Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pósán László: A Német Lovagrend és az erdélyi püspökök viszonya a Barcaságban (1211‒1225)
PÓSÁN LÁSZLÓ 69 megtiltotta, hogy exkommunikációval vagy interdictummal fenyegesse meg a királyt („proviso ne in terram ipsius regis excommunicationis vel interdicti sententiam proferas”).166 Közel három hónappal azt követően, hogy IX. Gergely pápa 1234. augusztus 3-án Rietiben kelt oklevelében a Szentszék tulajdonába vette mindazon földeket, amelyeket a Német Lovagrend Poroszországban meghódított, vagy a jövőben fog meghódítani, és a pápai fennhatóság elismeréseképpen a lovagok évi adót fizetnek Rómának,167 Gergely pápa megbízta Berthold aquileiai pátriárkát, II. András király korábbi sógorát, valamint Róbert esztergomi érseket, hogy emeljenek szót a német keresztes lovagok érdekében.168 II. András utóda, IV. Béla csak a tatárjárás után, 1244-ben mutatott hajlandóságot arra, hogy a Német Lovagrendet némi birtokadománnyal kárpótolja. Erdélytől (és a Barcaságtól) távol, Észak-Magyarországon, a nyitrai várhoz tartozó Keztelen és Suk, valamint a szolgagyőri várhoz tartozó Zela földet kívánta a lovagoknak adományozni.169 Ezzel azonban sem a pápa, sem a lovagrend nem volt elégedett, és 1245. május 14-én IV. Ince pápa (1243–1254), valamint a lyoni zsinat felszólította IV. Bélát, hogy adja vissza a Német Lovagrendnek a Barcaságot és a Kárpátokon túli területeket.170 A magyar király azonban a német lovagok helyett a johannitákat támogatta. 1247-ben a déli határoknál nekik adományozta a Szörénységet, de pontosan rögzítette a szerzetes lovagok jogait és kötelezettségeit. Úgy tűnik, Béla tanult az apja és a Német Lovagrend konfliktusából, mert előírta, hogy a johanniták katonai kötelezettséggel és hűséggel tartoznak a koronának, kötelesek tiszteletben tartani a korona kizárólagos pénzverési jogát, a szörénységi adomány pedig nem kerülhet egyházi exemptio alá.171 A Német Lovagrend még a 13. század második felében is fenntartotta igényét a barcasági területekre. Az 1273-ban német uralkodóvá választott Habsburg Rudolffal kétszer is megerősíttette II. András 1222. évi adománylevelét.172 1278-ban a Magyarországra készülő, Bécsben tartózkodó pápai legátustól, Fülöp fermói püspöktől azt kérte, hogy a Szentszék nevében erősítse meg az 1211. és 1212. évi Barcaságra vonatkozó királyi diplomákat, valamint pápai oltalom alá vevő és a Barcaság s a Kárpátokon túli területek visszaadására felszólító pápai okleveleket. 173 166 Regesta Historico-Diplomatica Ordinis S. Mariae Theutonicorum, 1198–1525. Pars II: Regesta Privilegiorum Ordinis S. Mariae Theutonicorum. Mit einem Anhang: Papst- und Konzilsurkunden. Hrsg. Erich Joachim – Walther Hubatsch. Göttingen 1949. (a továbbiakban: Regesta II.) Nr. 4242.; Az oklevelet közli Zimmermann, H.: Der Deutsche Orden i. m. 204–205. Nr. XXIX. 167 PUB I,1. Nr. 108. 168 UGDS I. Nr. 68. 169 Az oklevelet közli Zimmermann, H.: Der Deutsche Orden i. m. 208–209. Nr. XXXI.; Basa István: A Barcaság lovagjai: a Német Lovagrend. Belvedere 7. (1995) 3–4. sz. 16–17. 170 Regesta II. Nr. 4284.; Adolf Armbruster: Nachspiel zur Geschichte des Deutschen Ordens im Bur zenland. Revue Roumaine d’Histoire 18. (1979) 277–287., itt: 286–287. 171 UGDS I. Nr. 82. 172 UGDS I. Nr. 91., 196. 173 UGDS I. Nr. 188.
