Századok – 2024
2024 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Martin Posch: A SOE Csehszlovákiában és Magyarországon a második világháború idején, különös tekintettel a Windproof-misszióra
A SOE CSEHSZLOVÁKIÁBAN ÉS MAGYARORSZÁGON A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN Magyarországon lesz, azonban megváltozott az érkezési pont és a művelet elnevezése is. Desfordból Windproof-különítmény lett, amelynek parancsnokává John Sehmer őrnagyot nevezték ki.38 38 John Sehmer személyével kapcsolatban lásd a személyes aktáját itt: TNA SOE, Personnel Files, John Sehmer, HS 9/1338. 39 A táviratok egy része ebben az iratban található: TNA SOE, Eastern Europe: Registred Files Czechoslovakia, HS 4/9. Windproof part I. 40 Uo. 41 Az Amsterdam-műveletről lásd Martin Posch: Haviva Reick and Operation Amsterdam in the Light of British Sources. In: Judaica et holocaustica 1. Séfred. Eduard Nizhansky Banská Bystrica 2019. 84-123. Az első sikertelen kísérlet után a Windproof tagjai 1944. szeptember 18-án a szlovákiai Újbányától nem mesze értek földet, majd átmentek Besztercebányára. Itt - az amerikai Office of Strategic Services által szervezett misszió tagjain kívül - a Manganese-különítmény résztvevőivel is találkoztak, akiket még Bariból ismertek. A Windproof tagjai azáltal, hogy érkezésüket követően a felkelés térségében maradtak, szembementek az eredeti paranccsal, hiszen a rendeltetési területük továbbra is Magyarország maradt. Sehmer ezzel pontosan tisztában volt, ezért távirataiban a súlyos helyzetre figyelmeztette a briteket, és a felkelés támogatására kérte őket.39 Sehmer annak érdekében, hogy megelőzze feletteseinek az eredeti tervek ignorálása miatti kritikáit, úgy döntött, hogy különítménye két tagját, Durovecz Andrást (fedőneve Andrew Daniels) és Steve Stevensont (fedőneve Steve Zenopian) a szlovák—magyar határ közelébe küldi. O maga a különítmény többi tagjával az 1. Csehszlovák Hadsereg parancsnoksága mellett maradt Szlovákiában, ahol csoportja hivatalos brit misszióvá vált a felkelésben. Sehmer ezt követően hírszerzési információkat kezdett küldeni Londonba, illetve Bariba. Döntése főként a felkelő hadsereg parancsnokának, Ján Golian dandár tábornoknak a kezdeményezésére született meg. Golian korábban azt feltételezte, hogy a britek hozzá küldték Sehmer csoportját.40 Sehmer eljárását — végső soron — igen feleslegesnek értékelhetjük. Abban az időben a felkelés térségében több rádió is működött, amelyeken keresztül a felkelés vezetői, a Manganese- és a Karas-csoport, valamint az Amsterdamkülönítmény tagjai közvetlen kapcsolatban álltak a londoni csehszlovák emigráns kormánnyal, illetve az MI9-cel.41 A SOE képviselői nyugtalansággal figyelték Sehmer ténykedését, és a művelet eredeti céljára emlékeztették. A Sehmer és a brit hírszerzők közt fennálló ellentétet csak a Bariban lévő bázis parancsnokának látogatása oldotta fel. Henry Threlfall alezredes -aki 1944. október 7-én érkezett a felkelés térségébe - nemcsak Ján Goliannal találkozott, hanem John Sehmerrel is. Több oka is volt annak, hogy a SOE „látogatóba” küldte a tisztet: egyrészt ez gesztus volt a csehszlovákoknak, másrészt a SOE közvetlenül a helyszínen kívánta felmérni a helyzetet, vagyis nem a Windproof- vagy a térségben tartózkodó 329
