Századok – 2024
2024 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tóth Kata: Erdélyiek vándorpásztorkodása Havasalföldön a 16–17. században
TÓTH KATA A nyájakat a kezdetektől fogva különböző erdélyi területekről: Hátszegről, Karánsebes vidékéről, Szebenszékről, Barcaságból hajtották a Kárpátok déli lejtőire. Egy 1542-es levél pedig, mely szerint az erdélyiek és havasalföldiek szabadon használhatják egymás havasát, a fogarasiak vándorpásztorkodására is utal.48 A teleltetés azonban ebben az időben ritkábban fordulhatott elő, ugyanis a legtöbb egyezmény a havasi (nyári) legelőhasználatról szól. Nem zárható ki azonban, hogy a szebenhegyaljai {märgineni, mocanj tutuienÍJ illetve a bolgárszegi (seheleni) vagy a hétfalusi (sàcelenî) juhtenyésztő közösségek a Barcaságból (akik kismértékben még ma is művelik a hosszú távú vándorpásztorkodást),49 ebben az időben erősödtek meg, ám csak a 16. század után kezdték el jószágaikat állandó jelleggel a Kárpátok másik felén teleltetni. 48 Gerdey Demeter fogarasi várnagy levelét a havasföldiekkel való megegyezésről a kölcsönös legelőhasználatot illetően lásd Documente privitoare la istoria románilor i. m. XV/ 1. 419. 49 Vö. Annette Mertens - Sally Huband: Romanian Transhumance. The Past, the Present and Future Scenarios. In: Transhumance and Biodiversity in European Mountains. Eds. Robert G. H. Bunce et al. Wageningen 2004. 155-170.; Sâgeatâ et al: Shepherding at Marginimea Sibiului i. m. 66. 50 Gusztáv Jakab et al.: Social Context of Late Medieval and Early Modern Deforestation Periods in the Apuseni Mountains (Romania) based on an Integrated Evaluation of Historical and Paleobotanical Records. Environmental Archaeology 26. (2021) 1. sz. 1—22. Változásoka 16—17. században A 16. század közepétől kezdve több olyan tényező is kimutatható, amely az erdélyi gazdákat a Kárpátokon túli legelők használatára ösztönözhette: (1) az állattenyésztés jelentőségének növekedése, (2) az Oszmán Birodalommal folytatott kereskedelem, (3) a gyapjúfeldolgozó ipar fejlődése, (4) a népességnövekedés, valamint (5) a kis jégkorszaknak is nevezett éghajlatváltozás. (1) Az önálló Erdély, noha továbbra is kereskedelmi kapcsolatokat ápolt a három részre szakadt Magyarország többi részével, immár fokozottabban függött saját erőforrásaitól: az erdélyi fejedelem ennélfogva maximalizálni akarta a kincstár hasznát, amiben az állattenyésztés nagy szerepet játszott. Ahogy az Erdélyiszigethegységben elvégzett paleobotanikai kutatások kimutatták, a 16. század közepétől kezdve felgyorsult az erdőír tás a térségben: ez egyrészt az oszmán és tatár portyázások során elpusztult települések újjáépítéséhez szükséges építőfaigénynek tudható be, másrészt az állattenyésztés felértékelődésének is, amelynek rövid távú penduláris formája szükségessé tette új legelők és kaszálók megnyitását.50 A rövid távú pásztorkodás és a magashegyi területek kiaknázása nem csak az Erdélyi-szigethegységre volt jellemző. A fejedelem és a földesurak más helyeken is értékesítették a havasok természeti kincseit. A Déli-Kárpátok lejtőin elhelyezkedő Almásmező falvát például a 16. század végén Petrichevich-Horváth Kozma 618
