Székes-Fejérvári Naptár, 1897 (25. évfolyam)
Szépirodalmi rész
60 Csepel szigetén, hol "hajdanta Árpád "Ütötte fel fejedelmi sátorát, Az ösvirágok sarjadékai Hányszor takar gat ák el szégyenükben Levélkezecskéikkel szem őket, Mikor a szomszédban, Atilla várán, Sörényes félhold rázta fenyegetve, Évszázados korbácsként, ágait, S a sasfészekbe idegen madár ült. A tulipánok, szagos violák, (Öreg szüleit kis virág-korukban Talán maga a fejedelem asszony Rakosgatá el a sátor körül Az őshazából hozott mag után) Elvörösödve bújtak el a fűben, Hogy más parancsol Csepél-szigetén. * * * De regélhetnék más tavasz felöl is. Arról, mikor csótáros méneken Párduczkarmokkal átölelt vezérek Repültek erre s a tavaszi nap Szűz csókja égett fényes pajzsukon. Mikor a hét vezér piros pecsétje Pusztaszeren lefoglald e földet Örök tulajdonául a magyarnak. Mikor Pannonheqy hármas halma ormán Fehér lovával állott a vezér Es nézett jobbra, honnan hódolattal Vadas Bakony zúgása üdvözölte, És nézett balra, hol a messze síkot Halas folyók hulláma öntözé, Hol a távolban Róma-rakta várak, ■ — Míveskedö nép hangyafészkei — Vetek feléje körvonalukat, Hol a szavári források vizéből Mind ök iván, mind az ö paripáik, — Szólt a vezér: „Hadúrra ez dicső föld, Pannónia országunk szive lesz!“ Regélhetnek a napfényes tavaszról, Mikor három tenger tartotta tükrét, Scanned by
