Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Demeter Gábor: A modernizációtól a kolonizációs törekvésekig. Magyar utazók, politikusok és gazdasági szakírók a balkáni feladatokról (a 19. századtól az annexiós krízisig)
A MODERNIZÁCIÓTÓL A KOLONIZÁCIÓS TÖREKVÉSEKIG 294 Kállay szerepe és nézetei Újrapozícionálásához segítséget nyújtott a területi terjeszkedés alternatívájának elfogadása,53 mely nem ment könnyen, hiszen ellentmondott több liberális té zisnek. Indoklása azonban e vonatkoztatási rendszeren belül sem volt lehetetlen, s Kemény nyomdokain haladva Kállay erre vállalkozott is. A nagy keleti válság kifejezetten jó alkalmat kínált ehhez. Belgrádi távozása után megélénkült publicisztikai szerepe, ekkor válik a keleti kérdés fő ideológusává. A Kelet Népe (kon zervatív, s törökbarát magyar köröket tömörítő lap) egyik szerkesztőjeként a lap hasábjain kifejti, a helyzet a Balkánon kritikus, mert ördögi körbe került a térség: ha nem lesznek reformok, akkor a keresztények lázadása tart tovább, ha lesznek, akkor pedig a kiváltságaikat féltő muszlimok destabilizálják a térséget. A sikeres pacifikációhoz mindenképpen reform kell, a reform viszont csak pacifikáció után lehetséges. Mivel a fentiek értelmében a Török Birodalom beavatkozása nem hozhat sikert, az egyedüli megoldás a nagyhatalmi beavatkozás (Kállay nem a kollektív, hanem territoriális, érdekszférák szerinti beavatkozás mellett tette le voksát), melyet az oroszokkal együttműködve kell végrehajtani, mert irántuk a balkáni népek bizalommal vannak. Ebből is látszik, hogy a ruszofóbia nem jellemzett mindenkit. Kállay álláspontja azonban egyáltalán nem volt azonos a közvélekedéssel: a közvélemény törökbarátsága (azaz politikai értelemben a status quo melletti kiállása) valójában az orosz előretöréstől és a kisállami aspirációk Magyarországgal szembeni artikulálásától való félelemből táplálkozott.54 Kállay 1877 júniusi parlamenti beszédében óva intett a törökbarátságtól,55 mert a biro dalmat fenntarthatatlannak ítélte meg,56 míg a pánszlávizmustól szerinte nincs miért tartani57 – legfeljebb az orosz hódító törekvésektől, de ez a kis népek szá mára is a nemzetállami fejlődés zsákutcáját jelentené, tehát nem biztos, hogy támogatnák (mint ahogy ez Bulgária kapcsán 1885-ben be is bizonyosodott). 53 Andrássy a kiegyezés hatására beálló szerb fordulat miatt 1872-ben jelzi Bosznia megszerzésének szükségét. 54 A konzervatív és liberális képviselők egyaránt osztották e félelmet. Lásd Szilágyi Dezső beszédei i. m. 168. 55 Az 1875. évi augusztus 28-ára hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója XI. Bp. 1877. 260. ülés (1877. jún. 26.) 261–265. 56 Ekkor még csak a fenti gondolatmenet jegyében tartja kivitelezhetetlennek, hogy a Birodalom a keleti krízisből jól jöjjön ki, később már (1883) történetfilozófiai elméletet épít a muszlimok megújulásra való képteleségére és európai jelenlétük szervetlen jellegére. A kortársak közül sokan gondolkodtak Kállayhoz hasonlóan. Pl. Fényes Elek: Az orosz–török háború. Pest 1854. 6. 57 Mocsáry 1914-ben a Balkán-háborúk egyik tanulságát éppen abban fedezte föl, hogy a kis balkáni népek „a történelmi alapon nyugvó haza felboldogulásáért készek voltak [...] patakokban ontani vérüket”, míg a délszláv eszme egyáltalán nem gyakorolt befolyást. Vasas G.: Magyar nemzetfelfogá sok II. i. m.
