Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Kövér György: Kanyarodás keletre, nyitás nyugatra: Pach Zsigmond Pál pályafordulása
KÖVÉR GYÖRGY 1261 anyagának feldolgozásával állította össze.22 A gazdaságtörténeti szakirodalomból a Domanovszky-iskola Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez sorozatindí tó első és a korszakösszefüggések miatt leginkább tanulságos hetedik kötetét használta etalonként.23 De nem maradhatott el a hivatkozás Eckhart Ferenc és Iványi-Grünwald Béla már akkoriban klasszikusnak számító munkáira sem.24 Orczy József báró (1764–1804) szerepét kulcsidézetként alátámasztó gondolatmenettel szerepelt Hajnal István, egy szokásszerűséget és üzletszerűséget szembeállító szöveghellyel, anélkül azonban, hogy Pach oldalszámot adott volna meg. „Ha Orczy József báró egyéniségét akarjuk megrajzolni, valóban ezt a szempontot kell hangsúlyoznunk: Földesúr volt, akinek magatartását elsősorban a szokásszerű kötöttségek, a régi időkből megmaradt, de még mindig életteljesen ható helyi szokások, a földesúr és jobbágy közvetlen s éppen nem üzletszerű kapcsolatai határozták meg.”25 Az uraság és alkalmazottak viszonyáról Orczy feleségének, Berényi Borbála grófnőnek egy levelét idézte, amelyben arról számol be, hogy egész nap a munkásokra felügyel, és nem hagyja őket nem dolgozni. 26 „Nagy tévedés volna azonban ebből valami szívtelen és kegyetlen munkáltatásra következtetnünk. Ellenkezőleg: éppen azért, mert az uraság hosszú ideig ott volt a munkások közelében, bizonyos közvetlen, szokás szerű kapcsolat alakult ki közöttük, otthonos és meleg viszony, amelyben nyoma sem volt még a kapitalizmus ok- és érdekszerűségének, amely a munkást nem pusztán az üzem haszna szempontjából tekintette, hanem életének teljességében.”27 Erről a le velezésből általánosabb következtetést is levont: „A grófnő különben igen méltányos és jóérzésű ember lehetett; alkalmazottai iránt való viselkedésére jellemző, hogy férjéhez írt leveleiben gyakran tesz említést ezek ügyes bajos dolgairól, sőt a férjét is megkéri néha azok elintézésére. E levelekből a szigorú, tevékeny, mindenre figyelő, 22 Az Orczy család levéltári anyagának repertóriumát egyébként az 1950-es években a szintén Domanovszky-tanítvány Fekete Nagy Antal állította össze. Az Orczy család levéltára. Repertórium. Levéltári leltárak 9. Bp. 1959. 23 Jármay Edith – Bakács István: A regéci uradalom gazdálkodása a XVIII. században. I. Jármay Edith: A regéczi uradalom üzeme a XVIII. század első felében. II. Bakács István: Trautsohn herceg regéci ura dalmának terméseredményei a XVIII. században. Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez (a továbbiakban: TMMT) 1. Bp. 1930.; Wellmann Imre: A gödöllői Grassalkovich-uradalom gazdálkodása különös tekintettel az 1770–1815. esztendőkre. TMMT 7. Bp. 1933. 24 Eckhart Ferenc: A bécsi udvar gazdasági politikája Mária Terézia korában. Bp. 1922.; Gr. Széchenyi István: Hitel. A Taglalat és a Hitellel foglalkozó kisebb iratok. Szerk., bev. ifj. Iványi-Grünwald Béla. (Magyarország újabbkori történetének forrásai. Gr. Széchenyi István összes munkái. II.) Bp. 1930. 25 Pach Zs. P.: Orczy birtokok i. m. 39. MTA KIK Kézirattár Ms 4538/11. Talán az előadásaira vonatkozik az utalás. Pach tanulmányai utolsó, nyolcadik félévében, 1941 tavaszán vette fel Hajnal Történeti szociológia című óráját. Hajnal „szokásszerűség” fogalmának értelmezéséről lásd Lakatos László: Az élet és a formák. Hajnal István történelemszociológiája. Bp. 1996. 124–128. 26 Itt a korra jellemző párhuzamként Wellmann Imre Grassalkovich Antalról rajzolt jellemzését külön felidézi. Wellmann I.: A gödöllői i. m. 11–12. 27 Pach Zs. P.: Orczy birtokok i. m. 35. MTA KIK Kézirattár Ms 4538/11. Bár itt nincs hivatkozás, itt sem nehéz Hajnal ihletésére ráismernünk.
