Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Szántay Antal: A Habsburg Monarchia és pénzügyei a 18. században
A HABSBURG MONARCHIA ÉS PÉNZÜGYEI A 18. SZÁZADBAN 1098 város visszaváltásával (1772) növelte Magyarország területét. Az osztrák tengermellékről 1776-ban leválasztották a horvát partvidéket. Fiume és környéke az újonnan létrehozott Szeverin megyeként Horvátországhoz került, míg a Károly-úttól délre fekvő területet először a Határőrvidékhez, majd egy évvel később Szeverin megyéhez csatolták. Fiume városa 1779-től „önálló testként” (corpus separatum ) a magyar korona alá tartozott, majd 1785-től Buccarival és Vinodollal alkotta a magyar tengermelléket (Litorale Hungaricum ), Zeng és Carlobago szabadkikötő lett, Szeverin megyét pedig egyesítették Zágráb megyével.7 Az utolsó Habsburg–oszmán háború (1788–1791) során ugyan a császári csapatok visszafoglalták Belgrádot és jelentős délvidéki területet (Bosznia, Szerbia) szálltak meg, azonban a háborút lezáró szisztovai béke (1791. augusztus 4.) végül alig hozott területi nyereséget (Orsova és a horvát–boszniai határ módosítása) a Monarchia számára. Galícia Lengyelország első felosztásakor (1772. augusztus 5.) Galícia (Halics) a Habsburg Monarchiához került, és új országként, Galíciai és Lodomériai Királyság néven Bécsből kormányozták, bár először az is felmerült, hogy középkori jogigény alapján Magyarországhoz csatolják. A Monarchia annektálta Bukovinát (1775. január) is, hogy Galícia és Erdély között területi összeköttetést biztosítson, majd az Oszmán Birodalommal megkötött palamutkai egyezménnyel (1776. július 2.) rendezték a határok kérdését. Bukovina 1775 és 1786 között zárt katonai kerület volt, majd Galícia része lett. Lengyelország harmadik felosztásakor (1795. október 24.) Galícia észak felé jelentősen megnagyobbodott. Spanyolország A Habsburg-ház spanyol ágának kihalásakor (1700) a spanyol örökösödési háború során I. Lipót császár harmadik fia, Károly tartott igényt a spanyol koronára III. Károly néven (Bécsben koronázták meg 1703. szeptember 12-én). Londonon keresztül érkezett Lisszabonba (1704. március) és innen Spanyolországba. Bár rövid időre Madridot is elfoglalta, csak Katalóniában tudta kiépíteni uralmát. Idősebb fivére, I. József császár halálakor (1711) visszatért Bécsbe, hogy átvegye ausztriai örökségét és a német-római császári címet is. Felesége, Erzsébet 1713 márciusában, míg a főparancsnok-alkirály Guido Starhemberg gróf és a császári katonák az utrechti béke (1713. április 11.) megkötése után, júliusban hagyták el Barcelonát. 7 Szántay Antal: Regionális igazgatás a 18. századi Magyarországon. Történelmi Szemle 50. (2008) 313–333., itt: 316. 21. jegyz.
