Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Demeter Gábor: A modernizációtól a kolonizációs törekvésekig. Magyar utazók, politikusok és gazdasági szakírók a balkáni feladatokról (a 19. századtól az annexiós krízisig)
DEMETER GÁBOR 309 két évtizedes bosnyák politikát igazoló A mohamedánság helyzete Boszniában című írást. A Kállay és Thallóczy inspirálta (és a későbbiekben politikai alapvetésként kezelt) újságcikkekben az eredeti célokat retrospektíven újradefiniálva, a korszellemhez igazítva (a támadások kivédése érdekében) már a következőket olvashatjuk: „ez uton a magyar imperiális politika most visszamehet a Keletre s leviheti oda a monarkia nagy érdekeit és civilizatorius erejét. A Habsburgok koronája uj fényt, a monarkia nagy gazdasági politikája uj területet kap.”158 Tehát Bosznia megszer zése nem a duális állam, hanem egyértelműen Magyarország politikai célkitűzéseinek manifesztációja, a cél immár nem a nyugati világkereskedelmi rendszerbe való integráció és ennek révén a magyar gazdaság életre keltése (és ily módon az osztrák birodalomfélhez mért lemaradásának csökkentése), hanem a Kelet felé irányuló offenzív és „magyar” birodalmi politika. A támadások hatására tehát a továbbra is birodalmi koncepcióban gondolkozó elit rugalmasan reagált. A balkáni gazdasági behatolást a Huszadik Század című lap köré csoportosuló polgári radikálisok és szociáldemokraták is támadták. A néppárti Rakovszkyval ellentétben Gratz egyszerre védi (a cél jó és nemes) és támadja (az eszközök elhibázottak) Kállay politikáját. „A ki a bosnyák okkupáczió eredményét igazán meg akarja ismerni, annak voltaképen nem Bécs vagy Budapest felől, egy müvelt országból, kell odamennie, hanem Maczedóniából vagy Albániából, – csak akkor fog szemébe tűnni, mily haladást tett az az elhanyagolt török provinczia. [...] Más balkánállamokban, melyek a török járom alól felszabadultak, a mohamedán elem tömegesen kivándorolt, a nélkül, hogy ezzel valaki törődött volna. [...] Ausztria-Magyarországnak, mely azt a feladatot vállalta magára, hogy Bosznia népeinek egyenjogúságot adjon, nem volt szabad ugyanazon hibába esnie és az egyik elem kizárólagos uralma helyébe a másik elem kizárólagos uralmát léptetnie. [...] Kállay bosnyák politikájának alaptévedése az volt, hogy Boszniát nem valami gyarmatfélének tekintette.” 159 Alig tíz évvel később ugyancsak a Huszadik Század lapjain Rubin László viszont egészen másképp értelmezte a Monarchia felsőbbrendűségből táplálkozó, tudományos érveléssel is alátámasztott küldetéstudatát, s elutasította Magyarország offenzív balkáni szerepvállalásának a földrajztudóssá avanzsáló nagyvállalkozó, Havass Rezső, vagy a lapkiadó Hoitsy Pál által megfogalmazott – s lassan kül- és gazdaságpolitikai doktrínává emelkedő – geopolitikai és természetföldrajzi érvelést használó módozatát. Rubin a világháborús Albánia-politikáról 158 Andrássy politikája. Budapesti Hirlap, 1901. február 10. 1–2. Idézi Dán K.: Kállay Béni i. m. 227. 159 Gratz G.: Bosznia Kállay halála korában. Huszadik Század 5. (1904) 1. sz. 374., 377. Az utókor szerint Kállay (nyugati hatásra) evolúciós eszközökkel próbálta beilleszteni az alapvetően tradicionális társadalmat az európai civilizáció kereteibe – ami nem mindig kecsegtet sikerrel, mint ezt a jelenkori példák is mutatják.
