Veres Péter: A Haáz Rezső Múzeum képtára - Múzeumi füzetek 20. (Székelyudvarhely, 2001)

képeivel örökösei testálták a Múzeumra, ebben döntő szerepe volt Vofkori Györgynek. Az Alapítvány tulajdonában vannak Bodó Levente munkái: a Haáz Rezső bronz mellszobra, a Tompa László-plakett (ez volt a város első köztéren elhelyezett emléktáblája), a Nyirő Józseftábla; valamint a Kisfaludy Sándor és Jósika Miklós emlékét őrző az etédi bronz emléktáblák.

Nagyon sok ember közös akaratából, munkájával jött létre a Képtár. Szeretném itt is megköszönni mindenkinek. Azoknak is, akiket itt nem említhettem meg. Kezdetben nem volt külön gazdája a Képtárnak. Csaknem egy évtizede Veres Péter kezeli a gyűjteményt, aki ugyanakkor a szejkei székelykapu sor és szakrális emlékek „gazdája” is.

Mindenki egyetértett a rendelkezésünkre álló négy teremnek azzal a berendezésével, amit előterjesztettem. Az első terembe került a „régi képtár” a Barabás-képekkel, a másodikba Bene József adománya, a harmadikban a helyi művészek alkotásai voltak, az utolsó legnagyobb terembe került a Korunk-letét, ahol a padlótól a plafonig szinte ki voltak „tapétázva” a falak. Később változott ez a rend és időszaki kiállításoknak is helyet adott a Képtár.

Az udvarhelyi Képtár megnyitója erdélyi magyar üggyé vált. Már a berendezésre lejött Kántor Lajos, aki joggal érezhette úgy, hogy a híres Korunk Galéria termett új hajtást. Sokat gondolkoztunk a szerződés megkötésén is, hogy később se köthessenek belé. Végül kolozsvári ügyvédek szerkesztették meg,: „állandó letétben, a tulajdonjog fenntartásával ” formulában állapodtunk meg. Kányádi Sándor is segített a rendezés során, aki a nagy rendetlenség közepette megállt a nagyterem hátsó sarkában, toppantott és kijelentette: „Iskolás koromban itt mondtam először verset Akkor derült ki az is, hogy Csíki Lőrinc kitünően tudja restaurálni a Barabás-képek aranyozott rámáit.

A megnyitó napján megmozdulni sem lehetett a képtárban; addig futkároztam ilyen-olyan ügyben, hogy szinte be sem jutottam. Ugyanígy történt a Művelődési Ház előcsarnokában is, ahol a vendégeknek és a „vezetőségnek” terítettek. Ezeken az én helyem is ugyanott volt, ahol a Maszié: mindenből kifelejtettek.

De még sok kellemes élményem fűződik a Képtárhoz. Sok jó kiállítás, rendezvény színhelye volt. Később padlásán még napfényre berendezett fotóműterem is volt: itt újabban kiállításokat is rendeztünk, sőt a pincében is próbálkoztunk...

22