Századok – 2020
2020 / 3. szám - TANULMÁNY - Mikó Gábor: Oszmánellenes hadjáratok lehetőségei a 16. század elején. Kísérlet Szrebernik, Szokol és Tessány várak visszahódítására 1513-ban
OSZMÁNELLENES HADJÁRATOK LEHETŐSÉGEI A 16. SZÁZAD ELEJÉN 586 meg kell erősíteniük.51 Figyelemre méltó, hogy az oszmánok a későbbi években sem erőltették e határszakaszon azt, hogy áttörjék a Száva vonalát – a területet csak akkor foglalták el, amikor Nándorfehérvár és Szabács, valamint a környező kisebb erősségek bevétele után az a keleti irányból is támadhatóvá vált. Mindennek legfőbb oka, úgy vélem, abban rejlik, hogy a hegyvonulatokkal szabdalt boszniai terepen, ahol szinte kizárólag folyók völgyében lehetett hadmozdulatokat végezni, sokkal kevésbé érvényesülhetett a kétségtelen török erőfölény, és ugyanez volt érvényes a határfolyók, a Duna és a Száva mocsaras árterére is.52 A hegyeken épült várakat az ellenséges túlerőnél jobban fenyegette az utánpótlás hiánya, amelyet az okozott, hogy a hosszú fegyverszünetek ellenére is gyakori portyák során a végvidéki területek, amelyekről az erődöket a legköny nyebben elláthatták volna, elpusztultak.53 Azt gondolom, hogy miután a térség ben nagy erőkkel végrehajtott oszmán támadást 1512 őszén forrásokkal nem lehet igazolni, a három vár, különösen a bánság központját jelentő Szrebernik gyors elestét egyfelől az elégtelen számú őrség vagy a hosszabb ellenállást lehetővé tevő ellátmány hiánya, ám legvalószínűbben a kettő együtt okozta. A másik tanulság, amelyet az eseményekből levonhatunk, hogy a hosszú határszakaszon – mindenfajta mozgósítás ellenére – nem lehetett akkora mobilis haderőt fegyverben tartani, amelyet váratlan ellenséges támadás esetén gyorsan be lehetett volna vetni. A katasztrófa ekkor még az oszmán hadak nagyobb hadjárathoz nem elégséges létszáma miatt elmaradt, ám kilenc évvel később már bekövetkezett. 1521-ben a szultán serege ostrom alá vette Nándorfehérvár, Szabács és Zimony várakat, az erősségek felmentését pedig a magyar hadvezetés Nándorfehérvár több mint két hónapig tartó ellenállása dacára sem tudta megoldani. 54 51 DF 233512. Az oklevélben a vár akkori teljes uradalma le van írva. Ma Brčko Bosznia-Hercegovinában, vö. Handžić, A.: Tuzla i. m. 46. A források alapján később a fontosabb határvárak közé emelkedett: említette X. Leó pápa Bakóczot kinevező bullájában (Monumenta rusticorum in Hungaria rebellium anno MDXIV. Eds. Antonius Fekete Nagy et al. [Publicationes Archivi Nationalis Hungarici II. Fontes 12.] Bp. 1979. 33.), és szerepel az 1519 márciusában a törökkel három évre kötött fegyverszünet szövegében is, amelyben magyar részről csak néhány fontosabb erősség foglaltatik benne. (Alsó-Szlavóniai okmánytár i. m. 281.) 52 B. Szabó J.: A mohácsi csata i. m. 25–26. 53 Milan Vasić: Der Einfluß der Türkenkriege auf die Wirtschaft des osmanischen Grenzgebietes in Serbien und Bosnien. In: Die wirtschaftlichen Auswirkungen der Türkenkriege. Hrsg. Othmar Pichl. (Grazer Forschungen zur Wirtschafts- und Sozialgeschichte 1.) Graz 1971. 309. Jól megfigyelhető például Jajca esetében Ulászló regnálása alatt is: Thallóczy L.: Jajcza oklevéltár i. m. 69., 105., 124., 158–159., 162., 166. számú dok. 54 Szakály Ferenc: Nándorfehérvár, 1521: a vég kezdete. In: Zay Ferenc: Az Lándorfehérvár elvesztésének oka e vót és így esött. S. a. r. Kovács István. Bp. 1980. 148.; Kubinyi A.: A mohácsi csata i. m. 170.
