Századok – 2024
2024 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tóth Kata: Erdélyiek vándorpásztorkodása Havasalföldön a 16–17. században
ERDÉLYIEK VÁNDORPÁSZTORKODÁSA HAVASALFÖLDÖN A 16-17. SZÁZADBAN Glod falu kiváltságlevelét. Ebben külön megtiltották a govorai apátnak (egűmen) és a szerzeteseknek, hogy „az országnak idegen” juhokat, méhkasokat, illetve sertéseket vigyenek be a falu jószágai közé.131 A kolostornak valószínűleg eddig jövedelme származott az erdélyi jószágok legeltetéséből, de immár nem volt szabad Glod határában a saját hasznukra „nyaraltatni” az állatokat. Nem egyértelmű azonban, hogy a vajda ezzel Glod legeltetési jogainak kizárólagosságát akarta-e biztosítani, vagy csupán meg akarta akadályozni, hogy „idegen” jószágok keveredjenek alattvalói állatai közé, ezzel próbálván áttekinthetőbbé tenni a juhdézsma nyilvántartását. Ugyanebben az évben Máté vajda oklevelet adott ki a Mislea kolostornak a Sorica nevű havassal kapcsolatban, elrendelve, hogy mindazoktól, akik a kolostorhoz tartozó havason esztenájával bírnak, még ha scheau is, dézsmát kell venni.132 A sehe au nagy valószínűséggel a Bolgárszegből (Scheii) származó pásztorokat jelöli. Ebben az oklevélben az erdélyi pásztorok tehát ugyanúgy dézsmára voltak kötelezve, mint a havasalföldi alattvalók. 131 „sä nu aibä a bäga alte oi sau stupi sau rimatori striine den teara in bucatele satului” - DRH, B. XXV. 268. 132 Uo. 361. 133 Approbatae Constitutiones i. m. 61.; EOE XL 167-168. Sajnos nem ismerek további, a besztercei juhok 17. századi havasalföldi legeltetésére vonatkozó forrásokat. 134 Approbatae Constitutiones i. m. 67. Érdekes, hogy a Zsil folyó völgyét külön megemlítik, bár az 1520-as határhúzás értelmében azt Havasalföldnek ígérték, a hátszegiek továbbra is használták. - Coman, M.: Putere §i teritoriu i. m. 214-215. Valószínűleg a 17. században még mindig nem tisztázódtak a birtok- és használati jogok a térségben. Az előbb megnevezett három forrás közvetlenül Máté vajda L Rákóczi Györgynek 1635-ban kiadott oklevelét követően keletkezett. Máté vajda a juhdézsmát tehát mindenáron rögzíteni kívánta országában, illetve az erdélyiek havasalföldi birtokjogait is szabályozni próbálta. Fontos megállapítani, hogy ezek a havasalföldi források a havasok, tehát a nyári legelők bérlésére vonatkoztak. Ahogy azonban a fentiekből kiderült, a 17. század folyamán az erdélyiek a síkságokon lévő téli legelők iránt is egyre nagyobb érdeklődést mutattak, ez azonban még elmaradhatott a nyári legelők igénye mögött. Azt már említettem, hogy az erdélyi országgyűlés elengedte Beszterceszék, illetve a Barcaság juhdézsmáját.133 Az 1653. évi Approbáták azt is előírták, hogy azok, akik Havasalföldön, Moldovában, vagy a Zsil folyó völgyében („a Silbe ”) legeltetik nyájaikat, minden eladott juh után harmincadvámot fizessenek.134 Ezek szerint már nem csak a legelők biztosítása, illetve a juhdézsma szabályozása volt fontos a Kárpátokon átívelő pásztorkodás esetében, hiszen a pásztorok kereskedtek is a juhokkal, ami szükségessé tette ennek az ellenőrzését is. A vándorpásztorkodással kombinált juhkereskedelemre — és annak nemkívánatos voltára - a törcsvári harmincados 1658. évi, illetve a vöröstoronyi 631
