Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Varga Bálint: A magyar birodalom koncepciói a hosszú 19. században
VARGA BÁLINT 1199 úttörője, August Ludwig Schlözer, továbbá Johann Christian Gatterer, Christian Gottlieb Heyne és Arnold Heeren egy Allgemeine Weltgeschichte című könyvsoroza tot indítottak útnak (amelynek mintáját a Londonban megjelent Universal History from the Earliest Account of Time to the Present című sorozat adta). Az Allgemeine Weltgeschichte politikai földrajzi logikát követett, azaz kötetei az egyes államok történetét tárgyalták. Európa északi és keleti fele államainak történetét a szintén Göttingenben tanult Ludwig Albrecht Gebhardi hannoveri levéltárosra és udvari történészre bízták.54 Gebhardi a Geschichte des Reichs Hungarn und der damit verbundenen Staaten című művében jelentősen kiterjesztően értelmezte Magyarország történetét: előszavában azzal indokolta tárgyának meghatározását, hogy a magyar valaha harcos nép volt, és számos más népet meghódított, ezért a mű első részében a szűkebb értelemben vett Magyarországot, a továbbiakban pedig Erdélyt, Galíciát, Dalmáciát, Horvátországot, Szlavóniát, Szerbiát, Boszniát, Bulgáriát, Havasalföldet és Moldvát tárgyalta.55 Néhány évvel később jelent meg a szintén Göttingenben iskolázott magyar királyi tisztviselő, Johann Christian Engel Geschichte des Ungrischen Reiches und seine Nebenländer címet viselő munká ja Gebhardiéhoz nagyon hasonló koncepcióval, de színvonala jóval meghaladta azt.56 Gebhardi és Engel címadásának magyarázata az, hogy a 18. században a német Reich szót a Königreich szinonimájaként kezdték használni, így például németül a magyar országgyűlést is Reichstagnak hívták, és Gebhardi művének Kultsár István által készített magyar fordítása is a Magyar ország históriája címet viselte (sőt Kultsár a fordítás-reinterpretáció során Gerbhardi területi logikája helyett inkább a magyar nép története iránt mutatott érdeklődést 57). Ahogy a kései felvilágosodás lassan áthajlott a romantikába, az egyre inkább magyar nyelvű történettudományi munkák is kezdték felfedezni a középkori magyar expanzív külpolitikát, és ennek megfelelően azoknak a területeknek a története is a magyar történészek érdeklődésébe került, amelyek felett Magyarország hosszabb-rövidebb ideig befolyást szerzett.58 Amint már kiderült, Fényes Elek 54 Monika Baár: From General History to National History. The Transformations of William Guthrie’s and John Gray’s A General History of the World (1736–1765) in Continental Europe. In: Cultural Transfer through Translation. The Circulation of Enlightened Thought in Europe by Means of Translation. Ed. Stefanie Stockhorst. (Internationale Forschungen zur allgemeinen und vergleichenden Literaturwissenschaft 131.) Amsterdam 2010. 63–82., itt: 63–75. 55 Ludewig Albrecht Gebhardi: Geschichte des Reichs Hungarn und der damit verbundenen Staaten I–IV. (Allgemeine Weltgeschichte 15) Leipzig 1778–1782. I. 3. 56 Johann Christian von Engel: Geschichte des Ungrischen Reiches und seine Nebenländer I–IV. Halle 1797–1804. 57 Baár, M.: From General History i. m. 76–79. 58 Így például Fejér György több kötetnyi dokumentumot közölt, amelyekkel a magyar korona uralmát kívánta legitimálni Dalmácia, Halics–Lodoméria, Bosznia, Szerbia, Bulgária, Havasalföld, Moldva és Besszarábia fölött. Lásd Dalmatiae cum regno Hungariae nexus. Buda 1834.; Galiciae ac
