Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Demeter Gábor: A modernizációtól a kolonizációs törekvésekig. Magyar utazók, politikusok és gazdasági szakírók a balkáni feladatokról (a 19. századtól az annexiós krízisig)
A MODERNIZÁCIÓTÓL A KOLONIZÁCIÓS TÖREKVÉSEKIG 286 rajzolódik ki. Az egyetlen kivétel ez alól a kulturális hatás,5 melynek számos nyo ma maradt meg az albán, a szerb és bosnyák történetírásban6 (bogumil-kérdés, Szkander bég mítosza, az albán és a bosnyák nemzet megteremtése), melyek maradandó – de politikai, s nem gazdasági – következményekkel bírnak. Noha a gazdasági elképzelések realitására és koherenciájára természetesen igyekszünk reflektálni, a tanulmánynak nem célja a ténylegesen folytatott gazdaságpolitika számszaki értékelése-elemzése, sokkal inkább az alternatívák, vitatott kérdések, illetve a balkáni terjeszkedés igénye mögött meghúzódó gondolatkör feltárása. (Az expanziós gondolat szorosan kapcsolódik a magyar nemzetfelfogás – és nemzeti kisebbségek szerepéhez való attitűd – változásaihoz, de a szociál- és nacionáldarwinizmus teret nyerő ideológiája mellett7 a herderi jóslat cáfolatának igyekezetéhez is). A balkáni behatolással foglalkozó irodalomból elsősorban a 19. század végétől meghatározó szerepet játszó Keleti Kereskedelmi Akadémia, Magyar Közgazdasági Társaság és a holdudvarához köthető gazdasági gondolat, valamint a századforduló után a geopolitikai elméletek által dominált földrajzi szemlélet összehasonlítására fókuszálunk, emellett a korban oppozícióban lévő csoportok kérdésről alkotott véleményét is vizsgáljuk.8 A mögöttes ideológiákat Kállay alapvetéséhez (illetve annak külön böző kortárs interpretációihoz) viszonyítva tárgyaljuk,9 ugyanígy a Balkánra vonatkozó koncepciókat is a Boszniára vonatkozó (kipróbált) elképzelésekkel összehasonlítva vizsgáljuk. A referenciapontok kijelölését már csak azért is szükségesnek tartjuk, mert a kor véleményei szélsőségesek voltak a Balkánnal kapcsolatban. Ahhoz képest, hogy a meghatározó eszmei-politikai irányvonal milyen nagy reményeket fűzött a Balkánhoz, ellenpontként ugyanúgy feltűnik A. M. Gorcsakov orosz külügyminiszter realitássá váló jóslata: „Ausztria sírja a Balkán lesz”. 10 5 Ezen itt elsősorban kifelé irányuló, a határokon túl nyúló hatásokat értünk (tehát nem az orientalizmus, albanológia és szlavisztika hazai felvirágzását, mely szintén ennek a kornak és koncepciónak az eredménye). 6 Ezalatt nem oppozíciót, hanem a nemzeti történelem részévé vált, toposszá merevedett, internalizált elemeket értünk. 7 Vasas Géza: Magyar nemzetfelfogások a dualizmus korában I–II. Magyar Szemle 10. (2001) 1–2. sz. 99–128. és 5–6. sz. 91–128. 8 Pl. a Huszadik Század hasábjain megjelenő véleményeken keresztül. 9 Halász Imre (a miniszterelnökség sajtóreferense, illetve a Kelet Népe egyik szerkesztője) szerint Kállay koncepciója időben is változott, Dán Károly szerint pedig az utókor, legitimálandó saját koncepcióját, gyakran nyúlt vissza Kállayig, politikájának újfajta értelmezést adva. Halász Imre: Egy letűnt nem zedék. Sennyey és Kállay. Nyugat 5. (1912) 2. sz. 150–169. Lásd még Ress Imre: A magyar Balkán-politika módosulásának indítékai az 1870-es évek elején. In: Uő: Kapcsolatok és keresztutak. Horvátok, szerbek, bosnyákok a nemzetállam vonzásában. Bp. 2004. 193–212. 10 Az ellenzéki Szemere Miklós Cél című lapban megjelent írását idézi a Magyar Folyóiratok Szemléje. Katolikus Szemle 27. (1913) 1. sz. 104. A megnyilatkozás magyar értelmezése nem egységes, s ez
