Századok – 2018
2018 / 1. szám - TANULMÁNY - Deák Ágnes: Vizsgálat egy megyei királyi biztos ellen hivatali visszaélés ügyében, 1863
VIZSGÁLAT EGY MEGYEI KIRÁLYI BIZTOS ELLEN HIVATALI VISSZAÉLÉS ÜGYÉBEN, 1863 174 Ennél is érzékenyebb kérdés volt a különböző nemzetiségi helyi elitek között feszülő ellentétek kezelése. Dolinay adatai szerint a megyében 102 000 rutén és 53 000 román mellett 14 000 katolikus és 6600 református magyar élt. Dolinay maga rutén nemzetiségű, görög katolikus vallású volt, amint az a későbbi konfliktusokból világossá válik, a helyi rutén elit hangadó családjaival állt összeköttetésben, bár Pálffy helytartónak írt levelében magabiztosan a lehető legalkalmasabbnak nyilvánította magát a nemzetiségi torzsalkodások kiküszöbölésére: „magyar embernek születtem [ezzel nyilván magyar nemesi címére utalt – D. Á.] – rutén hitvallású vagyok – és 1⁄2 év előtt létrejött [!] egyik nőrokonomat Mán Péter József nevű unokatestvérének fia vévén nőűl, ezáltal s a már ez előtti személyes baráti ösmeretség által a Mán – Mihályi – Jurka – Dunka oláh előkelő családokkal rokoni kapcsolatban állok.” Dolinay, mint írta, igyekezett elkerülni, hogy rutén és román „túlsúly” alakuljon ki a tiszti karon belül – ahogy az szerinte Pálffy óhajának is megfelel –, az általa kinevezett 61 hivatalnokból 23 fő katolikus, 15 „rutén” (azaz görög katolikus), 8 „román” (feltehetőleg szintén görög katolikusok), 14 fő református és 1 fő görög nem egyesült vallású volt (külön nemzetiségi adatokat nem közölt, de a katolikusok és reformátusok túlnyomó többsége minden bizonnyal magyar volt). Ha csak a vezető posztok betöltőit vizsgáljuk, némileg módosul a kép, mindenekelőtt a románok rovására: a vezető megyei posztokon (2 alispán, főjegyző, 2 aljegyző, 7 törvényszéki ülnök, 2 tiszti főügyész) 6 katolikust és 4 reformátust, 3 „rutén”-t és 1 „román”-t találunk, a főszolgabírók és helyetteseik, az esküdtek között már más az arány: 3 „rutén”, 2 „román” és 1 katolikus főszolgabíró mellett 2 „román”, 2 „rutén” és 2 református esküdt működött. Pálffy helytartó azonban láthatólag aránytalannak találta a megoszlást, s egyáltalán nem erősítette meg, hogy helyeselné a magyar helyi elit túlsúlyát a tiszti karban. 7 Dolinay működésével kapcsolatban már az első hónapokban kisebb-nagyobb kifogások merültek fel. 1862 tavaszán Pálffy igazolásra szólította fel Dolinayt arra a hírre, hogy a királyi biztos a megyebeli rutén görög-katolikus papság között egy, az uralkodóhoz intézett beadványt köröztet aláírásra, melyben kérték a rutén nemzeti igények szószólójaként 1861-ben fellépett Dobržansky Adolf helytartótanácsosnak a rutén nép érdekeinek képviseletében szerzett érdemeinek elismerését. Dobržansky a megyéből származott – mint látni fogjuk –, közeli családtagjai a megyei hivatalnoki karban szolgálták a kormányt.8 Dobržansky 1860 őszétől intenzív propagandát folytatott a magyarországi rutének nyelvhasználati és nemzetiségi jogainak érvényesítéséért, 1861. október végén például bizalmas köriratot intézett a magyarországi görög katolikus rutén esperesekhez, amiben kifejtette, a szlovákok, románok, szerbek példáját követve a magyarországi ruténeknek is egyházi és nemzeti autonómiát 7 Uo. (A magyar nyelvű levéltári forrásokat a mai magyar helyesírással idézem.) 8 Pálffy levélfogalmazványa Dolinayhoz. Buda, 1862. márc. 30. MNL OL D 191 7715.IV.B.1862.
