Századok – 2021
2021 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: Bolgár–magyar háborúk az 1250–1260-as években
BÁCSATYAI DÁNIEL általa kormányzott valamelyik tartomány — minden bizonnyal Bosznia — élén immár nem ő, hanem egyik fia, Mihály állt.69 Feltételezhetjük tehát: IV. Béla ezúttal azért nem Rosztiszlávra, uralma korábbi támaszára bízta a Magyar Királyság érdekeinek balkáni érvényesítését, mivel orosz veje már nem élt.70 69 Pauler Gyula úgy vélte, hogy apja halála után Mihály herceg Boszniát örökölte. Ezt arra alapozta, hogy a pozsonyi béke 1262. december 5-ei poroszlói megerősítésében István ifjabb király ígéretet tett arra, hogy ha sereget akarna küldeni Mihály megsegítésére, hadai nem vonulhatnak át IV. Béla országrészén. 1262. dec. 5.: MES I. 480. Joggal feltételezhető tehát, hogy a Mihály tartományába vezető legrövidebb út egy IV. Béla által uralt területen haladt át; a szöveg értelméből azonban az is következik, hogy István más úton is eljuthatott volna unokaöccse territóriumába. Rosztiszláv örökségét két hercegség, Bosznia és Macsó, és - bár erre semmi bizonyíték - talán némi Bulgáriától elhódított terület alkotta. Mivel Macsó és Bulgária megközelítéséhez Istvánnak nem kellett apja országrészét kereszteznie, Mihály csak Boszniát uralhatta: Bosznia megközelítéséhez ugyanis István seregének át kellett volna vágnia Valkó megyén. Pauler Gy.: V. István bolgár hadjáratai i. m. 171. 1. jegyz. A kérdést bonyolítja, hogy az ifjabb király a jelek szerint Valkót is birtokba vette, hiszen egyes 1263-ban és 1264-ben kelt rendelkezései e megyéhez kötődnek. Ha azonban Valkó az öreg király beleegyezésével lett Istváné, akkor megszűnne az a kényszerítő körülmény, amely miatt Bosznia hercegének kellene tekintenünk Mihályt. Helyesen oldotta fel az ellentmondást Pauler Gyula, amikor azt feltételezte, hogy Valkó megye IV. Béla és fia 1262. évi megállapodása szerint az öreg király országrészéhez tartozott, s így István valkói rendelkezései visszaélésnek tekinthetők. Pauler Gy: A magyar nemzet története i. m. II. 534. 202. jegyz. Zsoldos Attila ezzel szemben azzal érvelt, hogy a megegyezés értelmében István hadai egyáltalán nem juthattak volna el Boszniába, ha Valkó nem tartozott volna jogszerűen István territóriumához. Zsoldos A.: Családi ügy i. m. 28-29. Erre azonban mégiscsak lett volna módja az ifjabb királynak, mégpedig a macsói hercegség területén keresztül, amely nem tartozott közvetlenül IV. Béla irányítása alá. 70 Bár gyakran felmerül, hogy a „macsói király” ott volt apósa mellett a II. Ottokárral kötött béke 1261. március/áprilisi aláírásakor, az állítás alapjául szolgáló forrás, a Stájer Rímes Krónika tudósítása az 1261. év feltűnése ellenére sem erre az eseményre, hanem Rosztiszláv fia, Béla herceg 1264. október 5-ei esküvőjére vonatkozik. MGH Deutsche Chroniken V/ 1. 106. 71 ÁÚO VIII. 66. 72 Scriptores rerum Hungaricum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum I-II. Edendo operi praefuit Emeticus Szentpétery. Bp. 1937-1938. (Reprint kiadása Szovák Kornél és Veszprémy László jegyzeteivel: Bp. 1999) (a továbbiakban: SRH) I. 470-471. 73 Mint látni fogjuk, Vidin bevételét korábban inkább 1266-hoz kapcsolta a kutatás. Minden okunk megvan arra, hogy azt gondoljuk: IV. Béla és István herceg közös hadjárata sikeresen zárult. Az 1263. évi oklevélből tudjuk, hogy a trónörökös Vidin alatt harcolt,71 míg a 14. századi krónikaszerkesztés megemlékezik arról is, hogy István be is vette az északnyugat-bulgáriai várost.72 A krónika híradásához azonban sajnos nem társul dátum, így Vidin elfoglalását csak némi fenntartással tudjuk az 1261-ben vagy 1262-ben lezajlott bulgáriai hadjárathoz kapcsolni.73 A bulgáriai hídfőállás elfoglalása mindenesetre érthetővé tenné, hogy István herceg és serege hogyan hatolhatott be a Duna mentén a cárság belső területeire, hogy aztán az Iszker folyónál - ismeretlen kimenetelű - csatába bocsátkozzon az ellenséggel. Ászén Konstantint bizonyosan nem sikerült térdre kényszeríteni, az azonban lehetséges, hogy Bulgária északnyugati része a hadjárat eredményeként valóban magyar fennhatóság alá került. IV. Béla és István herceg azonban nem maradhatott soká a déli határon, miközben természetesen friss szerzeményüket 1039
