Századok – 2021
2021 / 5. szám - MAGYAR LEGITIMIZMUS – HABSBURG SZEREPFELFOGÁS - Fiziker Róbert: Egy fiókban maradt alternatíva. Királykérdés a Külügyminisztériumi Levéltár fennmaradt irataiban (1922–1938)
FIZIKER ROBERT nemzetközi sajtó érdeklődését jelzi, hogy például az 1930-1931-ben megrendezett Szent Imre-emlékév ünnepségsorozata kapcsán bevezetett közbiztonsági intézkedésekről — melyeket a bel- és külföldön „makacsul újra és újra felbukkanó, a trónkérdésnek rajtaütésszerű megoldásával” kapcsolatos híresztelésre válaszul rendeltek el a mátyásföldi repülőtér és a „vámvonalakon áthaladó idegen autók” fokozott megfigyelésével — egy külügyi összeállítás szerint összesen mintegy félszáz külföldi lap számolt be. (Ugyanakkor ezeknek csak kis százaléka volt elérhető a minisztériumban, és telefonjelentés sem futott be mindenhonnan.) A „gyászfátyolos hölgyet és a tizennyolc év körüli fiatalembert” ekkor is és a későbbiek folyamán is hiába várták a rendészeti szervek.43 császárság kikiáltása, Ausztria egyidejűleg perszonálunióra lép Magyarországgal, továbbá „Steenockerzeelben negyven magyar repülő várakozik és a comói tó partján pedig két olasz repülőraj”. Sajtóelőadói felterjesztés. Stockholm, 1934. febr. 27. MNL OL K66 I-5/a-l 937-2-35409/1934. 43 Erről Vass József miniszterelnök-helyettes számolt be Apponyi Albert grófhoz intézett, 1930. augusztus 29-ei levelében. Illetve ugyanitt a sajtóosztály összeállítása. Bp., 1930. aug. 25. MNL OL K 66 I-5/a-l 937-2-35233/1930. 44 Szigorúan titkos követjelentés. Bécs, 1930. febr. 8. MNL OL K 64 20-1930-86. 45 Követjelentés. Bécs, 1932. jún. 17. MNL OL K 64 1932-20-392. A legátfogóbb iratanyag a Dísz tér politikai osztályának magyar—osztrák relációs tételeiben maradt fenn, hiszen a legitimista törekvések 1930-tól, Ottó nagykorúvá válásától kezdve tapasztalható megélénkülése természetszerűleg azt eredményezte, hogy különös gonddal figyelték meg mindazokat a tényeket, amelyek „indíciumokat tartalmaztak az osztrák kormánynak a Habsburgok visszatérése tekintetében elfoglalt álláspontjára”. Nem lehetett ugyanis közömbös a magyar diplomácia számára, hogy az osztrák restauráció a magyar királykérdés megoldása előtt, az után (vagy netán a halogató magyar kormányzati szándékokat felülírva azzal párhuzamosan) következik be. Másrészt — a külpolitikai megfontolásoktól eltekintve és a kérdést csak osztrák belpolitikai problémaként mérlegelve — a restauráció megfelelő előkészítéssel „az osztrák nép közömbössége miatt véráldozat nélkül győzedelmeskedhetnék”.44 Hasonlóan vélekedett Starhemberg herceg, a Heimwehr nacionalista paramilitáris szervezetének vezetője is, aki szerint Ausztriában „széles néptömegek teljesen paszszívan viselkednének, sem érte, sem pedig ellene nem csinálnának semmit; az eredménytől tennék későbbi állásfoglalásukat függővé”.45 Ebből a szempontból teljesen indifferens annak vizsgálata, hogyan változtak az osztrák (és magyar) monarchizmus esélyei, illetve belpolitikai elfogadottsága. Ambrózy 1931 decemberében írt visszatekintése szerint a restauráció kilátásai Ausztriában 1918 ősze óta „mindig nagyon gyengék voltak, és állandóan szenvedtek a megfelelő vezéregyéniségek hiányától”, politikájuk „tömegeket nem tudott magának szerezni”, a királypárti propaganda „teljesen meddő és nem éri meg a reá fordított 967
