Századok – 2023
2023 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kruppa Tamás: Illésházy István, Forgách Ferenc és a jezsuiták. Megjegyzések a felségsértési per előtörténetéhez
KRUPPA TAMÁS Róma és a kormányzat közötti viszony egyik neuralgikus pontja volt, mivel ezeknek a jövedelmeknek egy tekintélyes hányadát az ország védelmére fordították, másrészt zálogba adták, sokszor protestáns személynek. Mindezek általánosan ismert információk, ám ebben az esetben a prépostság birtok- és tizedjövedelmei körüli vitának messzire ható, súlyos következményei lettek. Az ügy már kezdetben sem nélkülözött egyfajta pikantériát. Ugyanis abban, hogy a jezsuiták megkapták a prépostságot, elévülhetetlen érdemeket szerzett Pálffy Miklós, aki egy időben Vöröskőn, illetve Somorján akarta letelepíteni a rendet.15 Az már jezsuita szempontból kevésbé bizonyult jó lépésének, hogy a neki nyilván hálából zálogba adott prépostsági tizedjövedelmeket átjátszotta testvére, Kata második férjének, Illésházy Istvánnak.16 15 Georgius Bader levele Claudio Acquavivának. Becs, 1588. márc. 12. MAH III. 121. 16 A Magyar Kamara egy 1591. október 30-ai, Ernő főherceghez intézett levelében az áll, hogy a jezsuitáknak Pálffyval tervezett szerződése a kamara előtt ismeretlen okokból kútba esett, és a jezsuiták most másnak akarják árendába adni a tizedet. Sajnos nem derül ki, ki ez a másik személy, de bizonyosan nem Illésházy volt. Vele a jezsuiták nem akartak szerződést kötni. A levelet lásd Österreichisches Staatsarchiv, Finanz- und Hofkammerarchiv, Hoffinanz Ungarn (a továbbiakban: ÖStA FHKA HFU), r. Nr. 61, Konv. 1594. jan. fol. 12r-13v. A fentieket alátámasztani látszik Bartholomaeus Vihet osztrák tartományfőnök néhány nappal korábbi, október 19-ei levele, amelyben ugyanakkor az áll, hogy Pálffy megkapta, majd átadta a tizedet Illésházynak, aki rögtön protestáns lelkészeket hozott a falvakba, elűzve a katolikus papokat. Bartholomaeus Vihet osztrák tartományfőnök levele Aquaviva generálishoz. Bécs, 1591. okt. 19. MAH III. 679., illetve vö. Szántó István Claudio Acquavivának írt levele a prépostság bérbeadásáról. Bécs, 1591. dec. 4. MAH III. 708-709. 17 Vághosszúfalva (Dlhá nad Váhom) Nyitra vármegyében, Hontkirályfalva (Královce) Hont vármegyében feküdt. 18 A Magyar Kamara válasza Ernő főhercegnek. Pozsony, 1586. jún. 28. MAH II. 917. 2. jegyz. A lutheránus főúr és a jezsuiták közötti mély és kölcsönös ellenszenvnek mégsem ez lehet a végső oka. Illésházy ugyanis 1586-ban ajánlatot tett a turóci prépostsághoz tartozó három falu, Pered, Hosszúfalu és Királyfalu17 megvételére. A vásárlási szándékot megemlítő jezsuita irat leszögezi, hogy a három falu Vágsellye mezővároshoz tartozik, amely szintén a prépostság tartozéka.18 A választ nem ismerjük, de egészen bizonyosan elutasító volt, mivel Király falva, illetve Pered települések neve később is előkerül, egyértelműen a prépostság (a jezsuiták) birtokaiként. Pered már a turóci prépostságról szóló adomány kiállítása után két évvel felbukkan a jezsuita levelezésben. Illésházy az elutasítás miatt valószínűleg megneheztelt a rendre, és ettől kezdve a birtok- és tizedügy határozott politikai dimenziót is kapott, amelyet világosan megmutatnak az 1587—1588-as országgyűlésen és az azután lezajlott események. A közelgő országgyűlésen várható volt - és ahogy az alábbi sorokból kiderül, így is történt —, hogy a rendek szóba hozzák a jezsuitáknak eladományozott prépostság ügyét. Ez pedig már a királyi hatalom érdekeit is érintette, amit nemcsak az támaszt alá, hogy Ernő főherceg bizottságot állított fel a kényes 323
