Századok – 2022
2022 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: Névhasználat és ragadványnevek a középkor végi királyi udvarban
NÉVHASZNÁLAT ÉS RAGADVÁNYNEVEK A KÖZÉPKOR VÉGI KIRÁLYI UDVARBAN Szemben a főurakkal, a főpapok esetében a pozsonyiak csak a tisztséget adták meg (bischolffvon Wardein — a váradi püspök), kivételszámba ment, ha ennél több részletet árultak el: a pécsi püspök (Ernuszt Zsigmond) esetében például kétszer is közölték, hogy ő Hans Ernst fia, azaz kiemelték a velük szoros kapcsolatban álló, német anyanyelvű Ernuszt János kincstartóhoz való kötődését.19 Ugyancsak kivételnek tekintendő, hogy a morva származású Filipec János kancellárt, váradi püspököt tisztségei helyett bischoffjane névvel illették, azaz keresztnevét adták meg csehül.20 A régi udvari név a pozsonyiak körében — különösen a kancellárok és a kincstartók esetében - a főpapi kinevezés után még hosszú ideig tovább élt: Váradi Pétert már főkancellárként és kalocsa-bácsi érsekként is olykor Péter mesternek nevezték,21 ahogy Nagylucsei Orbán győri, majd egri püspököt és kincstartót Orbán diáknak,22 vagy Bakóc Tamás győri püspököt, kancellárt Erdődi Tamásnak {Érdi ThomascE).1^ Arra, hogy az eddig felsorolt névalakok az udvari névhasználatból vették eredetüket, számos diplomáciai forrást lehetne hivatkozni. Talán elegendő ezúttal egy milánói használatra szánt, 1472-ben készült összeállítást megemlíteni, ahol az ismeretlen szerző közölte a vezető országnagyok nevét és azt, hogy hány várral rendelkeznek. A névalakok a következők: a nádor Orsagho Mihal (gúti Ország Mihály), az ország kormányzója Emerico diako (Szapolyai „Imre diák”, szepesi gróf, egykori boszniai kormányzó), a boszniai király Nicolo valvuoda (Újlaki „Miklós vajda”), Job de Gara (Garai Job, László nádor fia), Rinoldo (Rozgonyi Rénold volt tárnokmester), Perino et Cassoviae 1776. Várdai Aladár életére lásd C. Tóth Norbert: Várdai Aladár (kisvárdai). In: Életrajzi lex. — E névhasználat hasonló Rozgonyi Rénoldéhoz, akit keresztneve (herre Rynolt) 1470-ben ugyancsak egyértelműen azonosított, még „nemzetközi környezetben” is: Politische Correspondenz i. m. 20. Lásd még az alábbi olasz nyelvű követjelentést. - Ugyancsak többször fordul elő Battyányi Boldizsár is csak keresztnéven: 1476: DL 45666., 1481: DL 103863. 19 1479: „als der bischoff von Funffkirchn, des Hanns Ernsst sun auch herkomen ist und zu dem tag gen Ollmüntz gezogn”. AMB MMB K41. p. 141., 1482: „Eodem die des Ernsst sun, bischoff zu Funffkirchn...” uo. K44. p. 53. Vö. 1471: „den jungen Ernst”, uo. K 36. p. 47. Vö. 1490: „Elvescovo delle Cinque-chiese fu fiolo de Anzeres thesaurero regio”, Magyar diplomacziai emlékek Mátyás király korából 1458-1490. IV. Szerk. Nagy Iván - Nyáry Albert. Bp. 1878. (a továbbiakban: MDE IV.) 209. 20 Első alkalommal 1481-ben: „ist bischoffjane von Wyenn von dem kaiser herkomen ”, AMB MMB K43. p. 82. 21 1482: „Item sambstag nach Gothardi habn mein hern ainem cantzlschreiber mit namen Thomasch [=Bakóc Tamás] in des Rechnitzer haws anstat des Peter maister ain erung getan mit vischn. ” AMB MMB K43. p. 88., 1482: „Eodem die habn mein hern dem Petermaister bischof zu Collatschan ain erung getan ”, uo. K 44. p. 53., „dem Petem maister canntzler”, uo. K 44. p. 57. 22 A Pozsony megyéből származó Nagylucsei már 1478. évi kincstartói kinevezése előtt feltűnik a számadáskönyvekben Orbán diákként: 1477: AMB MMB K40. p. 113., 115. Már kincstartóként: 1485: „hern Urban Dyakh schatzmaister”, uo. K45. p. 50., 54. Később már rendszerint „schatzmaister” vagy ritkán „Urban schatzmaister ” néven fordul elő, például uo. K 45. p. 143., K 48. p. 46., 188. 23 1490: „Habn mein hern zu erung ausstailt hern Erdi Thomasch, Graff Steffan und ainem bischoff’, AMB MMB K49. p. 56., 1491: „Und hern Erdi Thomasch bischoff von Rab auch ain erung getan mit vischn”, uo. K 50. p. 69., 1495: „Und auf dieselb rayss habn mein hern hinab geschikcht wein zu erung k. mt., hern schatzmaister und Erdy Thomasch”, uo. K 53. p. 83., 1498: „Das halb fuder wein hat man zu erung geschenkcht hern Erdi Thomasch auf Gran und den dreyling wein k. mt. zu erung”, uo. K 55. p. 92. 1172
