizsgálóknak megválasztattak Ágoston István elnöklete alatt Torday József és tfdvardy S. A közgyűlés tárgysorozata ezzel véget érvén, Hanny Gábor elnök az egylet nemes hivatásának betöltésére, a czel lehető megközelítésére buzdítván a tagokat, a közgyűlést bezárta, Rogy azonnal helyet adjon az igazgató-választmány értekezletének. Ennek elnöke szintén Hanny Gábor. Jegyzőjévé, egyszersmind az alapszabályok 23. §. értelmében a pénztár, irodai és az ügynöki teendők teljesítésére titkárává 50 frtnyi honoráriummal Teszáry Lajos ügyészségi Írnok választatott, szolgává pedig Vitkovits Ferencz ügyészségi szolga (10 frtnyi honoráriummal). Az ügykezelési szabályok kidolgozására, melyben körvonalozva lesznek az oktatásügyi, gazdasági, segélyezési és felügyelői teendők, Szörényi Kálmán kir. ügyész elnöklete alatt Mikos Géza és Totth Ödön vál. tagokból álló bizottság küldetett ki. Ezután ügyész beterjesztette az egylet eddigi bevételeiről és kiadásairól szóló jelentést, a mely a számvizsgálóknak fog kiadatni. A megválasztott tisztviselők írásban fognak értesittetni. Uj tagokul bejelentettek: Orffy Lajos, Fejős Imre, Mikos Géza, dr. Sass Elemér, gr. Széchenyi Sándor, Hégcr Ferencz, ‘Mazolán Antal s igy a tagok összes száma eddig 213. Az egylet megalakulásának az igazságügyi minisztériumhoz bejelentésére felkéretett Siebenfreud Béla törv. elnök. Ily módon az egylet megalakulván, szép reményekkel nézhetjük, hogy a czólját: a letartóztatásból elbocsátott vagyontalan vizsgálati foglyoknak és elítélteknek a polgári életbe való viszszatérését ~ megkönnyíteni és őket a jónak ösvényén megtartani ; továbbá a fogházban letartóztatott egyének oktatása vallásarkölcsi, elemi, gazdasági és egyéb közhasznú ismeretekben, a fogházi könyvtárnak alkalmas müvekkel szaporítása, a segélyezés legmegfelelőbb módjainak alkalmazása; a szabadulóknak munka szerzés, munkaeszközökkel ellátása stb. stb. oly czélok, melyeknél szebb és hasznosabb karácsonyi és újévi ajándékot a fogházakban, sínylődő szerencsétleneknek alig hozhatott volna az emberiség megváltója, Jézus Krisztus. Nincs hátra egyéb, mint hogy ez uj egyesületnek nemes czéljai elérésére kitartó türelmet, tagokban szaporodást, tisztikarának odaadó buzgalmat s igy teljes felvirágzást kívánjunk. JL fővárosból. (Csevegés.) Mint a lencse-főzelékkel kereskedő Ábel Istennek tetsző áldozati füstje, olyan egyenesen megy fel a füst kedves fővárosunk 319,432 kéményéből az égboltozat felé. Ez a sok kémény — ez a fellegként elterülő füstréteg, ezek a statisztikusoknak nagy segédeszközei ; — e két statisztikai orgánum hathatósan előmozdítja azon szép eredményt, hogy a halálozások és születések mérlege mindig az előbbi javára billen. De hát ez elvégre is mindegy, — az ember úgyis, mielőtt bármi más lenne — statisztikai anyag. Ez a füst pedig azért száll oly egyenesen az ég felé, mert csendes, hideg idő van, olyan hideg, hogy még a hőmérő higanyja is fázik s atomjai összebújtak melegedni. Ez az idei szeszélyes időjárás ugyancsak nyakunkba vágta a telet! — A helyzet signaturája : piros orrok, könnyes szem, nyakig gombolt téli gúnya és általános dühős lauf- sebritt, A kivel csak összejövök, mind az időt szidja. Nem örül ennek más, csak a szénkereskedők ; azok mosolyogva dörzsölik a tenyerüket, melyet sok szép pénz fog ütni, ha márcziusig igy tart. Ez a hideg idő volt tán az oka annak is, hogy a közönség nem birt felmelegedni még R e k- 1 á m S á r a játékán sem ? Lehet. Hanem e kis kudarcznak egyrészt a reklám is az oka! Lehetne arra a dobra kisebbeket is ütni. Annyira excentrikusnak. hóbortos hatásvadászónak festették a lapok a művésznőt, hogy mindenki csalódott várakozásában, — mindenki még különösebbet, furcsábbat, szokatlanabbat várt, mint a milyennek a népszínház deszkáin láttuk. Az előbb azt mondtam, hogy senki sem örül a télnek, csak a szénárulók, — vau még egy nagy csoport, a kinek a szive örömében gyorsítja a tempót, ha a síkos aszfalton csúszkáló inasgyereket lát! Nem nehéz kitalálni. — a korcsolyasport hívei ezek. Az Excelsior Halifax íiatal feltalálója ajkán, mióta a Haltéren a kút csapja befagyott, állandó mosoly ütött tanyát. A korcsolya ugyanis egy olyan szerkezetit masina, melvlyel igen könnyen el leimt esni, — ám az Excelsior Halifax egy olyan korcsolya, melylyel ha valaki akar, még akkor sem tud elbukni. — Szegény Kégl Bista is ezt a kor- csolyafajt használta. Nem azért, mintha az eséstől félt, volna, hanem azért — vágta vissza a csufoiko- dóknak — mert fél, hogy ha elesik, nehéz teste alatt betörik a jég s vizes lesz a korcsolyázó^ hölgyek lábacskája. Készíttetett a korcsolya-egylet mesterséges jégpályát is a ligetben, körülbelül azon a tájon — úgy hiszem, tetszik rá még emlékezni — a hol az első
