Székes-Fejérvári Naptár, 1901 (29. évfolyam)
Szépirodalmi rész
szék képezi,^ moly felett a falon II. Ulászló mellképe van. Az ajtó felett 11 idegen zászló látható, melyeket Károly herczeg, az 1809-iki íranczia háborúban a cseh önkéntes légióval foglalt el. Itt őrzik egy üvegajtós szekrényben \. I erdinánd koronázási palástját. A szoba berendezése igen egy szerű, a bolthajtás tetőzet vasivek által van összetartva. A szomszéd szoba az egykori országgyűlési termet és udvar- mesteri hivatalt képezte. A birodalmi és udvari tanács irodájába mentünk ezután. Az iroda egyszerű fabútorai, melyek a régiségtől már elavultak, még 1618-tól maradtak lenn. Az ablakfalak a habsburgi uralkodók képeivel, az aj totálak pedig I. Károly angol király és II. Fülöp spanyol király arczképével vannak díszítve. A szoba padlója vörös téglából van kirakva, a padok egy keskeny hosszúkás lada mintájára készitvék, belsejükben az Írószereket tartották. A kertre néző hatalmas ablakból dobták le 1618. május 23-án Martinitz Jaroslav és Slawata Vilmos tanácsosokat, nemkülönben Fabriczius titok- nokot is, mely körülmény a 30 éves háború indító oka volt. A két tanácsos szerencsés megmenekülése emlékére — kik mivel puha talajra estek, nem haltak meg — azon helyre két piramist emeltek. A királyi palota ezen szárnyáról az udvaron keresztül a vár északi részébe mentünk hol megtekintettük a német és spanyol termet. Itt tartották az udvari bálokat. Gyönyörű berendezésű hatalmas termek ezek, melyeknek falait gazdag aranyozásu gipsz szobrok ékesítik. Az ablakokkal szemben levő falak tükürrel van borítva. A német terem 48 méter hosszú, 11 méter széles, 8 méter magas. A spanyol terem a continens legnagyobb terme. Hossza 48 méter, szélessége 24 méter, magassága 12 méter, építtette II. Rudolf 1601-ben. Magam előtt láttam az ősi udvari bálokat, midőn a parkett sima tükrén, a gazdagon díszített, aranyos ruhája herczegnök lejtettek tán- czosaik karján, az andalító zene mámoros hangjai mellett. lündérálmaim szép herczegnöi, midőn a zene hangjaitól megittasulva önfeledten tánczol- tatok tova, gondoltátok-e, hogy valaha ezek a szép termek, nem fognak csengő kaezajtól visszhangozni és a falak tükörtábláiról nem verődnek vissza, a lágy zenéjü muzsika tovaszálló hangja. Kihaltak a szobák, melyeknek falai tán még most is várják a rég letűnt, soha vissza nem térő ábrándos szép világot. Búcsúzott már a nap is a földtől, lángban égő fényes tányérjának fele volt c*ak már a láthatár felett, midőn a Moldva hidján átrobogtunk, alattunk az ezüst színű folyó habjairól lesiklott a lágyan tündöklő hanyatló napnak bágyadt vizfénye. A város vakító fényű fehér ivlámpai bevilágították a nepes — 61 — Scanned by CamScanner
