Századok – 2023
2023 / 3. szám - FRANK TIBORRA EMLÉKEZÜNK - Hermann Róbert: Az újságíró-százados és a főhadnagy. Zerffi Gusztáv és Arthur von Seherr Thoss gróf konfliktusa 1849 júniusában
KL ÚJSÁGÍRÓ-SZÁZADOS ÉS A FŐHADNAGY Az általam szerkesztett, »Ungar Allgeimeine Zeitung« című politikai újságban több cikk jelent meg a boltosok ellen, akik a kormány rendelete ellenére nem akarták a koronát elhagyni a magyar címerről a tábláikon. Én ezt liberális kormányunk rendeletéivel szembeni tiszteletlenségnek tekintettem, és ezért nagyon élesen írtam. Ez nem tetszett Scherthosz főhadnagynak, aki a perfid Pesther Zeitungban névtelen cikket közölt a libatollas urak ellen, akik a népet terrorizálni akarják, és a koronát el akarják távolítani Magyarország címeréről. Erre a cikkre szerkesztőtársam egy nagyon enyhe és rövid választ írt a következőképp: »A Pesther Zeitungban a korona védelmezőjének állította be magát egy katona a hadseregből; valószínűleg túlságosan elfoglalt lehetett az ellenséggel, és nem volt alkalma tájékozódni, hogy a korona Magyarország címeréből való eltávolítására vonatkozó rendelet a kormánytól származik.« Arra a szidalmazásra, amellyel a névtelen szerző a sajtót kezelőit részéről elhalmozta, szerkesztőtársam azt írta: jobb lenne, ha bizonyos személyek újságírók által tájékozódnának, mintha politikai kérdésekben tudatlanságukkal szégyent hoznának magukra. Ugyanazon a reggelen, amikor ez a cikk megjelent - és én éppen hivatalban voltam -, három tiszt jött be a szerkesztőségembe, akik közül az egyik - Scherthosz főhadnagy - feltette a kérdést az ott jelenlévő társszerkesztőnek: Ki írta a cikket a katona ellen? - Erre Zanetti úr (a társszerkesztőm) így válaszolt: Én voltam! - Scherthosz főhadnagy: Meg kell majd küzdenie velem. - Zanetti így válaszolt: Jó! — Hogyan! kiáltott fel Scherthosz főhadnagy. Nem fogok egy ilyen hitványnyal verekedni, maga nem méltó reá, de adok magának néhány pofont - mire Zanetti azt mondta: Egy ilyen emberrel egyáltalán nem fogok verekedni. - Erre Scherthosz főhadnagy kardot rántott a védtelen Zanettire, és a penge lapjával több csapást mért rá. Több kölcsönös sértegetés után Scherthosz főhadnagy elhagyta az irodámat, ahová az incidens után délben érkeztem. Az egész történetet megtudva, magához Scherthosz főhadnagyhoz fordultam e tiszthez nem méltó viselkedés miatt, és behívtam a város parancsnokához, Schweidel tábornok főnökömhöz. A főhadnagy ellenállt kérésemnek, és amikor közelebb hatoltam hozzá, szablyát rántott ellenem, mire kijelentettem, hogy ő az én foglyom, és követnie kell engem a foglárhoz. Ezúttal is vonakodott, és kijelentette, hogy csak a helyőrségparancsnokságra akar menni. — Azt mondtam, hogy követni fogom, így is tettem. Odaérve megmondtam a tiszteknek, hogy küldjék az urat a foglárhoz, miután szablyát rántott rám. Kérésemnek eleget tettek, és én azonnal siettem, hogy a szükséges jelentést megtegyem a főnökömnek, aki tettleg jóváhagyta eljárásomat, mert azonnal hátiratozta jelentésemet, és az egész esetet Gruden 458
