Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1898

36 Telegdi Miklós ebben az időben, midőn a szülői szeretetnek ilyen megható tannjelét adta, már férfikorában volt és Nagyszombatban, az esztergomi káptalan ideiglenes székhelyén a hitoktatói tisztet viselte. Milyen utakon érte el Telegdi fontos állását, mikép vetette meg későbbi munkás életének alapját és milyen benyomások hatottak a fejledező ifjú lélekre, erre nézve, sajnos, csak gyér adataink vannak. De azokban is felismerhetjük jótevőinek gondos kezét, a szerető gondoskodást pártfogói részéről. Ezek az erőskezű Oláh Miklós, a kiváló műveltségű Verancsics és hazai törvényeink összeírója, Illosvai István. Ez utóbbinak figyelme már korán ráeshetett Telegdinkre, mert Illosvai mező-telegdi plébános volt. Ebben a biharmegyei községben 1524-ben igazgatója a plébánia-egyházban álló Szentlélek Isten oltárának, később pedig ugyanezen egyháznak lelkészévé lett. Mint gondos papot, hívei évtizedek múlva is emlegették Telegdről való elszármazása után. Különösen szólt a beszéd István pap malmáról, melyet ő épített, a gyümölcsösről, melyet ő ültetett. Ez a közszeretetben álló férfiú, a mint gyámja volt a nemes Telegdynek, az 1514-ben felkonczolt István unokájának, úgy ő lehetett az, a ki a jobbágy Telegdi pályájára is döntő befolyással volt. Mint gyermekben felismeri a jeles tehetséget és kiképeztetésén buzgón fáradozik. S ha Illosvai örvendező szemekkel nézhette Miklósunkat telegdi lelkészsége korában, később mint a Nagyszombatban megtelepedett esztergomi káptalan nagyprépostja, méltán gyönyörködhetett a tanulmányait szép sikerrel bevégzett ifjúban. Biztos adatok hiányában tehát csak következtetjük, hogy ennek a nemesszívfl férfiúnak, lllosvainak ösztönzésére és segítségével ment ki a huszonkétéves Telegdi külföldi iskolákra, onnan később kellő tanulmánynyal felvértezve, egy év leforgása után hazajön s ugyancsak Illosvait követve, veszi útját ő is Nagyszombat városa felé, hogy ott tehetségét a szorongatott katholicismus oltalmára szentelje. Telegdi hazajővén a külföldi iskolákról, sem Illosvait, sem a váradi káptalant nem találta már tartózkodási helyén. Mind a kettő Nagyszombatba vonult a Protestantismus erős térfoglalása miatt. Erdély rendei még Izabella visszatérte előtt törvényileg elrendelik, hogy az egyházi javakat a fejedelmi kincstár számára foglalják le s országuk valamennyi káptalanját ós klastromát szüntessék meg. A rendek be sem várva a törvény szentesítését, az erdélyi püspök birtokait lefoglalják. A királyné azonban az egyházi javak elidegenítésében még sem akart ily gyorsan eljárni, hanem megkívánta a káptalantól és a szerzetesektől az országgyűlésen megszabott esküt. Az esküre kiszabott határidő 1557. január 6. volt. Ha a kívánt eskünek alávetik magukat, továbbra is helyükön maradhatnak, megtagadás esetén pedig az egyházmegye területéről táyozniok kellett. A váradi káptalan azonban inkább veszélyeztette helyzetét, semhogy az esküt letegye. Erre következett azután Nagyvárad elfoglalása, a káptalan kiűzése. Yarkócs Tamás összeírja az egyházi javakat s a káptalan szétoszlik.